browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Jjimjilbang, Busan – szemérmetlenül a koreai fürdőben

Posted by on 2012-09-17

És elérkeztünk az egyik legizgalmasabb témámhoz. Ez pedig a korei fürdő, angolul írva “jjimjilbang”, koreaiul 찜질방, magyarul pedig ejtsük mondjuk dzsimdzsilbang-nak. A 96-os busz Busanban (Puszan) ugyanis már ott tett le ahol eredetileg is szerettük volna. Ez a buszsofőr ugyanis rendes volt és hátrakiabált, amikor le kellett szállnunk. :) Vannak a BKV-nek (Busani Közlekedési Vállalatnak – ez persze csak poén) itt is rendes alkalmazottjai. :)

Leszálltunk hát a buszról és a megálló mellett (mögött) közvetlenül ott állt a “Szongdo Heszupia”, azaz Busan szerintem legmenőbb koreai fürdője. A SPA fogalma mindenkinek mást jelent, de ez a típusú fürdő teljesen más megközelítésbe helyezi az üdülést és a lazítást / pihenést.


View Larger Map

Az ilyen fürdők lényege a koreai nemek szerinti elkülönítésben rejlik. Szöulban is voltam már egy ilyen helyen, ahol az első fázis abból állt, hogy a nőket és a férfiakat külön szintekre választották szét. Mindez persze addig tart, míg le nem tusolunk és ki nem élvezzük a forró medencéket (mondanám, hogy jakuzzi, de ez nem az mert nem bugyog mindenhol, ettől függetlenül az “ötlet” a japán kultúrából származhat) és a klasszikus nyugaton is ismert szauna-fülkéket. Utóbbiak valahogy nem kedveltek a koreai férfiak körében. Ugyebár én csak a férfi részről tudok nyilatkozni (de megkértem Melindát, hogy írja le hogyan élte meg a női szaunát). Szöulban tehát alagsorban kezdődött minden a recepcióval és a női és a férfi részleggel, majd egyel lejjebb kellett menni a közös helyiségbe, ahol már a fenti képen látható rózsaszín ruhát felöltve léphettünk be. Nők és férfiak, mindenki ilyen “szerkóban” mászkált. :) A rózsaszín itt amúgy a gazdagságot jelképezi, tehát nem érzik cikinek.

A “dzsimszil” szó jelentése fűtött fürdőt jelent, a “bang” pedig szobát, vagy helyiséget. A kis nyelvlecke után térjünk is vissza a puszani helyszínhez. Az egész épületnek szálloda jellege van és én a szöuli tapasztalatok után azt hittem, hogy a hotel alatt lesz a fürdő. De az igazság az, hogy maga az épület volt “A fürdő”. Az első emeleten a recepció volt, ahol 10.000 won (2000 HUF) befizetése után (fejenként ennyi) megkaptuk a csuklóra – karra erősíthető kulcsainkat. Ezek egyrészt nyitották a recepció mögötti cipőtároló kis szekrények ajtajait (csak a cipő fér be más semmi), majd a 3. emeleti öltözőszekrény ajtaját is. Az első emeleten van egy komolyan felszerelt edzőterem is. A férfi szauna a 3. emeleten helyezkedett el, a női pedig a 4. emeleten. Az 5. emeleten masszázs és jóga lehetőség is van. Ott egyébként masszázst, talpmasszázst és egyéb ázsiai gyógykezeléseket is lehet kérni.

Csak a miheztartás végett a bal oldali lift a férfiaké, a jobb oldali a nőké. Erre nem írok részletes véleményt, de szerintem ez már túlzás.

A lift egyébként folyamatosan üresen szállított engem, szóval energiafogyasztás szempontjából nem volt hatékony ez az elrendezés, de hát a sok 10.000 won bizonyára fedezi a költségeket.

A liftből kiszállva ilyen látvány fogadja az embert. Még van pár válaszfal mielőtt a véletlenül ott kiszálló ellenkező nemű egyed szemei előtt megvillannának a férfi-szerszámok és fenekek. :)

Igazi SPA feeling!

