A Han folyó partján ültem én… mára egy kis elmélkedés…
Folyamatosan figyelem magamat mióta kinn vagyok itt Koreában. Mi az ami változik bennem? Milyen irányba fejlődöm? Jó-e rossz-e? Ilyen dolgok járnak néha az agyamban. Persze megteszek mindent, hogy ha egy kétség, vagy megingás megjelenik a színen, akkor 10 percnél többet ne agyaljak rajta. Most ugyebár a fő kérdés, hogy menni vagy maradni? Korea bizonyos hátsó dolgaiba is kezdek már belelátni. Az ember nem látja ezeket mikor kijön a rózsaszín szemüvegében. Oké hogy itt lehetünk még ameddig csak akarunk, csak én meg nem érzem, hogy le akarnám kötni magamat mondjuk egy munkaszerződéssel, ami ugyebár a munkavállalói vízum miatt „könnyítené” a dolgokat.
Szóval van 3 hónapunk az egészre, és el lesz döntve merre tovább. A koreai nyelv még mindig nem megy fényesen, persze azt érzem, mintha felgyorsult volna. Van az a szint amikor az ember kezd ráérezni egy nyelvre. Mikor mit kell mondani, használni, stb. A koreai filmek is segítenek ebben, nem viccelek. Azokat vissza lehet tekerni, míg egy utcai beszélgetés alatt az ember nem szól oda a piaci árusnak, hogy hé, ezt most miért is így mondta és nem azzal a másik szóval? :)
Volt magyar akivel ma arról chateltünk, hogy ez mekkora bátorság volt részemről (részünkről), hogy kijöttünk és megtettük az első lépést. Én nem tudom bátorság-e, vagy egy „végre” elhatározás. Azt tudom, hogy évek telnek el úgy, hogy tolod az igát egy cégben és a nyarak úgy mennek el, hogy nyaralni sem mész sehova. A kollégák minimum elmennek Horvátországba és lebarnulva jönnek vissza, miközben én még mindig az X évvel elkövetett rossz döntéseim után gyorsítva fizetem a hitelem részleteit. Na ebbe lehet kiégni igazán. Amikor minden nyáron azt mondod, hogy „Na ez az utolsó ledolgozott nyaram és lépek”. Aztán nem lépsz, mert sosem jön el a megfelelő időpont. Sosem jön el az, hogy megvan az összeg, amit az ember kitalált. Anno emlékszem kiszámoltuk, hogy mennyi is lenne Thaiföld úgy, hogy 1 évig semmit se kelljen csinálni, csak „lenni”. Az összeg elég jól gyűlt, de az élet olyan, hogy mindig valami közbe fog jönni. Egy filmben hallottam pár napja, hogy „az élet olyan, mint tövisről mézet nyalni”. :-)
Read more »