Tagged With: tengerpart
Tsushima Miuda Panzió (Hitakatsu, Japán)
Ugyebár elmaradtam a japán utunk folytatásával. A cikk eleje ITT olvasható. Még mindig éheztünk, de szerencsére meglett az a hely, amiről csak éreztük, hogy itt kell lennie. Az első recepciónak használt házikó mellett épp ügyködött egy középkorú férfi (Takashi Hitakatsu – a neve megegyezik a sziget nevével!) és egy nő. Mint kiderült ők voltak a … Continue reading
Hogyan lehet saját tengerpartunk? (Cusima, Japán)
Hogyan lehet olcsón saját tengerpartunk? A képletet most leírom, csak kicsit figyelni kell. A lényeg persze az, hogy ne akarjunk mindent birtokolni. Nagyon sok minden (és ez főleg a természetre igaz), ingyen elérhető. Így volt ez a mi kis privát tengerpartunkkal is. A birtoklás sok esetben nem jelent használatot. Emberek birtokolnak szállodákat, amelyekben talán sosem … Continue reading
Éhezés Japánban (Cusima, Hitakatsu)
„Jaj, megint mentek Japána? Úgy irigyellek benneteket!” „Ha lehetne cserélnék veletek, állítólag olyan csodálatos hely!” „Japán régi vágyam, szeretnék oda eljutni!”. Általában ilyen gondolatokat kaptam másoktól, amikor szóba került a mi ki „kényszer-utunk”. Természetesen nagyon izgalmas volt ez az út, hiszen nem egyszer említettem már, hogy a spontán dolgok okozzák a legnagyobb örömet, és a … Continue reading
Japán – út az ismeretlenbe
Olyan jó a világutazóknak! – mondanák sokan, ám én ezt most úgy meg cáfolom mint a pinty. :) Holnap ugyanis Japánba megyünk hajóval, és a hátam közepébe se kívánom ezt a (tor)túrát, ami most következik. :) Igyekeztünk az anyagilag leghatékonyabb (olcsó) lehetőséggel élni: néztem egy Japán szigetet. Ugyebár szárazföldön nem lehet kimenni az országból, ha … Continue reading
A reptértől a lakhelyig – Fukuoka (Japán)
A képlet sosem egyszerű, mert az ember, a homo sapiens védi életterét, a nemzetek pedig megalkották a határokat, a jog pedig egyre kifinomultabban igyekszik az adott nemzeten kívülálló nemzet egyedei felé fitogtatni a szabályait. Így volt ez a japán vámon is. Én sosem voltam az USA-ban. Egyszer próbálkoztam a rendszerváltás után pár évvel, de már a nagykövetségen … Continue reading
Mindenhol jó, de messze a legjobb!
Ezt az idézetet egy Instagramos ismerősömtől nyúltam le. Lilla bocsi, de ez a mondat talán az, ami a legjobban jellemzi a legutóbbi 3 évben „elszenvedett” lelkiállapotomat. Anno még ott az olasz tengerparton a sok motivációs könyvet olvasva (szerintem ezek is ártalmasak, bárki bármit is mond) határoztam ugyanis el, hogy elegem van a megszokott és mások … Continue reading
