browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

A japán-koreai kéjhölgy probléma

Posted by on 2012-05-10

A világ tele van nem szép, undorító dolgokkal. Ezek egyike a háborús bűnökkel kapcsolatos, viszont ezek tagadása ismét egy újabb problémát vet fel. Tegnap egy demonstráción vettünk részt. Nevezhetjük tüntetésnek is, amely rendszeresen minden szerdán a szöuli Japán Nagykövetség előtt kerül “megrendezésre”.

A történetről annyit érdemes tudni, hogy a második világháborúban a japán hadsereg szervezetten gyűjtött össze lányokat az általuk megszállt területekről. Elsősorban Korea, Kína, Japán (érdekes, hogy a saját nemzetük megerőszakolása sem okozott problémát) és Fülöp-szigetek lányai kerültek veszélybe, de más megszállt országokat sem kíméltek (Tájföld, Vietnam, Malajzia, Tajvan, Indonézia, stb.). Az elrabolt, megerőszakolt és megalázott lányok számát csak felbecsülni tudják. Van ahol több tízezer, de több százezres létszámról is beszámolnak. A japán hadsereg a háború vége felé mindent megtett a dokumentumok eltüntetése érdekében. Épp ezért nehéz a teljes igazságot látni.

A japán katonai vezetés részéről a motivációt az amúgy már lázadás közeli katonák lenyugtatása jelentette. Európaiként a történelemkönyvek csak a japánok elszántságáról szólnak. A valóság viszont teljesen más lehetett, gondolom az ellátás és a szegényes körülmények miatt. Épp ezért sokak szerint a katonai vezetés hivatalosan vagy félhivatalosan (civilek vezették ezeket  kéj-táborokat, de a katonai vezetés ellenőrzése alá tartoztak) szervezte meg a Japánban, Kínában, Fülöp-szigeteken, Indonéziában, később Malajziában, Thaiföldön, Burmában stb. felállított “kéj-állomásokat”. A Japán Birodalmi Hadsereg volt a felelős a fiatal középiskolás korú lányok “beszerzéséért”.

A “beetető szöveg” a más országban végezhető munkalehetőség volt. Sokan azt hitték, hogy gyárakban vagy éttermekben fognak dolgozni. Épp ez lehet az egyik ok, amiért Japán az egészre legyintéssel reagál. A fiatal nők szerintük önként mentek ezekre a helyekre. Az “önkénteseket” begyűjtötték és bebörtönözték, majd a már előre kialakított zónákba szállították. Akik nem akartak élni a külföldi munka által biztosított lehetőséggel, azokat a japán katonák begyűjtötték és megerőszakolták, majd ugyanúgy ezekre az állomásokra szállították.

A modern kori Korea nem felejt. Főleg a mai diákok tesznek az ügyért. Minden szerdán a szöuli Japán Nagykövetség előtt, a Fujitsu japán cég járdáján helyet foglal pár még elő koreai hölgy. Őket a japán katonák rabolták el annak idején. Tegnap több mint 100 koreai diák volt jelen a tüntetésen. Többen kiálltak és elmondták a véleményüket a témával kapcsolatban. Vannak akik mélyen meghajolnak az idős nénik előtt, ezzel is részvétet és sajnálatot nyilvánítva ki a történtek miatt. A beszédek vége általában egy többször megismételt csoportok felkiáltás “Japán kérjen bocsánatot!”

A probléma máig él és beékelődik a koreai-japán kapcsolatba. Ez a két ország nagyon jól megvan (én legalábbis ezt tapasztalom). Nagyon sok japán jár át Koreába, sőt itt is élnek. Ugyanez igaz visszafele is. Nagyon sok házasság köttetik a két nemzet között is. Az egyik történelmi probléma, amire lehet legyinteni kellene, de lehet nem: a kéjhölgyek probléma (akit érdekel olvasson utána comfort women). Egyes japán történészek valótlanságnak tartják az egészet és sima önkéntes prostitúcióról beszélnek. Az igazságot nehéz kideríteni, mert sok nő szégyenében és lelkiállapot miatt nem meri felvállalni azt, hogy kamera elé álljon. Ettől függetlenül nagyon sokan megtették, még akkor is ha ez a generáció lassan teljesen kihal. Sok koreai hiszi, hogy az igazság az emberrablást támassza alá. A dokumentumok hiánya miatt viszont egyesek csak szimpla lázításnak tartják az egészet. Volt koreai is aki nekem azt mondta, hogy ez egy koholt vád Japán ellen. Ismét egy olyan kérdés, amelyet elég nehéz lesz eldönteni.

Képriport következik:

  • a demonstráción többen is felszólaltak
  • koreai diáklány tüntetőtáblával
  • a még élő áldozatok
  • nagyon sok diák volt jelen, átérezve a problémát (ők jó időben születtek)
  • rendőrségi kordon és buszok védik a Japán Nagykövetséget
  • a nagykövetség ablakai besötétítve
  • elég sok szórólap, könyv és DVD is készült a témáról
  • Fujitsu - az egyik japán vállalat irodája a nagykövetséggel szemben
  • Emlékmű: 2011. december 14. - ekkor volt az 1000. demonstráció (!)
  • ... de Japán nem válaszol.
  • a károsult hölgyek jogaiért harcoló csoport egyik járműve
  • minden a Fujitsu járdáján történik (a sors fintora)

Résztvevőként érdekes volt az egészet megélni. A nagykövetség ablakai zárva voltak és még csak a sötétítőket is lehúzták. A rendőrség felügyelte a demonstrációt és védte a nagykövetséget az esetleges atrocitásoktól. Azért elképzelni sem tudom, hogy 100 diáklány mit tudna tenni egy erődítményként falakkal és szögesdróttal védett nagykövetséggel. Bocs a viccért, de valahogy túlságosan nagy biztonsági intézkedések voltak a környéken (rendőrségi buszok, stb.).

Update: A problémáról a múlt-kor történelmi portál is beszámolt. A kapcsolódó cikkhez katt ide.

15 Responses to A japán-koreai kéjhölgy probléma

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük