Moszkva (Sheremetyevo) repülőtér

Hosszú, de kényelmes repülőút után megérkeztünk a moszkvai Sheremetyevo reptérre. Tudtam, hogy Moszkvát nem fogom látni, mert sem idő sem vízum nincs erre. Vicc, de tényleg, hogy Oroszországba miért is kell vízum nekünk EU tagoknak, de hát ők is egy nagyhatalom és komolyan kell venni őket.

A reptérrel szemben nem voltak semmi nemű elvárásaim. Az első benyomásom az volt, hogy nagyon tiszta, halk egy hely és iszonyat sok a márkaüzlet. A reptér több kapura (Gate) van osztva és mindenhol csak az aktuális részleg járatait lehet látni a kijelzőkön. Elsőre fura is az egész, mert az ember keresi a saját járatát az pedig hiányzik a listáról. Hát jó megkérdezzük az információt. :) És innentől lett vicces a helyzet. Kiderült, hogy mi a D terminálon vagyunk és ott van a jegyünkön, hogy az F-re kell mennünk. Mindezt egy nagy darab orosz hölgy mondta el orosz kiejtésű angollal. :) Maga a szöveg is érdekes volt, amit leírva nehéz átadni, de tört angollal valahogy ezt mondta: „Ez itt a D terminál, a jegy meg az F-re szól. Az E után következik az F. Sétáljanak arra 20 percet…. Sok sikert!”

Tudom, hogy ez így nem vicces, de ott akkor a fáradtságtól nevettünk már mindenen. A reptér ugyanis valójában leegyszerűsítve egy hosszú folyosó, amelynek nincs vége. Várótermek, kapuk, márkaüzletek, éttermek, ismét folyosók… mindez tényleg 20 percen át tartott. Közben azért beültünk enni és szégyen-nem szégyen, de tényleg igaz, hogy idegenben az ember a megszokott márkában bízik csak. Nem volt kedvem ételeket próbálgatni és a reptér éttermeinek alkalmazottjai sem voltak kedvesek, ezért odamentünk egy Burger Kinghez. Az orosz nyelvtudásom megkopott a pultnál az orosz alkalmazott hölgy pedig ettől függetlenül ráerőltetett az oroszul való rendelésre. Az ételt csigalassúsággal készítették el. Nem hittem a szememnek.

ez még mindig csak az E terminál

Volt idő rálesni a Facebookra, felhívni Skype-on a családot, Foursquaren csekkolgatni, Twitterezni. Igazán jól telt el az a fesztelen 2 óra, amikor kinyitottam a gépem. :) Wifi viszonylag elég jó minőségben volt, de a Burger előtt állandóan eldobta a telefon a jelet.

Peti barátom rám is írt, hogy ha már Oroszország, akkor autentikus lenne egy vodkát is innom. Nos, odamentem az egyik bárhoz, ahol a csapos hölgy látván a kártyát a kezemben már hangosan kiabálta a „no card” szöveget. Innentől kezdve viszont engem már nem lehetett visszatartani. Nem érdekelt a vodka és az orosz vendégszeretet ismét eszembe juttatta a régi átkos rendszert, ahol mindegy volt, hogy kedves valaki vagy sem, hiszen minden állami volt. A vodka választék amúgy megegyezett a Magyarországon is kapható márkákkal, szóval ennyit a globalizációról.

A reptérrel, mint épülettel nem volt probléma. Voltak ülőhelyek is bőven, ezért nem értem miért választották egyesek inkább a földön alvást.

A reptéren külön kialakított üvegezett termek szolgáltak dohányos zónaként. Ettől függetlenül nem értettem, hogy annál a kapunál, ahol már a budapesti járat is indult, miért lehetett csak úgy egy pultnál cigizni. Az egész nem zavart volna, ha akkor még nem lettem volna beteg. Épp a köhögési rohamaim kellős közepén a gépre várva mindig más-más csoportok pöfékeltek a pultnál, a huzat meg felém hozta a füstöt.

Ezt a pár incidenst leszámítva nem volt semmi gond az orosz reptérrel.