Koreai tradicionális falu

… volt alkalmunk meglátogatni egy koreai tradicionális falut is. Életemben először láttam rizsföldet. Tény, hogy minden más mint a képeken. Az ember otthon elképzel sok dolgot, főleg sztereotípiákat. Milyen lehet Ázsia? Tuti mindenki rizsföldön dolgozik, stb. (ezek persze nem az én gondolataim, csak az általános vélemények ezt tükrözik). Mindenki kutyát eszik, utcára köpnek, szerv-kereskednek stb. :-) Sorolhatnám, de Ázsia pont olyan mint a világ többi része és minden előítélet az ismeretlenből táplálkozik. Az ettől való félelem, meg akár fajgyűlöletbe is terelheti az embert. Itt is vannak földművesek és vannak olyanok is, akik épp a legújabb Samsung okos-telefon formatervezésén dolgoznak. A világ sokszínű, de mi emberek nagyon sokszor képesek vagyunk az olvasott vagy TV-ben látott információk alapján leírni a többi népet. A rizstermesztés egy dolog, ami Ázsia része. Ezt eszik mindenhez. Nincs reggeli rizs nélkül, de ebéd sem, és akkor a vacsorát még nem említettem, de ezen kívül a mezőgazdaság még nagyon sok növény termesztésével foglalkozik ebben a régióban.

Az Oeam nevezetű tradicionális faluba a „nagy mester” telkéről jutottunk el. A földek között sima aszfaltozott utak vezetnek és az egyik a közeli faluba vitt. A látványt az alábbi képekkel próbálom meg visszaadni, de ettől függetlenül élőben minden más. A képeken nagyon érződik a történelem, a múlt, több száz sőt, ezer év, amit élőben más megélni. Ettől függetlenül néha nem érzem magam kívülállónak, mert a faluba elég sok koreai család is ellátogatott a „szombat van” szellemében és nekik is sok minden kuriózum volt.

A koreaiak közül elég sokan kb. 10 millióan Szöulban élnek és nagy részük (főleg a fiatalok) csak ilyen  kirándulások alkalmával kerül kapcsolatba a vidékkel. A csoportból volt aki meg is jegyezte, hogy ő világéletében Szöulban élt, és neki ez a falusi élet távoli. Nekik még távolibb az ezekre a falukra jellemző sámánizmus vallás gyakorlása (mármint a múltban nem most), így a fából készült szellemeket ábrázoló szobrokat ma már csak mókásnak tartják.

[bigpictures]

A csoport kicsit gyorsabban haladt mint én, szóval az egyik hídnál már el is vesztettem őket. Szerintem beültek enni valahova. Én pedig pár percnyi tipródás után visszaindultam a farmra. Később kiderült, hogy aggódtak értem, de én mondtam kár volt, mert GPS van a fejemben. Amióta az egyik alkalomkor magamtól kellett visszatalálnom Szöul egyik feléből a központba (ráadásul 3 thai is velem volt), azóta figyelek minden részletet, hogy ne keveredjek el.

Nagy élmény volt ez a falu, hiszen Szöulon kívül még nem nagyon jártam. Az élményt kissé elrontotta a lábfájásom és a fáradtság, amit a fél napos kemény fizikai munka okozott. Ettől függetlenül persze átadtam magam annak az érzésnek, hogy itt vagyok és ennek hála még többet tudok meg a koreai kultúráról és történelemről.