Tegnap vacsorára egy olyan levest ettünk, amelyet hidegen kell fogyasztani. Ízre olyan mint egy csontleves. Látványra egy barna lé, amit ráadásul hűtőből (fagyasztóból) vesznek ki. Hozzá nagyon hosszú tésztát (csuszát) kaptunk. Az íz szerintem épp a hideg miatt jön ki erőteljesebben.
Koreában most nagyon nagy hőség van. Erre még rátesz a magas páratartalom is. Épp ezért nagyon jó ilyenkor hideg itallal és étellel hűteni magunkat. Ebbe a levesbe ráadásul még jégkocka is került. Az egész európai aggyal abszurdnak tűnik, de ez egy nagyon finom („másisszojo”) étel, szóval érdemes nyitottnak lenni az új dolgokra.
Találtam egy étkezéssel kapcsolatos videót, amit érdemes megnézni. A „jó étvágyat!” helyett inkább „na akkor együnk!” típusú mondatot használnak a koreai nyelvben. Az étkezés végén a „köszönöm az ételt” mondatnak pedig több jelentése is lehet. Ha valakinek még időben mondjuk ezt (mondjuk egy étteremben), akkor azt fejezzük ki, hogy ezt bizony ő fogja kifizetni. :) Vicces szokások, az ilyen kis apró dolgok miatt szeretem az itteni kultúrát. Apró rejtett ravaszságok. :)
A vasárnapra meghirdetett szöuli magyar tali szerintem nagyon jól sült el. Volt aki nem tudott eljönni, volt aki azt hitte, hogy a nagykövetség szervezett valamit. Néha belefáradok abba, hogy olyat magyarázzak újra, ami le lett írva. Ilyenkor ellustul az amúgy pedagógus felmenőim által DNS-be kódolt tanár énem. :) Lényeg: Volt magyar találkozó, amiért köszönet Melindának és Imrének, a fő szervezőknek. Sokan azt hitték én szerveztem, de én csak a médiatámogatást adtam. :-)
Milyen egy k-pop koncert Koreában? Egy szóval: eredeti!. Bővebben? Hát a képlet nem egyszerű. Mi már konkrétan nem is egy k-pop csapat előadásán voltunk. A 2NE1 ugyanis világ körüli turnéra indul, így szerintem komoly stílusváltáson megy át mint látványban, mint koreográfiában és természetesen zenében is. Nem akarok itt senki olyan untatni, akit nem érdekel az említett lánycsapat. Most kicsit nézzük a dolgokat kívülálló szemmel. Részletesebben úgyis minden ki lesz elemezve a 
A minap találtam egy 18 éves német srácot a 
Mondanom sem kell, hogy a mindennapjaim bizonyos részét az Észak-Koreával kapcsolatos cikkek, hírek, történetek olvasásával töltöm. Valahogy rákattantam a témára, és szinte már hobbi szintre fejlődött az érdeklődés. Tény, hogy felfoghatatlan az egész. Van egy nép, aki egy határral ketté lett választva. Testvérek és volt idő, hogy egymást ölték. Az egyik filmben volt egy jelenet, ahol a déli katona felvette egy északi ellenség egyenruháját, hogy beférkőzhessen az ellenség soraiba. A beszédéről, sőt semmiről sem ismerték meg, csak a bakancsa árulta el. Na ez milyen már? Számomra felfoghatatlan.
Komolyan mondom, ez a hónap… :) Ugyebár tegnap írtam az új tevékenységről, amely a napi közel 12 óra adománygyűjtésről szól. Minden nap nem fog menni, mert lehet én egy nyápic európai vagyok, de heti 6 napot nem fog menni (a többieknek igen, pl. az egyik szerzetes srác befejezte a fogadalmát, és most már ezt csinálja „főállásban”, már nő a haja, stb.). Amúgyis, 2 nap kimaradt a blogból és már jöttek a reklamációk, hogy miért nem írok. Szóval részemről a heti 6 nap nem fér bele, de azért 2-3 nem fog problémát okozni. Majd úgy szervezem az életem, hogy írni is tudjak, meg ugye pénzt keresni is (mert itt most csak konkrétan reggelit kapunk és a többit nekem kell megoldanom).
Kicsi a világ, de komolyan. Most mekkora esélye van annak, hogy két magyar véletlenül találkozzon Szöulban? Nem vagyunk itt tömegesen. Szerintem ha megnéznénk a statisztikákat lesnénk mi is.
Tegnap ülünk a pizzériában és az Mnet csatornán épp a koreai, japán és kínai zenei listákat mutatták be. 2NE1 „I love you” felfele mászik, ami símogatja a lelkemet, bár PSY akiről még írni akarok most előjött egy új számmal, amely második helyre taszította a csajokat. Nem is erről akarok írni, hanem arról, hogy én kínai könnyűzenei listát még életemben nem láttam. :)
Tegnap ugyebár megkérdeztem 
A tegnapi A koreai nyelv nehéz! című írás után itt az ideje, hogy átessünk a ló túlsó oldalára is. Aki megtanulja a hangult, azaz a koreai írást és elkezdi kibogozni a feliratokat, előbb utóbb vigyorogva fog közlekedni az utcán. Olyan poénokat élünk át, hogy ezt elmesélni koreainak nem lehet, mert ugyebár neki nem vicces. Így mondják és kész, ennyi… no de aki tud angolul és utána kezd el koreaiul tanulni, az jókat fog derülni a mindennapokon.
A cím, csak a hatáskeltést szolgálja :-), de azért azoknak akik tanulják a koreai nyelvet és azoknak is akik nem ajánlom ezt az írást. A konfuciusi tanítások eredményeképp (lehet, hogy tévedek, csak erre tudok tippelni), a koreai nyelv egészen 6 féle (sokkoló nem?) tiszteletadási szintet (azt sem tudom hogy nevezzem a tegezés, magázás szintjeit) különböztet meg. A magyarral összehasonlítva ez igencsak „húbakker” kategória.
Néha kár leírni valamit ha azt előttünk már más szavakba öntötte. Szerintem zseniális az egész írás.