Mi újság a két Koreában?

Régóta nem írtam, ezért egyfajta „visszarázódó” gyakorlatként úgy döntöttem, hogy írok egy az elmúlt hetekben a két Koreában zajló hírekből egy összefoglalót. Nem mindenki követi figyelemmel mi is zajlik Ázsia túlsó csücskében, mert elég a bajunk a saját életünkkel, ezért úgy érzem lesz akinek hasznos lesz ez az anyag.

Észak-Korea egyre többet kerül szóba a hírekben. Egyrészt, mert az „ilyen ország pedig nincsen” kategóriába tartozik és mint olyat előszeretettel csámcsog körbe a média. Érdekes lenne mindezt látni észak-koreai szemmel, mármint azt, hogy ők, hogyan látnak minket. Vegyes véleményekkel találkozik ugyanis az az újságíró, akinek sikerül elcsípnie egy menekültet. Annyi a hírekből is lejön, hogy nagyon „ferdén” látják a világot ezek az emberek. Miközben az északi propaganda folyamatosan azzal bombázza az agyakat, hogy ott jólét van és a nyugati világ éhezik, azért ők sem hülyék. A déli határ környékén élők fogják a szomszédos nyugat rádió és TV adásait és elég ha csak egy sorozatba belenéznek, onnan bezúdul a jólét nyugati propagandája. Dél-Korea valahogy erre nem gondolt, mikor átállította a TV adását digitális rendszerekre. Észak-Korea miatt azért meghagyhattak volna legalább egy csatornát analóg hagyományos antennával fogható formában. A hírek szerint ugyanis aki idáig „lopva” és besötétített házak rejtekében egy belső szobai antennával követte a TV adást Észak-Koreában az most ha lenne is pénze tányéros műholdvevő rendszerre (több hónapi fizetés az ára), akkor sem kockáztatna. A háztetőre kiszerelt parabolaantenna ugyanis azonnali letartóztatást von maga után. Szóval értem én a déli oldalon a presbiteriánus egyház által felállított provokációs karácsonyfa gondolatát, csak ezt nem így kéne. Folyamatosan az a kép lebeg a szemem előtt, hogy a Koreában eltöltött idő alatt, mennyi abszolút nem hatékony marketingkampányt láttam. Beleszólni persze nem lehetett, de akkor is ha egy klasszikus rendszeren is fogható csatornát meghagytak volna délen, akkor az léptékekkel nagyobb nyugati propagandát biztosított volna.

A másik érdekes témakör az Észak-Koreába járó és néha ott letartóztatott külföldiek helyzete. Észak-Korea nyilván a maga egyedisége miatt, vonzza az adrenalinfüggő turistákat. Hogy ki miért megy oda? Ez nem kérdés. Én ha megtehetném útlevelet cseréltetnék (nem tudom miért, de azt érzem, hogy igencsak zavaró lenne az északi vámosoknak a 6 db dél-koreai bélyegző), és megnéznék mindent amit lehet, és félve de kockáztatva azt is ami nem. Persze ott lehet a zabszem nem férne a seggembe, de most így 10 ezer kilométer távolságból mindenki lehet nagylegény. Én még értem az előző rendszerben, tudom milyen az, amikor azért kap valaki rossz jegyet egy fogalmazásra, mert meg meri gyerekként említeni azt, hogy az USA-ban már a titkárnők számítógépen dolgoznak a klasszikus írógép helyett. Tudom milyen az, amikor a rendszer szembemegy az egyéni érdekekkel. Azt viszont tényleg nem érthetem, hogy miért tudnak felnézni a diktátorukra. És most ismét hazudok magamnak és a kedves olvasóknak, mert délen is megtapasztaltam már azt, hogy a koreai embernek mintha hiányérzete lenne ha nem rendelhetné alá magát valakinek (főnöknek, vallási vezetőnek, mesternek vagy egyéb eszmei vezérnek). Ez egyszerűen a vérükben van és meg vagyok győződve, hogy X időt el kell töltenie egy dél-koreainak nyugaton (és most ez mindegy, hogy Európa vagy Amerika), hogy elkezdje másképp látni a dolgokat.

Visszakanyarodván az eredeti északi turizmus témához, Észak-Koreában most egy amerikai állampolgárságú dél-koreai származású turistakísérőt tartanak fogva. Az illető állítólag bűncselekményt követett el a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen, mert a számítógépén olyan adatokat találtak, amelyeknek nem lett volna szabad ott lenniük. Az én értelmezésemben ezek Észak-Koreát kompromittáló fotók és esetleges dokumentumok lehettek, amiket jó pénzért el lehet adni a nyugati sajtónak. Értem az északiak „paráját” és értem a most fogvatartott emberünk motivációját is. A nyugati világ, azaz mi ki vagyunk éhezve az Észak-Koreáról szóló információkra. Én konkrétan minden kis nyúlfaroknyi vagy könyvben leírt hírre rá vagyok kattanva. Elolvasok mindent mert ez az egyik hobbim. Rajtam kívül milliók lehetnek így, tehát én egy réspiac egyik potenciális vevője vagyok. Nekem el lehet adni mindent, fotókönyveket, beszámolókat, stb. A srác bizonyára eladta volna az információkat, vagy írt volna egy könyvet a témáról. Az északiakat gondolatmenetét ismerve (már ami idáig lejött), nem szeretik a dél-koreaiakat. Innentől kezdve lehet valaki amerikai állampolgár ha a testén elég feltűnő jeleket hordozva lerí, hogy koreai. Elég magas volt a lebukás kockázata.

folyt. köv.