browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Koreai hétköznapok – a sötét oldal

Posted by on 2012-04-22

Peti barátom azt kérte írjak a sötét oldalról. 3 dolog van ami miatt ezt nem szívesen írom meg (de megírom) :-)

Először is, a blogot itteniek is nézegetik (160 látogatóm van ebből az országból) és sok mindent elég egyszerű lefordítani, még akkor is ha a Google Translate a koreai nyelvre és -ről irtó rossz minőségű. Senkinek nem mondom a szemébe, hogy “öregem ezt most nem kellett volna”, mert én itt vendég vagyok, másrészt pedig az utazás lényege nem az, hogy körbefikázok mindenkit, mert én vagyok a mindenható és mindent tudó. Túl nagy a PR érzékem és a neveltetésemből adódó tudásom ami sokszor eléggé leterhelő tud lenni, mert folyamatosan szabályokkal kapcsolatos algoritmusokat futtatni egy emberi agyban elég fárasztó dolog.

Másodszor ez egy teljesen más kultúra, tehát ha valakit nem úgy nevelnek, hogy ne csámcsogjon az asztalnál, akkor érteni sem fogja ez miért probléma másnak. Tudom, hogy lehet fújolni ezen, de képzelje most mindenki el azt, hogy úgy nő fel, hogy senki sem szól rá, a rokonai is ezt teszik, a társadalom minden tagja ezt teszi, tehát? Japánban egyébként a zsebkendőbe való orrfújás a fúúúj téma, mert ezt nem való nyilvánosan tenni (remélem jól emlékszem, de ezt is egy blogban olvastam). Ott mi lennénk a barbárok.

Harmadszor pedig nem szeretnék lejáratni egy kultúrát, ahol jobban érzem magam mint valaha. A koreai nép barátságos, kedves, érdeklődő és segítőkész. Nyitott az új dolgokra, a technológiára, ami nálam piros plusz pont, mert anno én épp az új dolgok iránti közöny miatt nem éreztem már magam jól a magyar és szlovák üzleti – vállalkozói közegben. Mondok egy példát: Az itteni kávézót és a központot feltöltöttem Foursquare-re és vagy egy nap alatt már 5 emberke telepítette fel a Foursquare-t az okostelefonjára és azóta aktívan használják is. Megjegyzem egyik sem geek abban az értelemben, ahogy én értelmezem. Power mobil user itt mindenki és minden újra nyitottak. Respect! Maximális tisztelet!

Na jöjjön egy kis lista arról ami nem teljesen kompatibilis a magyar szokásokkal. Figyelem! Több minden szubjektív lehet, tehát nem biztos, hogy az egész társadalomra jellemző. Ok? :-)

1. krákogás, köpködés: Kínáról hallottam először, hogy ez egy alap szokás és minden nyugati szörnyülködve megy végig az utcán. Én vagy figyelmetlen vagyok, vagy egyszerűen csak mázlim van, de elég ritkán látok (hallok) ilyet. Napi 1-2x maximum. Nem tudom, hogy miként is működik ez, hogy az alap koreai szörnyülködik-e ha hall / lát ilyet, vagy nekik olyan szinten van mint a köhögés… Láttam ilyet már nőtől is. Épp azt hiszem a gyermekmenhelyre mehettünk, amikor egy “jó csaj” kategóriás lány, dobott egy jókorát, amit a buszból láttam. Szóval így megy ez. Lehet mi vagyunk túl “pipiskék” már a mi világunkban és szeretünk figyelmen kívül hagyni olyan emberi dolgokat, amelyek a testünkhöz tartozó funkciókkal kapcsolatosak? Mindenki döntse el maga. Ettől függetlenül zavaró a fülemnek, hogy a sarkukból húzzák fel az anyagot. :-)

2. pukizás, fingás: Társaságban sűrűn nem hallottam ilyet, tehát ez kb. európai szint, de otthon a szálláson a gyerekek és a felnőttek sem csinálnak problémát ebből. :-) Valahol olvastam, hogy egy párkapcsolati szint-lépés, hogy ha már mersz pukizni a barátod, barátnőd előtt. Nos Koreában ezt már azelőtt meglépik, még mielőtt járni kezdenének. Persze a dolog itt is vicc tárgya volt párszor a gyerekek előtt, de nem olyan halálosan komoly a “dolog”, hogy társadalmi megvetés tárgya legyen az illető. Zavaró, ha a metrón az ülésből való felállás előtt még odaszellentenek az ember orra alá. :-)