A férfi részleget én már kevésbé stresszesen éltem meg. Nem vagyok egy exhibicionista típus, ezért még a szöuli dzsimdzsilbang-ban elég nagy sokként ért, amikor a koreai 18 éves kísérőnk (volt velünk még 3 thai srác is), arra kért, hogy az öltözőszekrénybe tegyük be az alsónadrágunkat is. o.O Persze volt nagy tiltakozás, főleg a 18-19 éves két thai srác részéről, akik nemzetközi kézmozdulatokkal tudatták, hogy az ő lifegőjüket bizony senki sem láthatja. Sírva röhögtem rajtuk, oldódott a feszültség. Persze nekem is új volt a szituáció, de amikor a 8 éves thai kis kölyök egy száll fütyiben megállt előttünk az ártatlan problémát nem értő arcával, akkor beadtuk a derekunkat. :)

Az első út ilyenkor a tusolóba vezet, amelyek persze közösek. Előtte vesz mindenki magának egy-egy tisztára mosott és fertőtlenített dörcés dörzsölő rongyot, amit beszappanozva a testünk végigsikálására használunk. Ez idáig ok, de itt jött be a képbe az, ami a nemen belüli (számunkra ez nem annyira egyértelmű) “közelebbséget” jelenti Koreában (de szerintem Ázsiában is): a koreai fiatal srác elkezdte mosni a hátamat. Nyugati szemmel ez persze már egyenlő egy “meleg” fogalommal, de itt ez normális dolog. Én egy hjong, idősebb báty vagyok, aki ha fáradt illik megmasszírozni a hátát (erre is volt már példa), szóval nincs ezen mit megbotránkozni. Ehhez képes eszembe jut a még angliai tartózkodásom alatt egy albérlőm, aki afrikai (fekete) volt, és egy poén alkalmával megérintettem a vállát, amire ő elég érdekesen reagált (furán végigmért a szemével).

A zuhanyzókkal egy helyiségben a forróvizes medencék találhatók, ami Szöulban édesvizű, de Buanban sós volt. Nyilván hiszen a tenger ott volt pár méterre a helytől és olcsóbb volt tengervizet szűrni és pumpálni a medencékbe. Zseniális élmény egyébként, mert a tengervíz több szempontból is jó hatással van a szervezetre, szóval ezt nagyra értékeltem.

Ugyanitt voltak olyan medencék, is ahol nagy vízsugár alá lehetett beállni. Itt az erős vízsugár segítségével, ott masszíroztathattuk meg a hátunkat, ahol akartuk. Apró örömök. Számomra persze a nagy élményt a szauna jelenti, ahol szinte állandóan egyedül tartózkodtam. Én körülbelül 10-15 percet szoktam kibírni egyszerre a 75-80 fokra hevített kabinban, de a koreai férfiak jó ha 2 percet bírtak. Lehet, csak érdeklődésből jöttek be, hogy megtudják milyen, de nem éreztem, hogy értenék a lényegét a szaunának. Eleve száraz testtel kell bejönni a pórusok miatt, amit senki sem tartott be és utána nem hűtötték le magukat a jéghideg sós zuhannyal, sem a szerintem közel nulla fok körüli medencében. Én ettől függetlenül tartottam magam a szaunázási etiketthez és ki is élveztem a dolgokat. Számomra ilyenkor megáll az idő és élvezem, hogy élek. Mindez addig tart, amíg egy gondolat nem jön, ami azt mondja, hogy “még egy perc és nem bírom tovább”. Ilyenkor szoktam kijönni, majd jön a jéghideg vizes medence, amit alig érzékelek, mert a felhevült test biológiai védelmi rendszere 40 fok felett amúgy is átcsap fázásba (ezért ráz a hideg bennünket ha lázasak vagyunk). Nos itt ugyanúgy hat (csak fordítva) ha a meleg szobából egy jéghideg vízbe csobbanunk. A szervezet szinte alig fogja fel, hogy hirtelen hideget kapott. A hideg vízből utána átrohanok a nagyon meleg vizes medencébe: nos itt már érzem, hogy bizsereg minden sejtem, ami el is tart egy percig. :)

