Benne leszünk a TV-ben!

Az egyik hétvégén épp a Cheonggyecheon patak környékén sétálgattunk (Mónika, Melinda és én), amikor egy diáklány odajött hozzánk (ez elég gyakori Szöulban, mert mindenki külföldieket akar interjúztatni egy iskolai projekt keretén belül), hogy nem vennénk-e részt egy interjúban. Én már nem egy ilyenben nyilatkoztam (én és a dadogásom, haha) :) de azért most megkérdeztem mi is lesz a mai téma. :)

Kiderült, hogy az EBS (ami egy kimondottan oktatási célokra specializálódott TV csatorna) filmet forgat a régi koreai iskola rendszerről. A lényeg az, hogy ők megépítették a kulisszákat, ami valójában egy régi osztályterem. A mi dolgunk pedig az lenne, hogy menjünk oda és nézzünk körül, esetleg nyilatkozzunk is, de ezt majd a szituáció adja. :) Mivel én nem vagyok semmi jónak az elrontója belementem és a csajok is követtek. Még mielőtt a kulisszákat elértük volna egy másik srác is odarohant ugyanazzal a mondókával, amivel az előző csajszi. Erre mi már lazán: „igen tudjuk, oda megyünk” :-)

Gabriel első találkozása a forgatás helyszínnel az volt, hogy sikeresen letörte a cipőjével (lecsúszott a lábam na) a dobogó küszöbét. :D Nagy „bijonejo-zás és cseszumnidá-zás” (elnézést) közepette égő pofával játszottam el az érdeklődő turistát, aki még sosem látott 30-40 évvel ezelőtti osztálytermet. Nagy érdeklődéssel nézegettük a falon lévő oktatási eszközöket, valamint az egységes Koreát ábrázoló térkép sablont… és ez így ment tovább mígnem fel nem néztem… és jó hogy le nem fejeltem az állványokon keresztül arcomba tolt 2-3 kamerát. :) Nagyjából ilyen lehet egy filmsztár élete, csak ő számít rá. Komolyan szavakba önteni nehéz azt a szituációt, amikor egy métert előre vagy hátra lépsz és a kamerák jönnek utánad. :) Vicces volt. :-)

A díszletben okozott enyhe kár miatt viszont igyekeztünk mihamarabb eliszkolni a helyszínről. Őszintén megvallva nem nagyon akartam volna még interjút is adni a korabeli osztályteremről. Elment a kedvem tőle. :-)

Fogalmam sincs, hogy mikor megy, vagy ment le ez az adás, amiben jó ha pár másodpercig látszódunk, de egy bizonyos ideig nem fogom elfelejteni azt a bizonyos jelenetet. :)