Posta Koreából

Tegnap postán jártunk (én már másodszor, hiszen a SIM kártyámat fillérekért küldtem haza nemrég). Az élmény teljesen más mint otthon. Nem fikázni akarom az otthoni állapotokat, félreértés ne essék, de az első momentum mindjárt az, hogy a személyzet alázatos és nagyon kedves. Mindenkivel a legtiszteletteljesebb magázási formában kommunikálnak, hiszen ők értünk vannak és ennek tudatában tesznek mindent. Én persze ugyanahhoz a hölgyhöz kerültem, akihez a múltkor, ezért már automatikusan tolta nekem a koreai-angol zanzát, amire persze én is így tudok reagálni. Ami megy koreaiul azt már gyakorlom ezerrel, de ami nem az angolul megy csak. Megfelelő partnerre találtam. :)

A posta nagyon tiszta és világos hely, nagy ablakokkal. Nem is tudom miért sötétek a posták Európában? Ezt idáig nem is tudatosítottam. Mindegy, csak egy részlet ami most esett le.

A borítéktól kezdve a csomagolóanyagokon át, minden kapható. A borítékos pult becsületkassza szinten működik. A levél boríték 100 won (20 HUF), az A4-es pedig 500 won (100 HUF) áron kapható, amit a perselybe kell bedobni. Itt nem menő a kiskapu, az ússzuk meg olcsón, a surranjunk be, vagy az oldjuk meg „okosba”. Mindenki bedobja a megfelelő mennyiséget.

Én egy kb. 1.1 kilós csomagot adtam fel könyvel és magazinokkal Magyarországra, amiért 21.000 won-t (4200 HUF) fizettem. Kicsit fájt, mivel ez a lassú 2 hetes (gondolom röptetett – hajóztatott) kézbesítés ára. Sürgősségivel lett volna 36.000 won is (7000 HUF). Hát csomagot nem éri meg feladni innen az tény, bár nem vagyok tisztában a Magyar Posta áraival. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy a világ másik felén vagyok, ahonnan szárazföldön át nem lehet eljutni sehova, hiszen az egyetlen határ az Észak-Korea, ami ugye tiltott zóna. Legközelebb Japán van, ahova vagy repülsz, vagy hajózol. :-)

Annyira odafigyelnek minden részletre, hogy itt szinte minden van, ami egy küldemény feladásához szükséges. Ollók, ragasztók, ragasztószalagok, sőt még szemüvegek is különböző dipotriával. Ha netán valaki idős és otthonhagyta volna a szemüvegét itt ezt is használhatja. Besza-behu ahogy szokás mondani, bár lehet, hogy ez csak nekem új dolog. :-)

Számomra még minden nagy élmény (ahogy a postai látogatás is), bár egyre több dolog válik a mindennapjaim részévé. Kezdenek automatikusak lenni a köszönések, a meghajlás (vagy csak bólintás), az evés előtti jó étvágyat. A köszönöm, a megszólítások. Ivódik belém a helyi kultúra. Egyes piaci árusok már megismernek (minket nem nehéz) :-) és bólintanak (amit idegenek felé nem szokás a koreaiak között sem), mert már vásároltunk náluk (főleg utcán ehető kajákat).

Ha bármi kérdés van, vagy téma amiről szívesen olvasnátok nyugodtan írjátok meg. Nem mondom, hogy nincs már témám, mert elég sok van, de ha speciális kérdés van, akkor azokat előbbre veszem. :-) Szép hétvégét mindenkinek!