Kell-e a személyiségbeli változás?

Ma beszélgettem egy itteni mester-jelölttel és a személyiség megváltoztatása volt a téma. A csajszi egyébként nagyon értelmes, szóval kíváncsi voltam a véleményére. Szerinte minden lehetséges (amit nem is kétlek), csak az embernek kell lennie egy céljának. Én vitatom azt a tényt, hogy ha valakinek van egy személyisége, akkor azt teljesen át lehet alakítani. Csodákat ilyen szinten nem láttam még. Volt olyan ismerős, akivel találkoztam évek után és látszatra megváltozott, de ez csak az első percig volt érvényes, utána felismertem azokat a tulajdonságokat, amelyekre régről is emlékeztem. Épp ezért én úgy látom, hogy lehet változni, de nagyon kis lépésekben.

Beszélgetőpartnerem szerint viszont működik a gyors változás is, csak kell egy cél, amit az ember nagyon akar és utána a többi úgymond jön magától. A lényeg, hogy igaz szeretetet tanúsítson az ember a többi embertársa iránt és aztán minden jön, pénz, család, siker… ezek mind működni fognak. Hogy mindenki értse a lényeget, a téma egy srác volt, aki nem nagyon viselkedik felnőttként. Ez a srác akár lehetnék én is (habár nem rólam volt szó), mert nem abban érzem a felnőttséget, hogy egész nap fakír arcot vágok és szigorú vagyok magammal szemben is. Koreában az igazi férfi (már ha a femininin vonásokra nem figyelünk ami ugyebár az itteni srácok nagy részén megfigyelhető) mondjuk egy cégvezető, aki tudja mit csinál, van hatalma (ugyebár a hierarchia itt nagyon számít) és komoly erőfeszítéseket tesz a napi rutinjaiban. Ez persze az én véleményem, szóval ez a sablon azért nem igaz, és nem is erről beszéltünk, csak az, hogy mitől férfi, vagy felnőtt valaki, ez egy elég tág fogalom.

Bennem is van gyerek, és sosem akartam (sőt nem is akarok) teljes mértékben felnőni, mert a felnőttség mint olyan eléggé unalmas és életunt tud lenni. Kérdés viszont az, hogy akkor miben kell változni? Sőt, megfejelem egy másikkal: Kell-e változni? Kell-e akkor is változni ha egy bizonyos személy elvan és nem érzi, hogy erre szüksége lenne? Ilyenkor kell a külső nyomás? A kívülre való megfelelés? Ilyen kérdéseim voltak, csak több kérdésre tudtam a választ, már akkor amikor feltettem. Ez egy szervezet, ahol elsőrendű dolog, hogy személyiséget fejlesszen valaki. Erre elég sok eszköz áll rendelkezésre: meditáció, képzési program, gyakorlatok, tevékenységek, stb. A képlet egyszerű: képzeljünk el egy céget, ahol a követelmény az, hogy fejleszt a személyiséged. Ilyen cég nincs, mert mindenki a profitra fókuszál és a technikai, vagy szakmai tudás a lényeg, nem az ember maga. A CHARMing NGO lényege viszont nem a pénz (amúgy is egy alapítványról beszélünk). És ilyen szempontból elég egyedi helyzettel állunk szemben. Volt már ember aki magától ment el… volt akiről nem tudok (de szerintem elküldtek).

A cél kitűzése akkor is nehéz: miközben sokak számára az is probléma, hogy maguknak definiáljanak egy célt (szerintem a cél egy ábránd és nem létezik, mert esetemben is mindig más alakot ölt), itt olyan célokat kell meghatározni, amelyek egyensúlyban kell legyenek a szervezet működésével is. Innentől kezdve viszont eléggé érdekes képlettel állunk szemben: a karrier az egyéni cél és nem szolgálja direktben a társadalmat. Karrierrel persze létre lehet hozni olyan terméket, vagy szolgáltatást amitől jobb lesz a világ, de most itt nem ez a téma…

Visszatérve, nem hiszek az emberi személyiség 180 fokos megváltoztatásában. Persze léteznek Tony Robbins féle emberek és olyanok akik nap mint nap a pozitív gondolkozást vallják. Sokuk életük végéig ezek alapján is él, és nem feltétlen jó anyagi körülmények között hal meg. Nem minden a pénz, de ugyebár az az alap tantétel, hogy akkor az is lesz (ha az ember szívét lelkét beleadja).

Én dolgoztam már nem egy projektemen úgy, hogy szívem lelkem beleadtam. Nagyon sok mindent ingyen adtam. A beszélgetésben is szó volt arról, hogy ha az ember tiszta szívből ad, az embertársainak, akkor minden működni fog. Próbáltam, nem működött. Ha valaki szeretetet ad, azt is kap vissza (sokszor mástól), de pénzt sosem. Lehet ez csak Magyarországon volt így, de szerintem mindig kell a fifika is a dolog mögé, hogy valami működjön. Szeretetből még egy vállalkozás sem virágzott fel. Ha meg ott a fifika, akkor az már ellentmond a személyiség tisztaságából és szeretetből irányuló dolgoknak. Ez a fejemben nem áll össze és sokszor épp e miatt nem működnek(-tek) a vállalkozásaim.

Visszatérve nem tudok 100%-ban azonosulni azzal, hogy minden embernek el kell érnie egy úgymond tökéletes szintet, ahol már képes a többi emberrel megfelelő interakciót kialakítani, a cselekedetei felnőtthöz méltók és határozottak. Miért baj az ha valaki kicsit magának való? Mindenkinek a társaság középpontjában kell lennie? Szerintem nem. Attól ember az ember, hogy egyedi. Ha meg valaki változni akar, az magárt tegye ne másért. Te hogy látod?