Doha - Szöul

A szöuli gépre várakozók nagy része értelemszerűen koreai volt. :-) Érdekes volt elcsípni pár szót amit már értettem (persze ezek semmit sem érnek ha a mondat többi része ismeretlen). Valami ilyesmi lehetett: blablabla aludni blablabla enni blablabla telefon :) Körülbelül ilyen volt a némettudásom, amikor az osztrák ORF1-en a Knight Ridert néztem. Milyen sztorikat is tudtam gyerekként a pár szó mögé köríteni. :)

Az Airbus A330 egy iszonyat nagy gép (legalábbis ez a legnagyobb amin idáig ültem - oké a Boeing 747 nem mindenkinek adatik meg kedves Zsolti), ettől függetlenül csalódás volt. A lábaknak sokkal kevesebb hely van. A háttámlába épített monitorok, pedig nem érintőképernyősek, miközben a karfába épített, de kivehető távirányító kezelése elég nehézkes. Ó tudom, én szegény… de akkor is le kell írnom, elvégre ez a blog lényege nem? Szóval Ha választhatnék akkor A320, amivel Doháig repültem. Ebben 3-3 szék van soronként, míg az A330-asban pedig 2-3-2 szék a leoszás. Az egész gép egy iszonyat nagy cső, amit úgy kell elképzelni, hogy az alsó felében jó nagy raktér van (mint egy katonai szállító), felül pedig az utastér. Az utastér elrendezése a hatékonyság miatt jelest érdemel, de ez odavág a kényelemnek is. A több mint 8 órás úton én már ültem minden féle pózban és aludtam is vagy 3 órát (kötelező alvás van - ablakok redőnyeit lehúzni, fényeket lekapcsolni, kussolás van), de nem lettem fittebb tőle.

A szomszédom egy görög srác volt, aki elmondása szerint tengerész és Busanba (Busan egy koreai város délen) megy egy hajóavatásra, amit később neki kell elszállítania valahova. A srác nem hajóskapitány, hanem valami mérnök, akire elég komoly feladatok várnak. Beszélgettünk a görög gazdaságról, hogy igen ő is érzi, ezért vállalta el ezt a munkát, amely azzal jár, hogy folyamatosan úton kell lennie távol a családjától.

Nos, ez a srác (név szerint Thanos - fura is lenne ha nem "osz"-ra végződne a neve) nem volt egy vékony alkat, hiszen görög (érted?) :-) és sosem tudtam úgy ülni a székben, hogy a könyöke, válla, lába ne nyomódott volna bele valamelyik testrészembe. Nekem nincs bajom a testi közelséggel, de ez azért zavaró volt. :-) Köszönet az A330-nak. :) A hatékonyság ember életére gyakorolt negatív hatásának példája ez. A hatékonyság nem vezet boldogsághoz - ezt már elég régen megállapítottam - viszont jó hatással van a profitra, no meg feltehetően a jegyárakra is.

kaja - na ez már ázsia style - a rizs állaga nagyon bejön!

A Doha-Szöul út viszont nem volt más, mint a közel és a távol-kelet közötti nagy távolság áthidalása. Számomra már az arab környezet is nagy dolog volt, de felfogni azt, hogy Ázsia egyik legtávolabbi csücskébe érkeztem még mindig felfoghatatlan.

A monitoron az utolsó 30 percen fokozottabban követtem és komolyan megindító élmény volt Korea partjainál meglátni az első szigetcsoportot. Ezt a cikket már másnap reggel írom, de még mindig nem fogtam fel, hogy itt lakom egy koreai családdal, eszem az ételeiket, részese vagyok a mindennapjaiknak. A megérkezés napját mindenképp életem egyik legszebb napjai közé fogom sorolni, de erről majd egy másik írás születik.

nagy élmény volt ezt meglátni - még nem fogtam fel, hogy itt vagyok :)