… volt alkalmunk meglátogatni egy koreai tradicionális falut is. Életemben először láttam rizsföldet. Tény, hogy minden más mint a képeken. Az ember otthon elképzel sok dolgot, főleg sztereotípiákat. Milyen lehet Ázsia? Tuti mindenki rizsföldön dolgozik, stb. (ezek persze nem az én gondolataim, csak az általános vélemények ezt tükrözik). Mindenki kutyát eszik, utcára köpnek, szerv-kereskednek stb. :-) Sorolhatnám, de Ázsia pont olyan mint a világ többi része és minden előítélet az ismeretlenből táplálkozik. Az ettől való félelem, meg akár fajgyűlöletbe is terelheti az embert. Itt is vannak földművesek és vannak olyanok is, akik épp a legújabb Samsung okos-telefon formatervezésén dolgoznak. A világ sokszínű, de mi emberek nagyon sokszor képesek vagyunk az olvasott vagy TV-ben látott információk alapján leírni a többi népet. A rizstermesztés egy dolog, ami Ázsia része. Ezt eszik mindenhez. Nincs reggeli rizs nélkül, de ebéd sem, és akkor a vacsorát még nem említettem, de ezen kívül a mezőgazdaság még nagyon sok növény termesztésével foglalkozik ebben a régióban.
Az Oeam nevezetű tradicionális faluba a „nagy mester” telkéről jutottunk el. A földek között sima aszfaltozott utak vezetnek és az egyik a közeli faluba vitt. A látványt az alábbi képekkel próbálom meg visszaadni, de ettől függetlenül élőben minden más. A képeken nagyon érződik a történelem, a múlt, több száz sőt, ezer év, amit élőben más megélni. Ettől függetlenül néha nem érzem magam kívülállónak, mert a faluba elég sok koreai család is ellátogatott a „szombat van” szellemében és nekik is sok minden kuriózum volt.
Azért itt a központban soha nem áll meg az élet. Tegnap halálra dolgoztam magam az egyik farmon, és elfelejtettem megkérdezni, hogy mára van-e program. Mindegy, bejöttem és kiderült ma nincs semmi „kötelező” (semmi sem kötelező, minden fakultatív, csak én általában mindenen szeretek ott lenni). Ma nem volt meditáció sem, sőt a kávézó is később nyit. Vasárnap itt a fű se nő. Nem is baj, legalább ráérek cikkeket írni. Néha igencsak zavaró számomra, hogy lemaradok a témákkal.
a Bukhansan Nemzeti Parkban voltunk túrázni. Ez a részlet is a 10 napos workshop egyik, nem is kis energiát igénylő mozaikja volt. Ma 18 fok volt, ami már tavasznak számít, ettől függetlenül persze a tűlevelű fákon kívül semmi sem volt még zöld. Koreáról azt érdemes tudni, hogy rengeteg hegység található a területén, amelyet az itteniek előszeretettel látogatnak. Szöulban sokaknak mindennapos, hogy felülnek a metróra (készülök egyébként még metrós írással, mert ismét újabb dolgokat fedeztem fel) és leszállnak a nemzeti parkhoz közeli megállóban és túrabotokkal megmásszák a hegyet. Az egésznek szintén nagyon ázsiai hangulata van, amilyet TV-ből ismerhet az ember. Én kérem Koreából készültem, de a felszínre nem nagyon fókuszáltam, így nekem az volt csak meg, hogy Kínában és Vietnamban vannak hegyes vidékek. A jó pap holtáig tanul, így van ez velem is.
Nem akarok senkit sem fárasztani, de ez az amit a leggyakrabban hallok itt a gyakorlatok alatt: a számolást. De a koreai nem egyszerű abból a szempontból, hogy két rendszert használ a számolásra. Én előbb a modern rendszer tanultam meg, aztán kiderült, hogy a másik jobban kell, főleg most. Teljesen mindegy viszont az ember mivel kezdi, mert mindkettőt használják és van amikor keverik (az órát az egyikkel kell mondani, a percet a másikkal, király mi?) :-)
A k-pop (azaz a koreai popszár) idolokról már említettem valamit. Épp ma vacsora közben került a kezembe egy E-vitamin táplálékkiegészítő, amin a Girls’ Generation csapat Tiffany-ja mosolyog. Vicces, de ez kőkemény marketing. Sztárokkal mindent el lehet adni. A Girls’ Generation mellesleg Korea első számú k-pop csapata. Itt nagyon sokan megvesznek értük, még ha nem is mindenki ismeri őket. Ami érdekes, hogy nincs az a hatás, hogy „húúúú de nem hiteles ez az egész”. Lehet mi magyarok kritikusabbak vagyunk, vagy nem tudom… Nyitottabb a szemünk (hehe, nem szó szerint gondolom), vagy tényleg a legtöbb reklám hülyén sül el Magyarországon. A fene se tudja. Itt egy fotó a termékről és a csajok 2 videoklipje (9-en vannak és nem bírom megérteni, ez mitől hatékony, mert a YouTube tele van a bakis videóikkal, amikor egymást kaszálják el a színpadi mozgás közben). Nembaj én szeretem őket.
Közben @tapir-nak hála megkaptam a halászos történetet. El is felejtettem, hogy de Mello-tól ovastam az egyik könyvében.