Ejjj. Ismét egy olyan téma, amit már pár hónapja göngyölítek magam előtt. Az első szöuli metrós írás az régen volt és elég felületes volt, de most belemegyünk az árakba is. Avagy mennyibe is kerül a helyi közlekedés Szöulban? A cikkhez itt ott összelövöldözött képek adnak segítséget. Volt amit direkt ma csak ezért az írásért fotóztam.
Ha az ember a városon belül mozog, nincs gyorsabb közlekedési módszer. Irány a legközelebbi metróállomás és kész. Az árak jobbak mint például Budapesten, már csak azért is, mert a megtett távolságért fizetünk. Azért ez az állítás nem teljesen igaz, de ha leírok egy példát, akkor rögtön világos lesz, hogy miért jobb rendszer a szöuli, mint a budapesti. Nyilván a szöuli rendszer kiépítése nem kis fejlesztés volt, de igazán megérte.
Az előző metrós cikkben ugyebár leírtam a kártya működését. Most viszont jöjjön az egészséges és a legutősebb közlekedési költség fizetési módszer. Ez pedig a T-money card.
Egy sima plasztikkártyát kell elképzelni melynek ára kb. 500 forint. A kártya RFID technológiát használ, azaz a pénz feltöltése és levétele a kártyáról érintés mentesen történik. Ilyen kártyát egyébként a GS25, Family Mart, 7-Eleven, Buy the Way, Mini-Stop és más kisbolt hálózatoknál lehet megvenni. Ott a kasszánál már rá is lehet tenni egy konzolra a kártyánkat és fel is lehet tölteni rá amennyit kérünk. A legkisebb egység 1000 won (200 HUF).
Ez az írás régóta érik bennem, csak mindig jött más téma és lebeszéltem magam. Elég sok adatgyűjtés kell hozzá, amit anno meg is léptem, de nem volt erőm leírni. Van ugyebár egy olyan ember mint én, akinek a mobil internet fontosabb mint a mobiltelefonálás. Elvileg nekem elég lenne egy iPod Touch is, mert minimálisat beszélek. Egyrészt, mert nem tartom hatékonynak a sok dumálást (persze biztos vannak akik élveznek órák hosszan mobilon beszélgetni), másrészt dadogós révén nekem ez maga a pokol (nem egyszer nyomtak már ki hivatalokban cégekben, mert azt hitték szórakozok velük). :-) Persze minden hangulatfüggő, tehát tudok én folyékonyan is beszélni, de a lényeg, hogy nekem egy olyan mobilcsomag kellett volna itt Koreában, mint otthon: minimális lebeszélhető díj (ami drága, de kit érdekel, ha ki sem használom, max engem hívnak és elhiszik, hogy nem szórakozom) :D, és ha lehet 1 GB adatforgalom. De az élet Koreában (amennyire bekábelezett társadalom ez) más.
„Hétfőn elmentünk a híres orvoshoz, aki szintén megnézte a papírokat, majd egy újabb akkupunktúra következett, de ez kicsit másfajta volt. Mint már a cikk első részében említettem, a doki igazi celeb: TV-ben szerepel, vannak önkéntes kezeléses napjai, amikor szegényeket megy gyógyítani, stb. Állítólag mindenkivel kedves, amiből mi egy fikarcnyit nem éreztünk, de hát a kezelés miatt mentünk hozzá.
Volt már kérdés a koreai egészségüggyel kapcsolatban, nekünk pedig már tapasztalatink is vannak. Ismét egy személyes beszámoló jön, amin keresztül fel lehet mérni, hogy milyen is ha külföldiként az ember a világ másik felén bajba kerül. A leírás kicsit hosszú lesz (de úgy érzem ha nem elég részletes, akkor a további történet nem lesz kerek), ezért üdítőt, kávét tessék bekészíteni. A történet Melindáról a barátnőmről szól, aki Koreába érve rögtön fájdalmakkal kezdte az ittlétet. Következzen az ő beszámolója:
Nem tudok leszakadni a párválasztási témáról, ezért most egy kis rövid posztot még itt összetákolok. Először is voltunk tegnap a Cheonggyecheon pataknál, ami ugyebár keresztül folyik Szöulon. Erről majd írok, meg lesznek képek is, de a lényeg, hogy nem egy koreai párt láttunk csókolózni, szóval 
A koreai oktatásüggyel kapcsolatban már többen kérdeztetek. Komoly lépéseket még nem tettem az ügy érdekében, de van egy tanítónő ismerősöm itt, majd meghívom kávéra és elmeséltetek vele mindent. Most inkább jöjjenek az összecsipegetett gondolatok.
Ma a Szöul Városháza környékén csavarogtunk. Azért is néztem ki ezt a környéket, mert a metróban folyamatosan mint irány ez jelent meg és már kezdett idegesíteni, hogy pont ezen a környéken nem jártam még. A másik ok pedig a Deoksugung Palota volt, ez ugyanis nem messze van az említett helytől. A City Hall-ról röviden még annyit, hogy felújítás / átépítés alatt áll, ezért a környéke eléggé fel van dúlva, de azért még egy k-pop színpad elfért ott (amin amatőr imitátorok léptek fel).
„Korea története úgy hangzik, mintha mese lenne.
Történt egy napon, hogy Diewelt fedőnevű olvasóm küldött egy videót. A videóban egy ázsiai lánybanda volt látható / hallható, akik amúgy a USA-ban élnek. Dögös előadásmód, szerkók, gitártépés, és k-pop. Ház ez hogy van? Márpedig kerek a kép. Nylon Pink.
Egy másik (független) koreaival beszélgetve állítólag elég gyorsak a szertartások. Ebből mi azért a hosszabbat kaptuk. Gondolom azért mert a szervezet tagjai nem tudták kihagyni, hogy ne adjanak elő magán mutatványokat. Számomra nagyon sok elem már ismerős volt más rendezvényekről, de erről majd később.
Tegnap szinte fórummá alakult 
Észak és Dél-Korea éjszaka – szavak nélkül