Oppa, unni, hjung, núna

Egy nyugati ember számára (legyen szó bármely angolszász vagy egyéb kultúráról) irtó fura lesz a most ecsetelt szokás, mégis fontos helye van a koreai kultúrában. Már az is elég fura lehet, hogy a magázásnak is vannak fokozatai, amelyek a használt szavakra is hatással vannak. Teljesen más a köszönöm is ezeken a szinteken, miközben magyarban ugyanazt a szót használjuk itt több van ebből is. Mondanom sem kell, hogy én e miatt mennyire is repesek az örömtől. Minden egyes ilyen részlet próbál belerúgni a koreai nyelvtanulási kedvembe.

A pontot persze több minden is felteszi az i-re. Vegyük a számolást. Van a tradicionális és van a nevezzük így „modern” rendszer. Nos az azt, hogy 12 óra 10 perc van épp ezért nehogy már egyszerű legyen eme két számolási rendszerből mixeljük össze. Az órát a tradicionális rendszerből a perceket pedig a másikból rakjuk össze. Ójeeeeee.

A tiszteletadás témakör egyik fő momentuma az, mikor a tőled idősebbet „nővérnek” vagy „báttynak” hívod. Ezért vagyok én például az itteni fiatalabb lányoknak „Gabriel oppa”. Még szoknom kell, mert egyre gyakrabban hagyják el a keresztnevemet. :-)

Szóval az először nehéznek tűnő szabály:

ha fiú vagy:

„hjung” – nak szólítod a tőled idősebb fiúkat, férfiakat („bátyó”)

„núna” – nak pedig az idősebb lányokat / nőket („nővér”)

ha lány vagy:

„oppa” -nak szólítod a tőled idősebb férfiakat (akkor is ha a pasid!)

„unni” – nak pedig a tőled idősebb nőket

Jó mi? :-) Nem megbotránkozni, néha ez igencsak kedves tud lenni. A tisztelet sosem fáj a másik félnek. Nekem is először fura volt, de most már bejön.