Ha már történelemhamisítás a téma, akkor érdemes odafigyelni a kínai kormány legújabb bejelentésére. A koreaiak ugyanis nem repestek az örömtől, amikor Kína bejelentette, hogy a Nagy Fal hossza 21.196 km-re nőtt, magyarán kétszer olyan hosszú, mint az eredeti verzió volt (mostanáig).
A kínai magyarázat szerint a Koguryo dinasztia (i.e. 37 – i.sz. 668) alatt a fal egészet átért Koreáig. Koguryo-t viszont Korea a saját királyi dinasztiájának tartja, ezért nagy a felháborodás. Korea tudósok és történészek szerint viszont ez nem más mint a kínai kormány újabb történelemhamisítási húzása. A koreai kormány bejelentette, hogy nem hagyják annyiban a dolgot és egy bizottság által összeállított történelmi tanulmánnyal fogja megtámadni a döntést.
Úgy tűnik nem telik egy nap, hogy Szöulban ne forgatnának valami doramát. Ma este is sétálunk hazafelé, erre utca-lezárás (már ha lehet annak nevezni, mert pár forgatási emberke szóval „blokkolta” az utcán haladókat).
A képlet sosem egyszerű, mert az ember, a homo sapiens védi életterét, a nemzetek pedig megalkották a határokat, a jog pedig egyre kifinomultabban igyekszik az adott nemzeten kívülálló nemzet egyedei felé fitogtatni a szabályait. Így volt ez a japán vámon is. Én sosem voltam az USA-ban. Egyszer próbálkoztam a rendszerváltás után pár évvel, de már a nagykövetségen kiderült, hogy nem kellek én oda (mellesleg én fél évre készültem csak, a srác pedig aki velem jött nem akart visszajönni – őt kiengedték – ennyit a jogszabályokról).
Tegnap terveimmel ellentétben mégsem sikerült írni semmit. Fáradt voltam mint a ló. Kim délben indult Horvátországba és megbeszéltük, hogy még előtte találkozunk a reptéren. Reggel viszont még küldött egy KakaoTalk üzenetet, hogy a Hongik Egyetem metró állomásnál felvesznek minket kocsival, ha odaérünk 9:30-ra. Hát legyen. Előző nap nagyon rosszul aludtam és nem tudatos volt az idegesség. A testem jelezte, hogy „Japánba mész öcsém, nem ártana egy kis álmatlansággal megspékelni a dolgot nem gondolod?”. Szóval agyban nem voltam ideges, de aludni nem tudtam, aztán csak beájultam. 8-kor csörgött az óra és utána minden vajazottan ment.
Ma nem írok semmit Koreáról, illetve érintve lesz a téma, de a mai inkább amolyan elméleti filózós kérdés. Történt ugyanis, hogy amióta itt vagyok, 2-3 ember (ismerős és ismeretlen is) megkérdezte, hogy lehetséges lehetne-e itt laknia pár napot (mármint a lakásban ahol most én vagyok). A válaszom egyszerű volt: természetesen. A vendéglátóm egyébként említette is, hogy barát jöhet rövidebb – hosszabb időre, betartva a szabályokat. Persze gondoljam meg, hogy kit hozok ide.
Tegnap kaptam egy e-mailt egy 12 éves lánytól. Az egész levél olyan mintha egy felnőtt ember írta volna, szóval nem tudok másra gondolni mint arra, hogy ez a lány nagyon tudatos és helyén van az esze. Meg tudja fogalmazni úgy az érzéseit, ahogy nagyon sokan mások talán nem is képesek. Én kívülállóként és bennfentesként is (ez de hülye kifejezés…) értem mit érezhet, mit él át. Tudom milyen az, hogy egy kultúrát csak görbe tükrön át (filmek, sorozatok, hírek, klipek, stb.) lehet látni, és azt is tudom, hogy milyen itt élni…
Ejjj. Ismét egy olyan téma, amit már pár hónapja göngyölítek magam előtt. Az első szöuli metrós írás az régen volt és elég felületes volt, de most belemegyünk az árakba is. Avagy mennyibe is kerül a helyi közlekedés Szöulban? A cikkhez itt ott összelövöldözött képek adnak segítséget. Volt amit direkt ma csak ezért az írásért fotóztam.
Ez az írás régóta érik bennem, csak mindig jött más téma és lebeszéltem magam. Elég sok adatgyűjtés kell hozzá, amit anno meg is léptem, de nem volt erőm leírni. Van ugyebár egy olyan ember mint én, akinek a mobil internet fontosabb mint a mobiltelefonálás. Elvileg nekem elég lenne egy iPod Touch is, mert minimálisat beszélek. Egyrészt, mert nem tartom hatékonynak a sok dumálást (persze biztos vannak akik élveznek órák hosszan mobilon beszélgetni), másrészt dadogós révén nekem ez maga a pokol (nem egyszer nyomtak már ki hivatalokban cégekben, mert azt hitték szórakozok velük). :-) Persze minden hangulatfüggő, tehát tudok én folyékonyan is beszélni, de a lényeg, hogy nekem egy olyan mobilcsomag kellett volna itt Koreában, mint otthon: minimális lebeszélhető díj (ami drága, de kit érdekel, ha ki sem használom, max engem hívnak és elhiszik, hogy nem szórakozom) :D, és ha lehet 1 GB adatforgalom. De az élet Koreában (amennyire bekábelezett társadalom ez) más.
„Hétfőn elmentünk a híres orvoshoz, aki szintén megnézte a papírokat, majd egy újabb akkupunktúra következett, de ez kicsit másfajta volt. Mint már a cikk első részében említettem, a doki igazi celeb: TV-ben szerepel, vannak önkéntes kezeléses napjai, amikor szegényeket megy gyógyítani, stb. Állítólag mindenkivel kedves, amiből mi egy fikarcnyit nem éreztünk, de hát a kezelés miatt mentünk hozzá.
Volt már kérdés a koreai egészségüggyel kapcsolatban, nekünk pedig már tapasztalatink is vannak. Ismét egy személyes beszámoló jön, amin keresztül fel lehet mérni, hogy milyen is ha külföldiként az ember a világ másik felén bajba kerül. A leírás kicsit hosszú lesz (de úgy érzem ha nem elég részletes, akkor a további történet nem lesz kerek), ezért üdítőt, kávét tessék bekészíteni. A történet Melindáról a barátnőmről szól, aki Koreába érve rögtön fájdalmakkal kezdte az ittlétet. Következzen az ő beszámolója:
Nem tudok leszakadni a párválasztási témáról, ezért most egy kis rövid posztot még itt összetákolok. Először is voltunk tegnap a Cheonggyecheon pataknál, ami ugyebár keresztül folyik Szöulon. Erről majd írok, meg lesznek képek is, de a lényeg, hogy nem egy koreai párt láttunk csókolózni, szóval
Észak és Dél-Korea éjszaka – szavak nélkül