3. csámcsogás, szürcsölés: A csámcsogás már az első vacsorám alatt feljött, nem mint téma, hanem mint szokatlan zaj. :-) Itt csámcsog mindenki. A srácok, a csajok, a felnőttek, a gyerekek, nincs kivétel. Gondolom ha egy koreai külföldre megy tuti kap valami gyorstalpalót, ahol megtanítják neki, hogy mit ne csináljon a mocskos nyugati kapitalista és Sex és New York sorozaton felnőtt társadalomnak. :-) A csámcsogásban meg nem nevezett forrás szerint lehet valami, mert az étel íze teljesen másképp “érzékelődik”. Lehet, mert levegőt engedünk az ételhez? Érdekel a véleményetek, komolyan. A szürcsölés főleg a ramen (tésztaleves) esetében jön elő, amit elharapni nem tudsz, de visszaköpni sem illik a tányérba. A spagettit sem lehet tökéletesen megenni, mert mindig van egy-két olyan tészta, amely civil ellenállásba kezd ellened és kitartóan harcol. Marad a szürcsölés, persze én azért inkább elkínlódom vele és harcolok inkább.

4. böfögés, szipogás: ezt csak időskorútól hallottam itt. Gondolom a néni, bácsi már “elkelt” és abban a korban van, hogy magasról tesz arra, hogy ki mit gondol. Ettől függetlenül evés közben azért zavaró tud lenni. Japánban van azt hiszem az a tradíció, hogy ha nem böfögsz az evés után akkor nem is ízlett? :) Persze minden változik, mert ha ezt eljátsszák nyugaton, akkor lehet beszólnak nekik. Így van ez a szipogással is. Orrot fújni itt nem ciki, sőt nem problémáznak azon sem hogy egy guriga WC papír van az asztalon amit erre a célra lehet használni. Egyébként ezt otthon sem értettem, hogy miért undorító. A guriga addig csak egy papírtörlő míg nem törlünk bele mást. Miért “nézzük le” a kis gurigát és tiszteljük a konyhai törlőt, amely csak méretben különbözik? Undorító vagy sem, ha folyik az ember orra a legjobb megoldás a guriga. Szóval guriga hiányában szipogás van. Ez némely kiscsaj esetében néha cuki is lehet, de ettől függetlenül zavaró ha fél percenként felhangzik a jellegzetes hang. :-)

5. kézmosás: Ez a probléma otthon is megvan. Mármint, hogy biztos azt gondolja most valaki, hogy én egy kényeskedő metroszexuális férfi lehetek. Megjegyzem nem. Néha én is tudok igénytelen lenni, de ettől függetlenül teljesen másképp nézek már arra az emberre (lehet magas beosztású manager is), akivel párhuzamosan pisálva és kezet mosva kiderül, hogy csak én mosok kezet az illető pedig kimegy mint aki jól végezte dolgát. Gondolom utána a meetingeken még kezet fog. :) Remek! Nos ezt itt is megtapasztaltam már. Biztos itt is oktatják a személyes higiéniát, csak lehet nem veszik komolyan. A thai gyerekek nem mosnak kezet pisilés után ez leesett már az első napokban. Később kiderült, hogy a koreaiak sem. Örülök, hogy a kézfogás nem divat itt, mert a meghajlás sokkal higiénikusabb.

Lényeg a lényeg, hogy én nem fogom megmagyarázni nekik, majd ha egyszer olyan szituációba kerülünk. Előszeretettel használják a “rude” azaz szemtelen és durva szavakat, ha az ember nem megfelelő angol szót mer kiejteni a száján, vagy rossz gesztust tesz. Egyszer a Nagy Mester hozzám intézett szavakat, ami nagy szó, mert ez nagy megtiszteltetés. Közben a hidegen tárolt kávéval kínált (gondolom az lehet amit holland kávén át folyattatnak hideg vízzel 1 napig), ami elég drága itt. Én pedig a szőnyeg másik feléről nyújtottam a poharamat. Rám is szóltak halkan, hogy ezt nem való, ami érthető is, csak én egyes szitukban elfelejtem a nememet is. Szóval megkerülve a szőnyeget meghajolva nyújtottam a pohamar, ami meg meg nagy pozitív pont volt. Szokni kell a szituációkat na… Szóval ez egy “rude” húzás volt részemről. Ennyi erővel én is sorolhatnám az ő dolgaikat, de majd egy poénos összejövetelen lehet ellövöm a magam kis pantomim előadását amelyet hangokkal fűszerezek majd. :-)

Nagy izgalommal várom a kommenteket. Ne kíméljetek! :-)

27 Responses to Koreai hétköznapok – a sötét oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük