Újra Koreában

Ha Szöulban jársz ide mindenképp menj fel (kis utca a palotától balra) :)

Hajnali 5 óra… ülök az ágyamon egy szöuli szálláson. Egyik kezemben a laptop, másikban a még csirke evésből és sörözésből megmaradt makkoli. Azon tűnődöm, hogy évek teltek el és újra Koreában vagyok. Közben sokminden történt, amit nem lehetne bezsúfolni egy bejegyésbe… hagyjuk is. Lényeg, hogy itt vagyok. Mindez persze nem az én művem, illetve nem teljesen. Közel egy éve az akkor még brisoli (Anglia) szállásomon kaptam egy iszonyatosan hosszú e-mailt, ahol egy romániai magyar hölgy arra kért, hogy tanácsaimmal segítsem őt kijutni Koreába. Azóta már jártam Romániában is, vendég voltam egy nagyon kedves családnál Halmiban, minek eredményeként a család megszavazta, hogy nekem el kell kísérnem Orsit Koreába.

Korea első szigetei a gépből… szívverés felgyorsul. :)

A történet utána a szokásos: Qatar Airways, szállásfoglalás, Doha, Szöul… most pedig Myeong-dong városrészben alszom át az egyik koreai éjszakát a másik után (aludnék ha tudnék, de inkább írok). Tudom ez nagyon megint áradozósra fog sikerülni. de ki kell írnom magamból: egyszerűen azt érzem, hogy az én esetemben évente egyszer két hetet itt kell lenni, meg kell oldani.

Angliai fizetésből ez annyira nem is lehetetlen. Mindezt mondom úgy, hogy ez az utazás a legrosszabbkor jött. Mint lelkileg, mint anyagilag iszonyatosan leterhelő volt idejönnöm. Le volt foglalva a jegy és a szállás, nem volt visszaút. Neked, aki nem követed nyomon, szerény, de mozgalmas életem, röviden: futó projektünk ugyebár egy üzeneteket videóvá alakító alkalmazás (mely itt tölthető le: vixt.co/app), valamint ott a kanári-szigeteki non-profit projektünk (itt érhető el: ENVIENTA), mindemellett meg is kell élnem így nagyot ugrottam az ismeretlenbe: Londonban elkezdem uberezni is. Mindez egyben iszonyatos nagy terhelést és stresszt jelent, de bátran kijelenthetem, hogy szeretem az angliai életemet.

Mégis!!! Van egy titkos összetevő, amire itt kell rájönnöm Szöulban. Egyszerűen nem tudom kivágni magamból azt a fajta vágyódást, ami akkor van rajtam, amikor nem vagyok itt. Abba már rég belenyugodtam, hogy nekünk nyugatiaknak amennyire „kell” Korea, annyira nem kellünk mi Koreának (miért is kellenénk, százezer fiatal végez az egyetemeken és sokuk 2 év után kap csak először munkát). Ez még rendben is lenne, de ha itt jártál, ide vissza kell jönni. Nem nézek sorozatokat, kpop-ot is alig van időm hallgatni (2NE1 hullik szét darabokra, a YG családon túl pedig említésre méltó projektet sem tudok mondani – elnézést ha ezzel megsértem mások bálványait), tehát ez a fajta „honvágy” nem köthető holmi médiafogyasztói rajongáshoz. A negatívumokat – Korea sötét oldalát – elhiheted, hogy ismerem, hiszen éltem itt… mégis amikor szöul utcáin fülig érő szájjal sétálva a csatorna szaga csapja meg az orrom, egyszerűen azt érzem, hogy ez Korea.

Számomra Korea Szöullal egyenlő, ami tudom, hogy nem fedi a valóságot, de én egy nagyvárosokat kedvelő fura fajzat vagyok. Szerencsére London néha ad egy nyüzsgést és nagyvárosi levegőt nekem.

Nem normális az egész (tudom), de… a reptéren az első dolgom az volt, hogy bolti kimbapot és babántejes italt vegyek. Otthon (az hol is van?) nem találtam a közlekedéshez fontos T-money kártyámat sem, így azt is be kellett szerezni.

A mai nap régi és új ismerősökkel való találkozókkal telt. Délután találkoztunk Jánossal, akit még a második Koreai létem alkalmával ismertem meg (szeretem ezt a gyereket), később hozzánkcsapódott Sukhee, akit élőben sosem láttam, de a KakaoTalkon annál inkább. Mindez nem volt elég, mert Gwenniee csaj-haverom is (akivel még Stockholmban csavarogtunk egy éve) eljött velünk vacsorázni. Mindezen talákozók alatt fel sem fogtam, hogy átsétáltunk Szöul jelentősebb helyein. A Sejong szobornál, a palota előtt, majd felmentünk a klasszikus hanok falu kis utcácskáiba. Mindeközben fura érzések kavarogtak bennem: új vagyok és mégsem egy ismerős helyen ott ahol az idő sebesen halad, ám mégis olyan érzés minden, mintha minden megvárt volna. Harmadszor vagyok itt és a történet folytatódik.

Nem fotózok sokat, inkább a VixT-be gyűjtök szavakat, de ha mégis akkor itt érdemes nézelődni: instagram.com/gabrielvaraljay

Myeong-dong a város üzleti negyede, de van itt mit enni és inni is.