Motiváció
Bátor vagyok, vagy őrült?
A Han folyó partján ültem én… mára egy kis elmélkedés… Folyamatosan figyelem magamat mióta kinn vagyok itt Koreában. Mi az ami változik bennem? Milyen irányba fejlődöm? Jó-e rossz-e? Ilyen dolgok járnak néha az agyamban. Persze megteszek mindent, hogy ha egy kétség, vagy megingás megjelenik a színen, akkor 10 percnél többet ne agyaljak rajta. Most ugyebár … Continue reading
Mit adnál fel az álmaidért?
Ma nem írok semmit Koreáról, illetve érintve lesz a téma, de a mai inkább amolyan elméleti filózós kérdés. Történt ugyanis, hogy amióta itt vagyok, 2-3 ember (ismerős és ismeretlen is) megkérdezte, hogy lehetséges lehetne-e itt laknia pár napot (mármint a lakásban ahol most én vagyok). A válaszom egyszerű volt: természetesen. A vendéglátóm egyébként említette is, … Continue reading
Miért éppen Korea őrültek?
Tegnap kaptam egy e-mailt egy 12 éves lánytól. Az egész levél olyan mintha egy felnőtt ember írta volna, szóval nem tudok másra gondolni mint arra, hogy ez a lány nagyon tudatos és helyén van az esze. Meg tudja fogalmazni úgy az érzéseit, ahogy nagyon sokan mások talán nem is képesek. Én kívülállóként és bennfentesként is … Continue reading
Koreai és magyar munkamódszerek
Egy baráti beszélgetés kapcsán szóba jött, a magyar és a koreai mentalitás közötti különbségek felsorolása. A véleményeket elfogadom, mert két olyan koreai személytől származnak, akik már éltek, vagy ma is Magyarországon élnek és volt, vagy van magyar párkapcsolatuk. Az egyik legérdekesebb részlet a kitartás, vagy ennek hiánya. Míg egy koreainak ha valami nem megy (anyagi … Continue reading
A kultúra megismerése
Amikor az ember egy kultúra részévé szeretne válni, meg szeretné érteni a számára ismeretlen világot, nagyon sok esetben alázatra van szükség. Nem elég nyitottnak lenni sem, mert az valahogy még mindig csak egy fokozat. Az alázat viszont megtanít empatikusnak lenni. Megérteni azt, hogy mire is gondol a másik, milyen neveltetést kapott és legfőképp, hogy mi … Continue reading
Gyermekotthon 2
Tisztában vagyok vele, hogy az utazásokról szóló beszámolók néha roppant unalmasak tudnak lenni, ezért igyekszem nem szabadjára engedni a leírásaimat. :-) Ahogy már a múlt héten Twitteren is írtam, hosszú hétvégét tervezett az alapítvány, amely péntek este 8 órás indulásra volt tervezve. Persze valami nagy „okosság” révén a csütörtöki viszonylag semmittevős nap helyett péntekre lett … Continue reading
Nyereményjáték :-)
Ma ismét itt volt a koreai harcművészet mestere egy kis oktatáson és a lándzsa került sorra, pontosabban a zászlós lándzsa használata. Hát megmondom a filmeken a mozgás szimplának tűnik, de amikor egy teljes mozgássorozatot végig kell csinálni, az igencsak embert próbáló feladat. Nekem konkrétan a mozgás és az egyes fázisok megjegyzése és összehangolása jelent problémát. … Continue reading
Sikertörténetek pro és kontra
Szerintem csak két fajta ember létezik a világon (persze most általánosítok, de érteni fogjátok mire gondolok). Az egyik mások sikeréből (legyen az anyagi, vagy más jellegű) tanul és beépíti azt a saját életébe. A másik pedig keres egy vagy több pontot és megmagyarázza, hogy a sikeres ember miért indult lépéselőnnyel, miért volt tehetsége valamihez, stb. … Continue reading
Gyermekotthon, önkéntes munka
Ma végre elérkezett az a programpont, ami az egyik legfontosabb része az ittlétemnek. Az rendben van, hogy a központ vezetője személyes barátjának tart és ezért szerinte nekem minden jár. Az is rendben van, hogy a központ összes „dolgozója” (ez nem jó szó, mert inkább család) családtagként kezel… de akkor is, szerettem volna én is adni … Continue reading
A boldog halász
Közben @tapir-nak hála megkaptam a halászos történetet. El is felejtettem, hogy de Mello-tól ovastam az egyik könyvében. Az északi gazdag gyáros elszörnyedt, amikor megpillantott egy déli halászt, amint a parton csónakja mellett heverészett és pipázott. –Miért nem mégy ki a tengerre halászni? – kérdezte a gyáros. –Mert ma már elég halat fogtam – válaszolta az. –De … Continue reading
Halászni vagy keményen melózni?
Már a megérkezésemkor az első téma az volt, hogy ők sem értik hogy tudtam ennyire megbízni valakiben, akit csak Instagramról ismerek. Tényleg ezt nem is meséltem. Körülbelül 2 hónapja (mivel rengeteg időm volt, miközben elég sok befejezetlen projektet kellett felgöngyölíteni – egyes cégek máig nem fizettek ki) elég sűrűn bújtam az internetet önkéntes munkák után … Continue reading
