Peti barátom azt kérte írjak a sötét oldalról. 3 dolog van ami miatt ezt nem szívesen írom meg (de megírom) :-)

Először is, a blogot itteniek is nézegetik (160 látogatóm van ebből az országból) és sok mindent elég egyszerű lefordítani, még akkor is ha a Google Translate a koreai nyelvre és -ről irtó rossz minőségű. Senkinek nem mondom a szemébe, hogy „öregem ezt most nem kellett volna”, mert én itt vendég vagyok, másrészt pedig az utazás lényege nem az, hogy körbefikázok mindenkit, mert én vagyok a mindenható és mindent tudó. Túl nagy a PR érzékem és a neveltetésemből adódó tudásom ami sokszor eléggé leterhelő tud lenni, mert folyamatosan szabályokkal kapcsolatos algoritmusokat futtatni egy emberi agyban elég fárasztó dolog.

Másodszor ez egy teljesen más kultúra, tehát ha valakit nem úgy nevelnek, hogy ne csámcsogjon az asztalnál, akkor érteni sem fogja ez miért probléma másnak. Tudom, hogy lehet fújolni ezen, de képzelje most mindenki el azt, hogy úgy nő fel, hogy senki sem szól rá, a rokonai is ezt teszik, a társadalom minden tagja ezt teszi, tehát? Japánban egyébként a zsebkendőbe való orrfújás a fúúúj téma, mert ezt nem való nyilvánosan tenni (remélem jól emlékszem, de ezt is egy blogban olvastam). Ott mi lennénk a barbárok.

Harmadszor pedig nem szeretnék lejáratni egy kultúrát, ahol jobban érzem magam mint valaha. A koreai nép barátságos, kedves, érdeklődő és segítőkész. Nyitott az új dolgokra, a technológiára, ami nálam piros plusz pont, mert anno én épp az új dolgok iránti közöny miatt nem éreztem már magam jól a magyar és szlovák üzleti – vállalkozói közegben. Mondok egy példát: Az itteni kávézót és a központot feltöltöttem Foursquare-re és vagy egy nap alatt már 5 emberke telepítette fel a Foursquare-t az okostelefonjára és azóta aktívan használják is. Megjegyzem egyik sem geek abban az értelemben, ahogy én értelmezem. Power mobil user itt mindenki és minden újra nyitottak. Respect! Maximális tisztelet!

Read more »