Hajó: Busan (Korea) – Hitakatsu (Cusima, Japán)

Ha nagyon olcsón és gyorsan akarunk eljutni Koreából Japánba, akkor én az alábbi receptet ajánlom. Persze itt megjegyezném, hogy Szüulból gyorsabb Fukuokába repülni, mint lebuszozni Busanig és onnan áthajózni Cusima szigetére. De tételezzük fel, hogy az ember Busanban tartózkodik és egy kis Japán feelingre vágyik. Ilyenkor egyértelmű, hogy hajózni kell. Cusima érdekessége, hogy közelebb van Koreához, mint Japánhoz. Jó, hogy ebből nem lett hovatartozási probléma, hiszen a Dokdo szigetek körül még most is megy a huzavona, amiről nekem ugyebár külön bejáratú véleményem van, de ez nem biztos, hogy érdekes a Föld másik felén.

A BEETLE hajózási társaság jegypénztáránál másnap meg is jelentünk és lelkemben rőzsedalokat énekelve reméltem, hogy minden rendben lesz a befizetett jegyekkel (előző nap ugyebár nem kaptam bizonylatot). Rendben is volt. A jegyárus srác azért mosolygott egy sort amikor meglátta, hogy egy napra megyünk. Utólag nem értem a problémát, mert nem egy olyan emberkét (főleg koreaiakat) láttunk, akik csináltak egy buszos körutat a szerintem nem nagy szigeten, majd másnap visszamentek. A biciklis túráról már írtam, szóval nem egy olyan eset van, aki csak röpke látogatást tesz eme kis szigeten, majd visszamegy dolgozni Koreába. A bringás banda szervezőbizottsága egyébként nem egyszer eszembe jutott, mármint az, hogy egy szálláshely nevet és weboldalt nem voltak képesek mondani nekem… Hagyjuk. Azért a segítség megtagadásából nem csak otthon van sok, hanem itt is. Az ember ember marad a világ másik felén is, aki meg azt állítja, hogy több itt a szebb lélek, hát rosszul látja. Mindenhol vannak jó és rossz emberek, nem országfüggő ez.

Jegyárus bekérte az útleveleket és az adó és üzemanyagköltséget (ez a kérdés számomra örök talány marad) és már a kezünkben is voltak a jegyek (oda vissza). A pluszköltségeket YEN-ben kellett fizetni visszafelé, ezért esély sem volt ennek a rendezése sem. Bürokrácia na, amit én nem nagyon csípek mert pénzeket kell ide-oda váltogatni. Jelenleg próbálom felsorolni milyen pénzekkel is kell manipulálnom: HUF, EUR, USD, KRW és erre jön még a YEN.

Amúgy a BEETLE járatai olyan mintha fű alatt mennének, mert komolyan minden hajóút láttatva van a kijelzőn (olyan mint a reptéren), kivéve a mi 9 órás indulásunkat. Legközelebb már lazábban kezelné az ember ezeket a dolgokat, de amikor először jár az ember ismeretlen területen, akkor minden felirat, információ fontos. A várt adat nem megjelenítése elég stresszes érzéseket tud okozni. Akik a feliratokat tervezik, kivitelezik, üzemeltetnek egy helyet lehet ezt át sem érzik. Ennek hála volt még pár félreértés a hajóúttal kapcsolatban. :)

A jegyekkel már bátran léptünk a vámosok zónájába. Minden ugyanolyan mint egy reptéren azzal a kivétellel, hogy nem folyik át több ezer ember a vizsgálaton, csupán pár száz. A logika azt diktálná, hogy akkor többet is foglalkoznak egy-egy utassal nem? Ez a feltételezés sem állja meg a helyét, mert olyan gyorsan túl akartak lenni raktunk, ahogy mi rajtuk. Megtörtént tehát a kilépésünk Koreából, mindez egy nappal a vízum lejárta előtt. Igen közben már írtam a nagykövetségnek, hogy nincs-e valami hivatalosabb vízum önkéntességre, mert ez a 3 havi ki be ugrálás anyagilag sem tesz jót olyan embereknek, akik eleve nem azért vannak itt, hogy pénzt keressenek. Tudom a Japánba való utazásoknak örülnünk kellene (akkor és ott örülünk is), de teljesen más lenne nem kényszerből utazni. Ezt azért meg kell értenie minden Japán és Ázsia fannak is. Más a muszáj menni Japánba és más a „na menjünk el Japánba és nézzünk körül” érzés.

