Július 27-én volt ugyebár a koreai háború 59.-ik évfordulója. Az eseményről a nemzetközi sajtó annyira nem is emlékezett meg (evégre az 59 az nem kerek szám), viszont Dél-Korea nem felejtette el. Több hírportál is fotókat közölt a háborúról. Érdekes volt látni olyan képeket Szöulról, ahol szinte szó szerint a porral egyenlő a város nagy része. Erre most meg itt áll egy mega város, amely a maga modernségével cseppet sem emlékeztet a múlt borzalmaira. Szöulba trendi járni. Júliusban 1 millió turista jött Koreába.
Szöul egyik kisebb terén egy kültéri kiállítás volt a koreai háború kapcsán. Az alábbi képek többet érnek ezer szónál. Több kép dokumentumfilmekből és a sajtóból is híressé vált. Ilyen például a kisgyerek aki egy Incheon-i ház kapuja előtt sír. Vele vajon mi lehet? Él még? Vannak unokái? Ilyen gondolatok jártak az eszemben a képek nézegetése közben.
Érdekesség volt még a segítő (harcoló) kezet nyújtó országok zászlajai is. Megtaláltuk a magyart is. Érdekes Csehszlovákia nincs ott, ami logikus, mert ugyebár a Szovjetunió oldalán állva furán jött volna le a segítség. Magyarország oldaláról viszont miért volt segítség? Ha valaki tudja a választ nyugodtan világosítson fel.
Dél-Koreát a II. világháború után szabályok ide vagy oda lerohanta az északi „oldal” és nemzetközi csapatoknak kellett visszavernie a jelenlegi északi vezető „nagypapája” által irányított hadsereget. Összesen 67 ország sietett Dél-Korea segítségére, amiért napjainkban is hálásak. Ez az ország nem lenne ott, ahol most tart ha nem sietnek a segítségére. A történelemtanárom azt mondta, hogy a történelemben felesleges a „mi lett volna ha?” kérdés. Azért én eljátszottam a gondolattal: Egész Koreában ma diktatúra lenne. A világ gazdaságilag is másképp állna. Az Apple nem állna versenyben a Samsunggal. :) A francia autógyárak nem futnának sírva az EU-hoz, mert veszteségeket könyveltek el. Nem lenne k-pop és nem lennének doramák sem. :) Tudom kicsit vicces a gondolat is, mert nem így kell megközelíteni a problémát, de ezek azok a dolgok, amelyek elsőként mindenkinek bevillannak Koreáról (főleg ha nem jártak még az országban).
A koreai háború számomra sokáig eléggé homályos téma volt. A történelemkönyvek főleg az európai részre fókuszáltak és talán volt két sor ami a koreai háborúról szólt. Ha valaki gyorsan meg akarja érteni az egész helyzetet a képek alatt ajánlok két forrást.
[bigpictures]
Ajánlott cikkek:
Rubikon – 1953. július 27. | A panmindzsoni fegyverszünettel véget ér a koreai háború
Wikipédia – Koreai háború
Azt, hogy Dél-Koreának politikailag vagy egyéb téren milyen segítséget nyújtottunk, azt nem tudom. Arra viszont határozottan emlékszem (hiába a korom nem tagadhatom) 1959 és 60 nyarán KISZ nyári- munkatáborban találkoztam Budapesten tanuló koreai lányokkal, a szerencse úgy hozta , hogy az egyikkel mind két évben.58 őszétől voltak főiskolások, és igen jól beszélték a m
agyar nyelvet.Tanító- képzőbe jártak azt biztosan tudom.
Csak megjegyzem,:a mai fiatalok talán nem tudják hogy mi gyümölcsöt szedtünk és paradicsomot, nem büntetés volt hanem ma önkéntes munkának hívnám a Balaton északi partján.
Bár én 81′ születésű vagyok, és szinte semmit sem tudok a koreai háborúról, (csak amit a M.A.S.H. c. sorozatból láttam). De arra én is emlékszem, hogy voltunk a sulival krumplit, meg kukoricát szedni. És mindenki hogy „utálta”. Így vissza gondolva, viszont jó buli volt.
Nagyon csodálkozom, én úgy tudtam, hogy épp a másik oldalt segítettük.
Én is, ezért is akarok erről írni.
Észak-Koreának akarták küldeni. Az egyik – egyes források szerint az első – orvosi ellátmányt küldő vonat a front gyors változása miatt a Dél-Koreai erőknél landolt. Valószínűleg ezért van ott a magyar zászló.