Július 27-én volt ugyebár a koreai háború 59.-ik évfordulója. Az eseményről a nemzetközi sajtó annyira nem is emlékezett meg (evégre az 59 az nem kerek szám), viszont Dél-Korea nem felejtette el. Több hírportál is fotókat közölt a háborúról. Érdekes volt látni olyan képeket Szöulról, ahol szinte szó szerint a porral egyenlő a város nagy része. Erre most meg itt áll egy mega város, amely a maga modernségével cseppet sem emlékeztet a múlt borzalmaira. Szöulba trendi járni. Júliusban 1 millió turista jött Koreába.
Szöul egyik kisebb terén egy kültéri kiállítás volt a koreai háború kapcsán. Az alábbi képek többet érnek ezer szónál. Több kép dokumentumfilmekből és a sajtóból is híressé vált. Ilyen például a kisgyerek aki egy Incheon-i ház kapuja előtt sír. Vele vajon mi lehet? Él még? Vannak unokái? Ilyen gondolatok jártak az eszemben a képek nézegetése közben.
Érdekesség volt még a segítő (harcoló) kezet nyújtó országok zászlajai is. Megtaláltuk a magyart is. Érdekes Csehszlovákia nincs ott, ami logikus, mert ugyebár a Szovjetunió oldalán állva furán jött volna le a segítség. Magyarország oldaláról viszont miért volt segítség? Ha valaki tudja a választ nyugodtan világosítson fel.
Az egyik hétvégén épp a Cheonggyecheon patak környékén sétálgattunk (Mónika, Melinda és én), amikor egy diáklány odajött hozzánk (ez elég gyakori Szöulban, mert mindenki külföldieket akar interjúztatni egy iskolai projekt keretén belül), hogy nem vennénk-e részt egy interjúban. Én már nem egy ilyenben nyilatkoztam (én és a dadogásom, haha) :) de azért most megkérdeztem mi is lesz a mai téma. :)
Épp a napokban gondolkoztam azon, hogy pár éve még a pálcika használata is egy „aztamindenit, ezt meg kell tanulni” féle kategória volt. Aztán még otthon párszor ettem vele, sőt még kínai étteremben is rákényszerítettem magam a használatára… aminek a vége az lett, hogy nem kezdőként jöttem ki Koreába.
A 
Nem tudom ki hogy van vele, de aki járt (élt) mér külföldön, az előbb utóbb látott olyan dolgokat, amiket legszívesebben hazahozott volna és adaptált volna otthon. Nem csak háztartásra gondolok, hanem általános közterületi dolgokra, társadalmi megoldásokra, szolgáltatásokra. Ilyenkor persze az otthoniak csak legyintenek, mert nem jártak ott, nem látták, nem villanyozódtak úgy fel… nem az ő élményeik, így nem is lehet emocionális töltete számukra az információnak.
Holnap ilyenkor már Jeju-n leszünk, mert szöuli idő szerint holnap 10:40-kor a 
Ugyebár zajlik az Olimpia, amit szégyen a pofámra én nem követek. Mondjuk elég felmennem a Facebookra és mindenből naprakész vagyok, mert magyar nemzeti hobbi lett az eredmények Facebookra posztolása. :) Amit testközelben látok, hogy itt Koreában nagy a nemzeti-sport öntudat, a „Korea Fighting!” szinte mindenhol megjelenik.
Egyszer volt, hol nem volt… bóklásztunk a Word Cup Stadium környékén és nagy zajra lettünk figyelmesek. Elvileg egy koncert – gondoltam én, és közelebb mentünk, hátha látunk valamit… mire kiderült hogy a 
Engedtessék meg, hogy az egyik ex-szakmámnak eleget téve, most kicsit marketingről írjak. Az augusztusi hónap folyamán ugyanis nagy méretekben zajlik az egyik „kisbolt” franchise hálózat rebrandingje (amikor egy márkát teljes mértékben átalakítanak, új logó, imázs, szlogenek, stb.).
Ma a Han folyó egyik híres hídjánál a Banpo-nál voltunk. Ismét csatlakozott hozzánk pár magyar (Mónika, Éva) és jött pár filippínó is Mónika oldaláról. Úgy tűnik nehéz lesz szétrobbantani ezt a magyar bagázst.
Minap érkezett egy ilyen kérés a blogba: „Én egy olyat szeretnék kérdezni , hogy nem tervezed /tervezted , hogy elmész megnézni a K-pop csapatok ügynökségeit??:D Gondolok itt az S.M. Entertainmentre és a Y.G-re :DDD Kíváncsi vagyok milyen lehet , kívülről képen már láttam őket , de azért mégis más , hogy ha valaki elmeléi milyen.^^”