A Cheonggye patakról már írtam többször is. Amiről viszont nem esett szó, hogy milyen épületek is voltak a patak mentén / partján, még azelőtt mielőtt teljesen feltöltötték volna a Szöulon keresztülfolyó patakot. A patak teljes feltöltése nem hiába történt, mert a környék nem épp a tisztaságáról volt híres. Elég csak egy pillantás vetnünk erre a képre.
A történet viszont tudjuk, hogy miként folytatódott. A modern patak mellett viszont felépítettek egy kis épületsort, amely még az 1960- 70-es éveket idézve (ez a korszak még szegény volt Dél-Korea történelmében) megmutatja milyen is volt akkor az élet. Aki erre tévedne (ezt a látogatást meg kell tervezni, mert kiesik a központi látványosságoktól), annak első blikkre fel fog tűnni, hogy ezek az épületek igencsak elütnek a modern Szöul patak környékén megszokott dolgoktól. Bennem kimondottan kellemes borzongást kelt, amikor olyan környezetben vagyok, ahol még érzem azt a korszakot, aminek a végéből még nekem is jutott. A nagyszüleimnek hála nekem még jutott a háborús történetekből is, a szegénységből, a félelemből. Abból, hogy az ételt meg kell becsülni, mert „ki tudja mikor eszünk legközelebb”, stb. Erre bizonyára sokan emlékeznek a 70-es és hamarábbi korosztályokból. Nos én ezt éreztem ebben a külön erre a célra kialakított múzeumban is. Először vagyok Ázsiában, de elég sok filmet láttam. A technikai fejlődést, a háború utána újraépítést szinte minden nemzet egyformán élte meg. Ennek köszönhetően én teljes mértékben át tudom élni, hogy milyen lehetett Korea helyzete abban az időben.
Mindig nagy élmény ha egy háború-utáni iskolát látok. Én falun kezdtem „pályafutásom” és emlékszem, hogy az első három osztályt még egy öreg iskolában jártam. Persze nem ilyen volt, mint a képeken, de akkor is nosztalgiaként éltem meg ezt a kiállítást.
[bigpictures]
Ha valaki Szöulban jár, ezt a kis látványosságot ne hagyja ki!
Óriási a különbség múlt és jelen között, legalább 50-60 évnek tűnik.
Nagyon-nagyon tetszik a múzeum (maga az ötlet is: „ilyen volt-ilyen lett”).
Valahogy bennem is nosztalgikus érzéseket kelt. (Én is jártam régi suliépületbe – lehajtós padok, húzgálós tábla, cserépkályhák… Örülök, hogy még épp részem lehetett ezekben!)
Nagyon jók a képek, köszönjük, hogy ilyen fantörpikus idegenvezetőnk vagy!!! :-)))
Örülök nagyon a beszámolónak, köszönöm.
Kérdésem lenne: ezek a fűtőanyagok miből vannak /préselve/?
és milyen gázok szabadulnak fel az éttermi sütögetésnél?
Az összetétel lehet h más és más a kályhába kerülő /majd kéményen át távozó/, és a szabadon égő-füstölők között?
Ennek utána kell járnom. Amit látok az, hogy amikor kiég „az anyag” akkor ugyanilyen a formája, csak fehér lesz a színe és kidobják.
Ezt imádtam! :)
Az uzsonnás dobozról még az jutott eszembe, hogy azért is lehetett fémből, mert az még nem annyira volt a „műanyag kora”, mint napjaink.
igaz!
Köszönöm ha megteszed!:)
egyre izgalmasabb hogy mi is az hőt adó anyag?
Olyan, mintha díszlet lenne egy forgatási helyszínen, nagyon tetszik. Különösen jó, hogy ilyen sok képet tettél fel, kicsit olyan mintha ott lennénk :)
Isteni a besszed ..olyan inrha én is ott lenné …
Nagyon jók a fotók. Nekem is sikerült visszacsöppennem a gyeremekkoromba. Szerintem, ez mindig több egy kicsivel, mint csupán nosztalgikus hangulat. Más volt fontos, mások voltak az értékek. Az, hogy nem dobunk ki ételt, az csupán egy pici szelet, bár, jól beleég az emberbe a dolog:)
„Ha valaki Szöulban jár, ezt a kis látványosságot ne hagyja ki!”
Köszönöm, hogy: megmutatod nekünk Koreát. A beszámolókat. A fotókat. A gondolataidat.
Nem olyan régen „találtam rád”. És „miattad” megint nem feküdtem le időben :D
Ma is itt ragadtam a gép előtt, ami Koreába repített :) és „lekéstem a haza felé tartó járatot” :) (Mi lesz velem holnap a munkahelyen????)
Várom az újabb beszámolókat. :D
A blog megvár, ilyet ne csinálj :D
Meglepő számomra, hogy mindez „muzeális” tényleg az??? Vajon a mai öregek nem használják már a tárgyaikat? A fiatalok, az iskolások biztosan nem, a falvakban sem, de az öregek? Ha elmegyünk pl. Nógrád, Szatmár megye lakóházaiba, bizony találunk ott még 1950-80 közötti edényeket, mérlegeket, mezőgazdasági eszközöket.
Légysziv nézz utána Gábor, hogy egy mai öregek által lakott portán Koreában, mik vannak használatban. Érdekes lenne.
Köszi, köszi Rozsdi
Én ritkán vagyok vidéken, de biztos vagyok benne, hogy az öregek még használják ezeket a tárgyakat. A társadalom vidéki és főleg idős része még közelebb van a retróhoz, sőt ők ki sem jöttek belőle.
Vajon hogy működik az írógép? Mármint honnan tudja, mikor kell egymás mellé vagy alá írni a betűket egy-egy szótagban?
4 hónap késéssel itt a válasz: http://varaljay.com/2013/01/hogyan-mukodik-a-koreai-irogep/ :-)
Pingback: Hogyan működik a koreai írógép? | Gabriel Ázsiában!