A gyakorikérdéseken találtam egy témát, ahol kisebb fórum alakult ki a kérdés körül. Igaz Thaiföldről volt szó, de általánosságban érdekes nézetek figyelhetők meg az Ázsiába való utazással kapcsolatosan. Most idéznék és alá pedig beírnám a gondolataimat:
„Júliusban mennék a párommal Thaiföldre (és a mellette lévő néhány országba) kb 10-15 napra, de úgy gondoljuk, hogy olcsóbban össze lehetne hozni, ha nem szervezett körútra mennénk, hanem mi szerveznénk meg magunknak. Viszont egyedül nem lenne bátorságunk belevágni az útba.”
A gondolat elég jól felépített. Minden tervezés kérdése. Mindent meg lehet oldani. A befizetett utak előnye, hogy helyettünk gondolkoznak az utazási irodák. Az utazás persze így is izgalmas, de a „nem kell tervezni semmit” érzésnek ára van. Minden egyén és pénztárcafüggő, persze én meg vagyok győződve róla, hogy ha nagy lábon is élnék elkerülném az utazási irodákat. Tapasztalatból mondom, hogy amikor egy bizonyos kérdéssel kerestem meg utazási irodát, akkor ugyanolyan eszközöket kezdtek el használni amiket én: Google, repjegy áras oldalak, stb. Értem én, hogy nem mindenki tudja, hogy a Google a barátja… nos nekik vannak az utazási irodák, akik kiszolgálják a passzív pihenést. Az élményt viszont szerintem a saját magunk által tervezett út adja meg. Én személy szerint mindig a mellékutcákra vagyok kíváncsi, nem pedig arra, amit meg akarnak mutatni nekem. A nevezetességek olyan mintha a turistáknak épültek volna. Helyiek nem mennek oda, csak azért, hogy pénzt keressenek a turistákon. Én konkrétan nem szeretem magam turistának érezni. :) Annyi a blog és fórum és utazással kapcsolatos közösségi oldal, hogy mindenre meg lehet találni a megoldást.
Néha megnézem az oldal látogatottságát és látom persze azt is, hogy melyik témát olvasták el a legtöbben és mi az ami annyira nem volt érdekes. Persze minden relatív, hiszen erről szól a világunk, de akkor is én azt látom (és hozzászólásban javítsatok ki ha tévedek), hogy ha elmélkedős írást írok, ami nem is közvetlenül Koreával kapcsolatos, megugrik az olvasók száma. A blog viszont Ázsiáról (konkrétan Koreáról, mert most itt vagyok) szól, ezért néha igencsak nézek, hogy akkor milyen irányt is kellene választani.
Tegnap egy monszunmentes napra ébredtünk. A monszun azért néha tud gyenge is lenni és lehet néha olyan mint az eső a Forrest Gump-ban. Szerencsére viharszerű dolog itt csak éjszaka van és furamód 20 fok alá akkor sem esik a hőmérséklet ha zuhog az eső. Épp ez a monszun lényege.
A Gwanghwamun tér már ismerős lehet, hiszen itt található a nagy Sejong szobor ami alatt ugyebár megtekinthető a 
Az előbb olvastam Vándormadár blogjában a 
Amióta Szöul létezik a Cheonggyecheon patak keresztülfolyt a városon. A történelem során sosem volt szép, mert a partján a cölöpökön álló házakból inkább szemét és az ürülék lepte el. Inkább volt a város szégyene, mint a dicsősége, ezért a koreai háború után a patakot elkezdték szépen lassan feltölteni. Később a várostervező bizottság úgy döntött, hogy a feltöltött 5.8 km-es részre autóutat kell építeni.
Talán a 2012-es év legjobban várt zenei videója a T-ara kpop lánycsapat Day by Day című száma. Nem is a zene miatt, hanem a látvány miatt várta mindenki a klipet, ami egy 20 perces sci-fi-nek volt beharangozva. Ha jól értem akkor a mostani videó is csak az egész történet első fele, mert ez 10 perc film, és 5 perc werkfilm (utóbbi jobban érdekelt, mert én is ilyen kardozásos dolgot tanulok itt Koreában). A kardozásnál maradva, elég sok bakit elkövetnek a film alatt a csajok, főleg a vörös szereplő kardozása a legbénább, de megbocsátom neki. :)
A 
Dél-Korea egyre keresettebb mint export, mint import szempontjából, ezért érdekes lehet az üzleti kultúra megismerése. Ahhoz, hogy ne kövessünk el oltári nagy baklövéseket, nem árt előbb megtanulni a koreai üzleti viselkedést. Persze a „külföldi vagyok” magyarázat mögé könnyű elbújni, de mivel az első benyomás Koreában is elég nagy hangsúllyal bír (amúgy is én azt figyeltem meg, hogy sokkal jobban számít a látvány, a külsőségek öltöny, megjelenés, netán autó típusa, stb.) ezért ne akarjuk elrontani már az elején a dolgokat. Tudat alatt eleve mínuszból indít az, aki nem idevalósi és ez alól csak az jelent kivételt, aki nagy hasznot kecsegtető üzletet hoz az országba. Ez persze privát vélemény, de ne felejtsük el azt sem, hogy ebbe az országba száz évvel ezelőtt még külföldi se nagyon tehette be a lábát. Ezért jellemző néha a 21. századtól nagyon távoli vélemény és viselkedés, amely még az üzleti életben is jelen van.
Na így kell országimázs kampányfilmet csinálni! A Koreai Kulturális Központon keresztül jött a hír, hogy indult egy pályázat, melynek magyar neve: „
Eddig talán most ülök ide legnehezebben a géphez blogot írni. Van egy téma, amit főleg a fotók miatt már több hónapja tolok magam előtt, de nincs kegyelem, ma pontot teszek az i-re. Ez pedig a Han folyóval kapcsolatos téma. Irtó sok fotóm van. Ide járunk, pihenni, kikapcsolódni, sétálni, bringázni, sőt… sátorozni is. :) Épp ezért most 100 fotóból kell szanálnom és csak a legjobbakat kitennem.