Az említett fürdőben volt olyan beleülős medence is, ahol 2-3 percnél nem bírtam többet ülni, annyira forró volt. Az ülő részek úgy lettek kialakítva, hogy nem tudott a férfiember másképp beleülni, csak úgy, hogy a kiáramló víz folyamatosan a legértékesebb szerszámát lebegtette. :) Viccet félre téve, megpróbáltam úgy ülni a formára köszörült peremben, hogy elkerüljem ezt, de nem sikerült. Elég vicces szituáció. :) Az ember közben a közeli hidat látja az ablakban:

Nagyon komolyan az értékekre hat az egész fürdő és élveztem az ottlétem minden percét. Az idő belassul és egy idő után az embert nem érdekli, hogy meztelenül van. A párásodás miatt én nem vittem a szemüvegem és lehet e miatt is nem érdekelt, hogy ki néz ki nem. Ilyenkor nem létezik a társadalom, csak én vagyok egy környezetben. :) Az ázsiai férfiak testéhez képest mi európaiak igencsak szőrösek vagyunk. Emlékszem az első találkozásom az itteni gyerekekkel a karom simogatásáról szólt miközben majom és gorilla jelzőket kaptam. :)

A szaunázás, fürdőzés után ideje volt felöltözködni és felvenni a rózsaszínű munygyurt és a lifttel felvitetni magam az 5. emeletre. Ott át kellett sétálni egy golyókkal kirakott folyosón, amelyek igencsak kellemetlenül érintettek, engem aki nem szokott a lábmasszázshoz. :) Oldalt a peremen átjutni meg elég feltűnő és ciki lett volna, szóval bevállaltam a kínokat, miközben az ember persze igyekszik fapofát vágni aminek a végére persze általában elneveti magát. :)

Utána a közös helyiség következett, amely alatt egy óriási nagy lejárólapozott, padlófűtéssel ellátott termet kell elképzelni. Az emberek itt úgy fekszenek mint a strandon. Értem én a megbotránkozást, hogy ez hogy lehet egy szállás, de Koreában elfogadott az ilyen éjszakázási lehetőség. Sok dolgozó férfi a céges ivások (amelyek szinte kötelezőek) után ilyen helyeken piheni ki fáradalmait és nem utaznak vissza vidékre a családjaikhoz, hiszen másnak munka van. Ettől függetlenül nem volt részeg ember a környéken, csak megemlítem ezt is mint információt.

A közös teremben egyébként minden van, ami csak kell. Nagy TV-k a falakon, büfé. Takarót mindenki annyit vehet magához amennyit akar. Külön internetezésre alkalmas PC szoba is van jó sok géppel. Gyermekeknek játszóház (mint otthon a mekiben). Ugyanezen a szinten vannak még külön kialakított forró szobák is. Az egyik térdmagasságig van telítve lávakövekkel, a másikban sókristályok vannak, a harmadikban gyékényeken tudunk feküdni. Kinek mi jön be. Nekem a jéghideg szoba is belopta magát a szívembe. Ott mint egy hűtőben, a hűtőszálakon már jég és hó volt. Itt is jó volt ledőlni egy kicsit. :) Életemben először kipróbáltam a masszázsfotelt is (1.000 won / 200 HUF) és közben azon gondolkoztam, hogy milyen eszes lehetett az illető aki ezt kitalálta. A gerinc környékén óvatosan masszírozott a többi részen keményebben. Szuper!

Eljött az alvás ideje. A TV-ket kikapcsolták és már csak pár ember lézengett. Itt épp egy koreai kolléga horpaszt mellettem. :)

Persze mire felébredtem, annyi ember volt, hogy lépni alig lehetett hova, szóval nem voltunk mi egyedi esetek az ott alvásunkkal. :) A szolgáltatások egyébként 0-24 órás ütemben folyamatosan rendelkezésre állnak. A férfi részlegben még borbély is van, ahol hajat lehet igazíttatni, vagy borotváltatni akár. Mint a régi szép időkben. :) Minden nagyon ázsiai ami tetszik is. A koreai fürdőket a családok előszeretettel válasszák hétvégi kiruccanásaik célpontjaként is, elvégre itt, enni, inni, pihenni is lehet.

