Volt aki már kérdezte, hogy Koreában van-e alter, rock, netán metál műfaj. Jelentem van, csak esetleg nem nagyon jut az országhatárokon kívülre. A k-pop a fülbemászó dallama és jórészt a helyes csajok miatt robbant be külföldön is az agyakba.
Alternatív zenékkel, kicsit nehéz ugyanezt elérni és talán csak a Korea-fanok azok, akik képesek rákattanni az ilyen dolgokra. Épp a Korea-őrültek íráshoz írta valaki, hogy ő pont nem a k-pop irányzat iránt érdeklődik, hanem egy metalcore banda iránt. Szóval ilyen is van.
Én személy szerint láttam már rock-kocsmát (ez is az egyik kérdés volt, hogy létezik-e) és biztos vagyok benne, hogy minden zenei irányzatnak megvan a maga szubkultúrája és tere is. Egyszer épp a Han folyó melletti parkban sétálgattunk és egy reggae zenekar tolta a zenét, alias nekik is megvan a maguk Ladánybene 27 zenekaruk.
Az egyik legmeglepőbb dolog számomra az önkéntes munkához való hozzáállás volt. Itt mindenki volt, lesz, vagy már önkéntes. Nem vicc. Amikor még otthon keresgettem az önkéntes helyeket, akkor egy teljesen más képet láttam Koreáról. Láttam azt, hogy egyesek hontalanokat étkeztetnek, vannak árvaházi munkák és idősekkel való foglalkozások. Külföldiként ezeket a helyeket „megkaparintani” szinte lehetetlennek tűnt. Az ország egyébként is valahogy USA-Kanada „vágyban” él, amit nem tudok megmagyarázni. Tény, hogy szeretnének nyitni kifele, de valahogy az amerikai nyelvet beszélőket keresik és várják az elsők között. A többi ázsiai országban dögivel van önkéntes munka, itt pedig mintha lehetetlen lenne találni, legalábbis otthonról ezt láttam.
Az ember még akkor is ha tudja nincs egyedül, hajlamos magát egyedinek tekinteni. Márpedig „Korea-őrültekből” is van elég Magyarországon. :-) Itt egy levél, amit nemrég kaptam. Azóta a levélíró hölggyel nagyon jó levelező kapcsolatban vagyok és irtó sok közös témát találtunk természetesen a Korea-őrültségen belül. Ezt a kifejezést nála olvastam először, ezért merem csak használni.
Amikor megírok egy-egy posztot, sokszor kavarognak a gondolatok bennem. Tudom, tudom, gondolkozzak egyszerűen, de elég nehéz egyszerűen gondolkozni mikor arra gondolok, hogy vajon mindent le kéne-e írnom, vagy inkább cenzúrázzam önmagam. A mostani cikk egy kicsit őszinte lesz és lehet sérteni fog egyes embereket, illetve hitnézeteket. Inkább nem hallgatom el, és maximum megkapom a magamét a hozzászólásokban.
A koreai konyha lassan már nemzetközi szinten ismertnek mondható. Mindenki tudja, hogy iszonyatosan sok zöldséget használnak (ami a mai elműanyagosodott, junk-food kaják által uralt világban egyenesen jól jön). Épp tegnap mutatott nekem valaki itt egy táblázatot, amely a világ nemzeteinek elhízottsági %-át mutatta. Hát a magyarok elöl voltak a listán, a szlovákok pedig még előbb. Magam sem értem (úgy tűnik keveset jártam haza). Lényeg, hogy mi mióta itt vagyunk 4-5 kilót biztosan ledobtunk. Mérleg nehezen elérhető helyen van (vendéglátóink szobájában), így magunkat megmérni csak akkor tudjuk ha a gyerekek kihozzák játszani. :-)
Ezt a cikket többen is kérték, hiszen igazi nagy bevásárlóközpontban még nem járunk itt. A FamilyMart, a GS25 és egyéb kis sarki boltok más kategóriát képviselnek, árakban és felszereltségben is. Az magyar kisboltokkal szemben persze sokkal több szolgáltatás érhető el egy ilyen kis üzletben. De erről majd egy másik írás szóljon. Most jöjjön a koreai Tesco, avagy ahogy itt nevezik a Home plus.
Főcímnek jónak tűnt ez a szocis poén, de komolyra fordítva a szót eszméletlen, hogy hány ismerőst látok külföldre költözni. Az ember meglehetősen szubjektíven éli meg a dolgokat. Például míg gyermekkoromban bélyegeket gyűjtöttem, akkor nagyon sok hasonló érdeklődésű embert ismertem. Felnőttként most azt látom, hogy a bélyeggyűjtők kihaltak, mert nem menő. Az igazság pedig az, hogy a fenéket, csak én nem mozgok ilyen körökben. Ez a szubjektív látásmód.
Az elmúlt hetem elég kemény volt, ezért most lelkierőm sincs nagyon mélyreható témákat boncolgatni. Téma mindig lenne, de néha én is lazítani akarok, szóval legyünk ma lazák. Igyekszem minden nap közzétenni valamit, hiszen a fotók csak szaporodnak a telefonon és ha csak rápillantok a fotós mappámra már villannak is be az írások (amikre sokszor idő nincs, amikor meg van csak nézek ki a fejemből a fáradtságtól). :)
A Kyungbokgung palota területén belül azért még rengeteg látnivaló van ami egyszerűen nem fér bele egy írásba. Pár hete sikerült visszamennem egy teljesen más csapattal (volt olyan aki több mint 40 éve Szöulban él és először látta a királyi palotát – az ész megáll) és más dolgokra fókuszálnom. Az épületek egyszerűen most nem voltak a figyelem középpontjában. Inkább részletekre figyeltem és olyan helyekre (pl. a csónakázó tó melletti nyári lak / „királyi pihenő” épület környékére). Sok fa épp akkor virágzott, ezért ezeknek is érdemes volt figyelmet szentelni.
A világ tele van nem szép, undorító dolgokkal. Ezek egyike a háborús bűnökkel kapcsolatos, viszont ezek tagadása ismét egy újabb problémát vet fel. Tegnap egy demonstráción vettünk részt. Nevezhetjük tüntetésnek is, amely rendszeresen minden szerdán a szöuli Japán Nagykövetség előtt kerül „megrendezésre”.