A fenti képről jut eszembe, hogy annyira nagy rések vannak a rendszerben, hogy erre a folyosóra (ami a hajóhoz vezet) elvileg nem is szabadott volna bejutnunk. Vicces, de a személyzet olyan későn jött a check-in pontra, hogy mi azon már rég túlmentünk. A hajónál persze le volt zárva a lejárat, de mi találtunk egy liftet. A magyar leleményességre nem vagyok büszke, de én direkt rájátszottam a „látjátok ezt itt meg kell oldani majd” problémára. Folyamatmérnöki múltam bizonyára visszaköszönt, hogy megtaláltam a rendszer gyenge pontját. A hajó mellett persze már a hajóskapitány fogadott, aki nem is értette hogy a fenébe kerültünk mi oda. :) Telefonált, aminek eredményeként nekünk vissza kellett mennünk az akkor már chech-in-re várakozó tömegbe. :D

Innen aztán szinte utolsóként mentünk vissza a hajóhoz, miközben az egyik Japánból érkezett tengerjáró – komp hajóból Lexusokat és konténereket pakoltak ki. :)

A hajóra egyébként vegyesen koreaiak és japánok szálltak fel. Nyugati embert én nem láttam. Ismét olyan érzés volt mint Fukuokába repülni t’way-el (aminek nincs is angol nyelvű jegyfoglalási rendszere). Megint mi voltunk a kakukktojások, ami fura is, de másrészt már kezdjük megszokni. :)

A hajút egyébkét körülbelül egy órás. A hajó rakétasebességre kapcsol és tényleg elég gyorsan suhan a vízen. Annyira, hogy egész idő alatt kötelező bekapcsolt biztonsági övekkel utaznunk. Érdekes, hogy ez még a repülőgépen sem kell végig, de ezen a hajón komolyan veszik. Indulás előtt az egyik japán TV csatorna adása fogad minket a falakra függesztett kijelzőkön. Néha koreai filmek mennek, japán felirattal, de legtöbbször inkább az egyik japán teleshop csatorna köti le a javarészt nyugdíjas utasokból álló csoport figyelmét. Hogy mennyi minden próbálnak eladni ilyen módon. Fogtam a fejem, mert egyes reklámok annyira nem voltak hitelesek, hogy csak csodálkozni tudok, hogy ezt itt beveszik tömegesen.

Induláskor azért DVD-n lemegy egy oktatófilm, hogy mit is kell tenni ha bajba kerülnénk. Hol vannak a mentőmellények, mi a teendő a fütyülővel, stb. :)

Busanban épp készül egy híd, aminek egyes elemeit már a helyükre tették. Érdekes látvány egy ilyen monumentális építmény.

A parttól távolodva, azért feltűnik egy-egy katonai cirkáló, amely feltehetően Korea partjait hivatott védeni. Érdekes mostanság az ázsiai tengerek és szigete körül zajló huzavona. A legtöbb országnak egyébként Japánnal van baja. Dokdo problémája eltörpül a mostanság emlegetett Japán – Kína sziget probléma mellett. Akit érdekel olvasson utána.

Később pedig már nincs semmi látnivaló, csak a tenger és az ég. Érdekes látvány, és sokáig nem is köti le az embert. Mi ennél a pontnál egyszerűen álomba zuhantunk és már csak Cusima partjainál ébredtünk fel:

A vám itt egy érdekes eset, de szerintem ez megér egy írást… legközelebb. :)