Az esetleges fogyasztásunkat pedig a karperecünkre erősített RFID technológiával ellátott azonosítónkkal tudjuk rendezni. Fizetés persze távozáskor a recepción.

Megkértem Melindát írja le, hogy ő hogy élte meg a fürdőben töltött két éjszakát, hogy ne csak az én ömlengésemet kelljen olvasni:

“A Jimjilbangról annyit tudtam, hogy ruhát adnak, letusolhatunk, van szauna, jakuzzi, hidegvizes medence… ami egy fürdőben lenni szokott és ott lehet tölteni az éjszakát egy nagy közös hálóteremben. Gondoltam annyira nem lehet vészes és még a japán út tervezésekor a jimjilbangos szállás mellett döntöttünk. A Busanba tartó úton Gabriel elkezdte ecsetelni, hogy milyen is egy jimjilban: recepciónál fizetünk, ruhát kapunk, majd jön a tusolás, szauna, jakuzzi. Ez jól hangzik egészen addig amíg Gabriel rá nem tért a részletekre. Nők és férfiak külön mennek és pucéran rohangálnak a számukra kialakított részben. Na, itt egy kicsit elment a kedvem az egésztől és rágtam Gabriel fülét, hogy nézzünk egy motelt, hostelt vagy bármit csak ne kelljen pucérkodnom.

Igen, szégyenlős vagyok és ráadásul külföldi. Ez azért érdekes, mert biztosra vehetem, hogy jópáran végigmérnek majd amikor évakosztümben rohangászom, pirulva, zavarban a szekrényem keresve.

Aztán beadtam a derekam és egy ilyen fürdöben kötöttünk ki. Felmentem a női emeletre. Nagy levegő… és elindultam a szekrényem felé. Bepakoltam majd 10 percet gondolkodtam, hogy akkor most mit csináljak… Vetkőzzek? Tusoljak?

Miközben én kínlódtam a nők körülöttem pucéran telefonálgattak, sminkeltek, hajolgattak (igen mindent látni), TV-t néztek… igen mindezt pucéran. Ruhában felmértem a terepet, hol a mosdó, hol a zuhanyzó, mennyien vannak… stb. Vissza a szekrényhez majd a kapott rózsaszín ruhát felvettem és felmentem a közös hálóterembe.

Ott hisztiztem egy sort Gabielnek, és eldönttem, hogy 11 óra előtt lemegyek (11-kor zár a fürdő rész a női részlegen), mert akkor már biztos kevesen vannak. Nem voltak kevesen, sőt mindenki akkor mászott ki a medencéből, így vissza ballagtam a hálóba tusolás nélkül, és kitaláltam, hogy ha felkelek reggel korán amikor a fürdő nyit akkor ha törik, ha szakad én letusolok.

Reggel felkeltem, majd rohantam le a szekrényemhez, kikapkodtam a felszerelésem és bevágódtam a zuhanyzóba (12 emberes) ahol egy lélek sem volt. Olyan gyorsan még életemben nem tusoltam , mint Busanban :)

Második éjszaka a jimjilbangban:

Azt tudni kell, hogy a női emelet egyik oldala üvegfal, igaz van rajta valami fólia szerű, amin ha kint világos van nem lehet belátni, de ha bent világos és kint sötét akkor minden aprócska részletet látni lehet. Ezek a nők ezt vagy nem tudják, vagy csak a koreai prűdség ellen így lázadnak, nem tudom. Minden nő aki a fürdőből jött ki a szekrényéhez (legyen az bármilyen messze a fürdő kijáratától) az üvegfal előtt ment el. Fura, hogy miközben a vállat szabadon hagyó ruha miatt már az ember lányát megszólják, addig a nők pucéran az ablak előtt flangálnak.

