Volt már kérdés a koreai egészségüggyel kapcsolatban, nekünk pedig már tapasztalatink is vannak. Ismét egy személyes beszámoló jön, amin keresztül fel lehet mérni, hogy milyen is ha külföldiként az ember a világ másik felén bajba kerül. A leírás kicsit hosszú lesz (de úgy érzem ha nem elég részletes, akkor a további történet nem lesz kerek), ezért üdítőt, kávét tessék bekészíteni. A történet Melindáról a barátnőmről szól, aki Koreába érve rögtön fájdalmakkal kezdte az ittlétet. Következzen az ő beszámolója:
„Az egész egy több mint 10 éves probléma. Fodrászként végeztem és ugye nem kell ecsetelni, hogy mennyit kell állnia egy nap, annak aki hajszobrász szeretne lenni. A gyakorlati idő alatt volt, olyan, hogy a fodrászmester akinél tanultam, nem engedett leülni, mondván ehhez hozzá kell szoknom, ha valóban fodrász akarok lenni. Napi 8 – 11 órákat ácsorogtunk egy helyben, hiszen akkor még csak nézhettük, hogy a “főnök’ mit csinál. Akkor ültünk csak le, ha elmentünk a mosdóba (megjegyzem, akkoriban többet láttam a wc-csészét, mint a saját arcom). Körülbelül fél év után elkezdett fájni a derekam, de akkor még a Diklofenak gél és a Voltaren kenőcs is használt. Aztán a fodrászsuli második évében már sem a krémek, sem a fájdalomcsillapítók nem használtak. Ezért a szüleim elvittek Tatabányára egy gerincspecialistához. Szokásos…röntgen, beszélgetés, hol fáj…, mikor fáj… Diagnózis: túlterhelt a gerincem. Javaslat/Kezelés: fogyókúra és vitamin injekció (ami hízlal, mivel étvágyat csinál).
Nem tudok leszakadni a párválasztási témáról, ezért most egy kis rövid posztot még itt összetákolok. Először is voltunk tegnap a Cheonggyecheon pataknál, ami ugyebár keresztül folyik Szöulon. Erről majd írok, meg lesznek képek is, de a lényeg, hogy nem egy koreai párt láttunk csókolózni, szóval 
A koreai oktatásüggyel kapcsolatban már többen kérdeztetek. Komoly lépéseket még nem tettem az ügy érdekében, de van egy tanítónő ismerősöm itt, majd meghívom kávéra és elmeséltetek vele mindent. Most inkább jöjjenek az összecsipegetett gondolatok.
Ma a Szöul Városháza környékén csavarogtunk. Azért is néztem ki ezt a környéket, mert a metróban folyamatosan mint irány ez jelent meg és már kezdett idegesíteni, hogy pont ezen a környéken nem jártam még. A másik ok pedig a Deoksugung Palota volt, ez ugyanis nem messze van az említett helytől. A City Hall-ról röviden még annyit, hogy felújítás / átépítés alatt áll, ezért a környéke eléggé fel van dúlva, de azért még egy k-pop színpad elfért ott (amin amatőr imitátorok léptek fel).
„Korea története úgy hangzik, mintha mese lenne.
Történt egy napon, hogy Diewelt fedőnevű olvasóm küldött egy videót. A videóban egy ázsiai lánybanda volt látható / hallható, akik amúgy a USA-ban élnek. Dögös előadásmód, szerkók, gitártépés, és k-pop. Ház ez hogy van? Márpedig kerek a kép. Nylon Pink.
Egy másik (független) koreaival beszélgetve állítólag elég gyorsak a szertartások. Ebből mi azért a hosszabbat kaptuk. Gondolom azért mert a szervezet tagjai nem tudták kihagyni, hogy ne adjanak elő magán mutatványokat. Számomra nagyon sok elem már ismerős volt más rendezvényekről, de erről majd később.
Tegnap szinte fórummá alakult 
Az indavideón 
A cím nem véletlen, ez az eredeti neve a Sejongról szóló kiállításnak (The Story of King Sejong). Szöul szívében talán az egyik legnagyobb sugárút közepén nem messze a Kyongbokkung palotától és egy köpésre az Amerikai Nagykövetségtől áll egy szobor. Sejong király szobra.
Ahogy többen kértétek, elkezdeném a koreai vállalati / üzleti kultúra című cikksorozatomat. Természetesen sokat olvasok a témában és egy tanfolyamon is részt veszek. Azon vagyok, hogy érthetővé tegyem a tanultakat, tehát csapjunk is a lovak közé!
Azért a kemény dolgok tőlem 60 kilométerre történnek. Hihetetlen komolyan. Míg mi itt a világ tech-ben leggazdagabb és leggyorsabb internetű városában vígan tengetjük napjainkat, addig a DMZ-n, azaz a demilitarizált zónán túl északon épp ezreket kínoznak, százakat végeznek ki naponta. Meg amit el sem tudok képzelni. Sosem bírtam az ilyen filmeket, mármint amikor emberek emberekkel olyan dolgokat tesznek, ami nekik is fájna. Kell hozzá egyfajta agy és értelmi állapot. Nem IQ-ra gondolok, mert az IQ képes tömegpusztító fegyvereket is alkotni, az IQ képes elméleteket gyártani és mindezt megtámogatni demagógiával. Mindenre van tudományos, társadalmi magyarázat. Filozófiákkal mindent be lehet adagolni, pláne ha egy olyan népről beszélünk, akiket Konfucius „elvtárs” olyan rendszerbe nevelt, amelyben nincsenek kérdések. Az alap az alázat és a társadalmi rétegek elismerése. Ha idősebb, akkor igaza van, ha műveltebb akkor is, ha meg a vezér akkor nem szabad megkérdőjelezni a szándékait, tetteit. Talán még wc-re sem jár, hiszen ő a mindenható (legalábbis ilyen legendák terjengtek Észak-Koreában az előző vezérről).