Már több helyen is említettem, hogy itt lassan már fogadott gyerekeink vannak. Az érdekesség az, hogy a gyerekek nagy része koreai apától és japán anyától származik. Ennyit a két nemzet negatív viszonyáról. Míg a politikusok hadakoznak a magánszemélyek szépen békében élnek.
A gyerekek nagyon nagy érdeklődést tanúsítanak a magyar nyelv iránt, ezért a kis jegyzetfüzeteikkel (amiket tőlünk kaptak) mindig jönnek utánunk, hogy hogy új szavakat tanulhassanak. Van ami már fejből megy, köszönés, meg alapvető dolgok, hogy lassan már mi nézünk, hogy milyen memóriájuk is van.
Egy unalmas időben (mármint nekik volt az, mert én szinte sosem érek rá) nem volt más ötletem, mint kerekecske-gombocskát tanítani nekik. A végeredményt itt láthatjátok. Yougon (a fiú) és Yongszu (a lány) egyébként ikertesók és ők is koreai-japán keverékek. Imádom őket! :)
Hogy ezek a gyerekek milyen ügyesek *–* És milyen fogékony az agyuk :)
Édesek! :) És egymás között koreaiul, vagy japánul beszélnek? Anyukájukkal gondolom japánul, vagy nem? Ez is egy érdekes téma lehetne…
nem tudnak japánul :)
Pffff…. Ez általános az ottani „vegyes” gyerekeknél? Hogy tapasztalod?
Én akiket ismerek (3-4 család), egyik sem tud… nem tudom hogy vannak mások. Az iskola így is leterhelő és szerintem nincs idő egy hobbi nyelv megtanulására, mert az egyik szülő más nemzetiségű.
Hihi :)
Egyem meg őket olyan aranyosak^^
Hát eez nagyon édes, és szívmelengető! Köszönöm!
Jaj, tényleg nagyon aranyosak. És egész szépen mondták. :)
Nagyon aranyosak ! Az biztos, hogy gyorsabban tanulnak egy új nyelvet, mint a felnőttek, nem csak Ők,általában minden gyerek.
Jajj de édesek *___* Egyem meg őket :P Milyen kis ügyesek ^^
De ti és a gyerekek, hogy értitek meg egymást?
angol / koreai keverék nyelven :) Sokat tanulunk mi is tőlük :)
Imádni valók! ^^ *.*
Jajjjj Panna :) mennyire zavarba van … pedig nem is ilyen! :)
Hát valami nagyon cukik.Dallamosan mondják, de ügyesek. :) De amúgy nekem apukám arab, és én sem tudok arabul. :D Szóval ez nem csak ott van….Persze azért nagyon sajnálom, hogy így „jártunk”.
De édesek :)
Ez, tényleg érdekes téma. Itt, Shanghai-ban is az a jellemző, hogy az expat-amcsi férj, shanghai-i feleség gyerekei sem beszélik a kínait. Sem a shanghai-i, sem a mandarin változatot, csak az angolt. Közben, a magyar szülők többségének fontos, hogy a már itt született gyerek beszélje a magyar mellett az angolt és a mandarint is. Illetve, nagyon jó még a francia oktatás. Egyébként a város 3 nyelvű: kínai, angol, japán. Szóval, érdemes a japán nyelvet is tanulni.
Nagyon jó a blogod. Nézegetem. ;-)
Köszönöm, igyekszem. Főleg visszatöltögetni azokat a cikkeket, amik gugli alatt elvesztek. Lassan haladok…:(