Kinézve a legrövideb útvonalat a tusolóig, összeszedve minden bátorságom levetkőztem és elindultam a zuhanyozni. Egy hölgy volt az egyik zuhany alatt, aki miután letusolt a padlóhoz dörzsölve mosta ki a ruháit és néha végigmért.

Miután végeztem szinte büszke voltam magamra hogy igen megcsináltam és felmentem a hálóterembe, ahol Gabrielre várva gondolkodtam kicsit: Egyetlen nőt sem láttam, akinek a szeméremszőrzete karban lett volna tartva. El lehet képzelni, hogy egy melegvizes jakuzziban a buborékoknak hála minden mozog, szóval biztosan megszabadulnak néhány száltól, ami esetleg a másikon landol. Ott és akkor eldöntöttem, hogy én aztán be nem mászom egy pucér nőkkel teli “kádba”.

Összességében a fürdőben alvás természetesen megérte az árát, de nem lesz a szívem csücske egyetlen ilyen hely sem. Számomra megdöbbentő az a kettősség, hogy amíg a nők az utcán nyakik begombolkozva járnak, addig egy ilyen fürdőben minden szégyenérzet nélkül pucérkodnak.”

Mennyire másképp látjuk a dolgokat ugye? :) Míg nekem bejött a hely, addig Melinda nem élvezte annyira. :)

Reggel ilyen látvány fogadja az embert: kilátás az öbölre és a közeli hídra:

Ezt a busani fürdőt nagyon élveztem, ezért a japán utunk előtti és utáni éjszakát is itt töltöttük. Ha valaki Koreában jár mindenképp látogasson el egy ilyen dzimdzsilbangba, de ha netán valaki Busanba is eljut, akkor a Szongdo Heszupia-t kötelező felkeresnie. :)

18 Responses to Jjimjilbang, Busan – szemérmetlenül a koreai fürdőben

  1. JK

    Ez tök jól hangzik, úgyis rég vágyom egy kis szaunázásra, muszáj lesz elmennem egy ilyen fürdőbe :)

  2. Ágoston Péter

    Szakadtam! :D

  3. jutka

    remek leírás , ami szintén nagy lükés a megismerése felé.
    ezt is akarom! az élményt valóságosan, és a kifelé képek is szépek!

    2013.májusában megyek!! tádám!:-)
    de jó.
    minden információd-leírásod kincset érő! köszi!

    • cinke56

      Nahát! Te is? Én is! :)

      Istenien szórakoztam az élménybeszámolón. Éppen Busanban készülök közfürdőben éjszakázni, így a leírás rendkívül hasznos! Köszönöm! :)

  4. Csernusné(CSAKANYU)

    Nagyon gondolok rátok,remélem a tájfun amiről itthon is írtak nem kavar be az utatokba és nem okoz nagy károkat.Kíváncsian várom a beszámoló folytatását.

    • Váraljay Gabriel

      Már Szöulban vagyunk. :) A leírás most egy másik téma miatt ismét szünetel, de folytatom már Japán témával. :) A tájfun, hurrikán nekünk csak erős szélnek és esőnek tűnik. Valahogy nem érezzük azt, amit a hírek leírnak. Simán kimentünk a városba és nem volt semmi gond. Azért köszönjük az aggódást! :)

  5. Vándormadár

    Megértem Melindát. Kicsit frusztrál engem is, hogy nyilvános fürdőkbe egy szál törülközőbe lehet bemenni-a fejen. Nem vagyok prűd, csak kicsit szégyenlős. :) Mikor múlt télen Jeju-n egy Hallasan (szakadt a hó, át is fáztunk rendesen) túra után jól esett jjimjjibangba menni, és heverni a melegített kristályokon. Emlékszem, versenyeztünk, ki bírja tovább a majdnem 100 fokos szaunába (“pokol”). Persze Jeju-n csak a fürdők voltak szeparáltak, maga a jjimjibang koedukált volt :).

  6. Lovas Tünde

    Helló!

