A minap találtam egy 18 éves német srácot a couchsurfing oldalon, aki azt írja, hogy eldöntötte, hogy körbeutazza a Földet. 5 földrészen a szegénység ellen című mozgalma arról szólna, hogy elindulna Berlinből majd Marokkón után áthajózna Dél-Amerikába, majd átutazva a kontinensen jönne Ázsia, Ausztrália, Új-Zéland, Közel-Kelet, Törökország és a többi európai ország után visszaérkezne Berlinbe. Mindez körülbelül 3-4 esetleg 5 évig tartana, mert ahol segítségre van szükség, ott elidőzne akár egy hetet is. A kérdés csupán az, hogy mindezt meg lehet-e pénz nélkül csinálni?
Gondolom mindenki elsőre lehetetlennek tartja ezt a projektet. Az első hozzászóló meg is jegyezte, hogy mindenképp pénzre van szüksége. Akkor is ha kevésre, de mindenképp kell pénz, akkor is ha stoppolni fog, de gondoljon csak a vízumokra, amelyek több országban nincsenek ingyen. Szerinte nehezen fog olyan embereket találni, akik segítik az útját, akár ingyenes szállással, vagy csupán a továbbjutással.
Mondanom sem kell, hogy a mindennapjaim bizonyos részét az Észak-Koreával kapcsolatos cikkek, hírek, történetek olvasásával töltöm. Valahogy rákattantam a témára, és szinte már hobbi szintre fejlődött az érdeklődés. Tény, hogy felfoghatatlan az egész. Van egy nép, aki egy határral ketté lett választva. Testvérek és volt idő, hogy egymást ölték. Az egyik filmben volt egy jelenet, ahol a déli katona felvette egy északi ellenség egyenruháját, hogy beférkőzhessen az ellenség soraiba. A beszédéről, sőt semmiről sem ismerték meg, csak a bakancsa árulta el. Na ez milyen már? Számomra felfoghatatlan.
Komolyan mondom, ez a hónap… :) Ugyebár tegnap írtam az új tevékenységről, amely a napi közel 12 óra adománygyűjtésről szól. Minden nap nem fog menni, mert lehet én egy nyápic európai vagyok, de heti 6 napot nem fog menni (a többieknek igen, pl. az egyik szerzetes srác befejezte a fogadalmát, és most már ezt csinálja „főállásban”, már nő a haja, stb.). Amúgyis, 2 nap kimaradt a blogból és már jöttek a reklamációk, hogy miért nem írok. Szóval részemről a heti 6 nap nem fér bele, de azért 2-3 nem fog problémát okozni. Majd úgy szervezem az életem, hogy írni is tudjak, meg ugye pénzt keresni is (mert itt most csak konkrétan reggelit kapunk és a többit nekem kell megoldanom).
Kicsi a világ, de komolyan. Most mekkora esélye van annak, hogy két magyar véletlenül találkozzon Szöulban? Nem vagyunk itt tömegesen. Szerintem ha megnéznénk a statisztikákat lesnénk mi is.
Tegnap ülünk a pizzériában és az Mnet csatornán épp a koreai, japán és kínai zenei listákat mutatták be. 2NE1 „I love you” felfele mászik, ami símogatja a lelkemet, bár PSY akiről még írni akarok most előjött egy új számmal, amely második helyre taszította a csajokat. Nem is erről akarok írni, hanem arról, hogy én kínai könnyűzenei listát még életemben nem láttam. :)
Tegnap ugyebár megkérdeztem 
A tegnapi A koreai nyelv nehéz! című írás után itt az ideje, hogy átessünk a ló túlsó oldalára is. Aki megtanulja a hangult, azaz a koreai írást és elkezdi kibogozni a feliratokat, előbb utóbb vigyorogva fog közlekedni az utcán. Olyan poénokat élünk át, hogy ezt elmesélni koreainak nem lehet, mert ugyebár neki nem vicces. Így mondják és kész, ennyi… no de aki tud angolul és utána kezd el koreaiul tanulni, az jókat fog derülni a mindennapokon.
A cím, csak a hatáskeltést szolgálja :-), de azért azoknak akik tanulják a koreai nyelvet és azoknak is akik nem ajánlom ezt az írást. A konfuciusi tanítások eredményeképp (lehet, hogy tévedek, csak erre tudok tippelni), a koreai nyelv egészen 6 féle (sokkoló nem?) tiszteletadási szintet (azt sem tudom hogy nevezzem a tegezés, magázás szintjeit) különböztet meg. A magyarral összehasonlítva ez igencsak „húbakker” kategória.
Néha kár leírni valamit ha azt előttünk már más szavakba öntötte. Szerintem zseniális az egész írás.
A 
