„Hétfőn elmentünk a híres orvoshoz, aki szintén megnézte a papírokat, majd egy újabb akkupunktúra következett, de ez kicsit másfajta volt. Mint már a cikk első részében említettem, a doki igazi celeb: TV-ben szerepel, vannak önkéntes kezeléses napjai, amikor szegényeket megy gyógyítani, stb. Állítólag mindenkivel kedves, amiből mi egy fikarcnyit nem éreztünk, de hát a kezelés miatt mentünk hozzá.
A tűk tetejére egy kis kúpot helyeztek amit meggyújtottak és ott hagytak. Én meg láttam a tükörben ami az ágy mellett volt, hogy vörösen izzanak a tűk. (Gondolat: mi lesz ha a bőrömig elérnek!?) Egy tűnél egy éles fájdalmat éreztem, de hamar el is múlt. A kúpok leégtek, jött az orvos segédje és kikapkodta a tűket. Az orvos kezelés után elmondta, hogy naponta kellene járnom 3 hónapig. Kiszámoltuk, hogy ez nekünk 240 000 forintunkba kerülne.
Volt már kérdés a koreai egészségüggyel kapcsolatban, nekünk pedig már tapasztalatink is vannak. Ismét egy személyes beszámoló jön, amin keresztül fel lehet mérni, hogy milyen is ha külföldiként az ember a világ másik felén bajba kerül. A leírás kicsit hosszú lesz (de úgy érzem ha nem elég részletes, akkor a további történet nem lesz kerek), ezért üdítőt, kávét tessék bekészíteni. A történet Melindáról a barátnőmről szól, aki Koreába érve rögtön fájdalmakkal kezdte az ittlétet. Következzen az ő beszámolója:
Nem tudok leszakadni a párválasztási témáról, ezért most egy kis rövid posztot még itt összetákolok. Először is voltunk tegnap a Cheonggyecheon pataknál, ami ugyebár keresztül folyik Szöulon. Erről majd írok, meg lesznek képek is, de a lényeg, hogy nem egy koreai párt láttunk csókolózni, szóval 
A koreai oktatásüggyel kapcsolatban már többen kérdeztetek. Komoly lépéseket még nem tettem az ügy érdekében, de van egy tanítónő ismerősöm itt, majd meghívom kávéra és elmeséltetek vele mindent. Most inkább jöjjenek az összecsipegetett gondolatok.
Ma a Szöul Városháza környékén csavarogtunk. Azért is néztem ki ezt a környéket, mert a metróban folyamatosan mint irány ez jelent meg és már kezdett idegesíteni, hogy pont ezen a környéken nem jártam még. A másik ok pedig a Deoksugung Palota volt, ez ugyanis nem messze van az említett helytől. A City Hall-ról röviden még annyit, hogy felújítás / átépítés alatt áll, ezért a környéke eléggé fel van dúlva, de azért még egy k-pop színpad elfért ott (amin amatőr imitátorok léptek fel).
„Korea története úgy hangzik, mintha mese lenne.
Történt egy napon, hogy Diewelt fedőnevű olvasóm küldött egy videót. A videóban egy ázsiai lánybanda volt látható / hallható, akik amúgy a USA-ban élnek. Dögös előadásmód, szerkók, gitártépés, és k-pop. Ház ez hogy van? Márpedig kerek a kép. Nylon Pink.
Egy másik (független) koreaival beszélgetve állítólag elég gyorsak a szertartások. Ebből mi azért a hosszabbat kaptuk. Gondolom azért mert a szervezet tagjai nem tudták kihagyni, hogy ne adjanak elő magán mutatványokat. Számomra nagyon sok elem már ismerős volt más rendezvényekről, de erről majd később.
Tegnap szinte fórummá alakult 
Az indavideón 
A cím nem véletlen, ez az eredeti neve a Sejongról szóló kiállításnak (The Story of King Sejong). Szöul szívében talán az egyik legnagyobb sugárút közepén nem messze a Kyongbokkung palotától és egy köpésre az Amerikai Nagykövetségtől áll egy szobor. Sejong király szobra.
Ahogy többen kértétek, elkezdeném a koreai vállalati / üzleti kultúra című cikksorozatomat. Természetesen sokat olvasok a témában és egy tanfolyamon is részt veszek. Azon vagyok, hogy érthetővé tegyem a tanultakat, tehát csapjunk is a lovak közé!