    Tavaly olvastam egy másik blogon (egyetemen voltak kint egy fiú, meg egy lány egy évet) a fürdőkről. Ők is voltak Japánban, és azt írták, ott tetovált embert nem engednek be a fürdőkbe… Érdekelne, hogy Koreában ezzel mi a helyzet? Nagyon tetszik a leírás a busani jjimjilbangról, ha egyszer eljutok oda, feltétlenül kipróbálom :-) De csak akkor álmodozok ilyenről, ha a koreaiak nem olyan szőrözők, mint a japánok és beengednek a tetoválásaimmal együtt….

  7. Aida

    azt a virtuális térképet, bárhol tudom “alkalmazni”? megkérdezhetem, hogy hol találom a neten?
    köszi

  8. Sjudit84

    Én csak azt nem értem hogy ha minden el van szeparálva, akkor hogyhogy egy helyen alhatnak a nők és a férfiak?

    Ezt meséltem nektek nem? Hogy a barátoméknál az edzőteremben a csaj megállt mellettem ahogy szárítottam a hajam és elvette a másik hajszárítót hogy “ott lent” megszárítsa a szőrzetét…és így ott állt mellettem!!!

    Különben közös rész van az edzőteremben is, ott is mindenki egy szál semmiben, ami engem zavarna, de megpróbálok csak a saját dolgomra odafigyelni és akkor nem foglalkozok ezzel, de persze mindenki tutira legalább egyszer megnéz mert egyedüli külföldi vagyok. De amint kijövök én elkezdek öltözni. Ők meg még leállnak ott diskurálni meg minden…pl. arra még nem jöttem rá ha megvan nekik akkor hogy cserélnek betétet vagy tampont mert a WC kívül van és a pasik ott megláthatják őket, szóval akkor előbb fel kellene öltözni…vagy mittudomén.

    Mindenesetre én nem mondanám magam szégyellősnek de tény hogy nem minden vágyam Éva-kosztümben sokáig mások szeme előtt lenni. Pedig nálunk szüleim simán flangáltak otthon öltözéskor vagy zuhany után, szóval nem arról van szó hogy belém lett nevelve. Mittudomén…

  9. NyesteBrigitta

    Minden vágyam eljutni egy ilyen koreai fürdőbe! Nagyon tetszik a leírásod, Gabriel!
    Alapvetően szégyenlős vagyok, orvoshoz sem szeretek menni a vetkőzés meg sok ember egy helyen-viszolygásom miatt. Azaz mindez fokozódott a babavárás alatt, hiszen ilyen-olyan vizsgálat miatt többször vetkőztem és voltam orvosnál, mint egész addigi életemben. Majd meg szülés után a gyerekkel, mert koraszülött volt és ilyen-olyan kontroll tömkelegére jártunk.
    A gyermekünk korai fejlesztése érdekében (mindene ép volt, de mi akartunk neki adni valami pluszt) elkezdtünk babaúszásra járni 8 hónapos korától. Én, aki nem vagyok egy strandolós-fürdőzős típus, annyira megszoktam ezt az egész közösségi pucérkodást, hogy már nem zavar. És imádok fürdőbe járni, Barnusom meg egyenesen kopoltyút növeszt lassan.
    Nálunk is lehetne valami hasonló, legalább Budapesten! Mióta elköltöztünk a fővárosból, sorra nyíltak Koreával kapcsolatos helyek, így vérzik a szívem, hogy már nem ott lakunk. De rendszeresen járunk Bp-re a férjemmel és a gyerekkel, mindig van valami abszurd és általa sosem hallott úticélom. :-) Lassan megfertőződik ő is! :-)

    • Váraljay Gabriel

      Megértem a szégyenlősséget, de szerintem nem kell szívbajoskodni. Sok ember akkor lát először és utoljára téged. :)

  10. Kelemen László Miklos

    Nagyon érdekes, ilyesmit mellesleg olvastam, de nagyon felkeltette a fantáziám.
    A sógorom mesélt hasonlóról, de csak részben fogott meg.
    Szeretném kipróbálni!
    Ahogyan olvastam, akár fizethető-is.
    Végül, mennyibe kerülne egy paár nap?

  11. Váraljay Gabriel

    Ahogy már írtam a cikkben is, 2000 forintból megvan egy egész napos (éjszakás) bentlét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.