Author Archives: Váraljay Gabriel
Koreai mézes italok – az új fétis
Ha beteg az ember, pláne külföldön, akkor sokféle dolgot kipróbál. Lehet ez nem egy általános szabály, de ezzel én így vagyok. Aki követ Instagramon, az láthatta, hogy mennyi fajta gyógyszert teszteltem… sajnos negatív sikerrel. Komolyan olyan érzésem van, mintha ezek valami gyerekeknek doktorbácsis játékhoz lennének legyártva. Semmi hatásuk nem volt. A thai szobatársam még egy … Continue reading
Farmervásárlás koreai webshopból
Egyre jobban vagyok, ma ráadásul szabadnapom is volt, ami lelkileg is jó kis tuning egy betegen dolgozó embernek. Már egy ideje kínlódom a nagyon kinőtt farmeremmel. Ezzel szoktam is poénkodni, hogy olyan vagyok mint egy csőlakó. Szerencsére a hosszú pulcsi és a kabát eltakarja az övvel leszorított fogyott csípőre (komolyan olyan csontokat érzek, amikre nem … Continue reading
Hideg van! Miért nem megy a blog?
Igen, sajnos továbbra sem vagyok jól. A megfázás kicsit komolyabb lett és főleg éjszaka vagyok a legrosszabbul, így reggelre még fáradtabb vagyok. Napközben meg kávézó és sűrű teaivás. Senkinek nem kívánom ezt. Az egész végeredménye viszont az, hogy estére alig várom, hogy hazaérjek és aludhassak és ilyenkor nincs már kreativitás, sem türelem. Nagyon sok e-mailt, … Continue reading
Megfázás ismét Koreában
Pár napja lerobbantam egészségügyileg. Ilyen az első időszakban volt, ami ráfogtam a még nyugatról hozott egészségtelen és gyenge immunrendszerre. Bezzeg most majd erős leszek. Koreában van a hiedelmek szerint (amit én el is hiszek) a legszebb minőségű bőr (mármint az emberek arcán) és ezt mind a koreai termőföldnek lehet köszönni, aminek nincsen párja a Földön. … Continue reading
K-Town, Konguru és a többiek (koreaiak Amerikában)
Újabb őrültség, újabb behatások. Ez a K-TOWN valóságshow. Bevallom őszintén nem szeretem a valóságshowkat, mert felesleges időpocsékolásnak tartom mások életét nézni. Életét? Főleg, hogy mű az egész, de mégis természetesnek akarják, hogy hasson. Ide általában nem IQ bajnokokat és agysebészeket válogatnak be, hanem party-arcokat, akik jobban értenek a szórakoztatáshoz. Persze ez is relatív, de úgy … Continue reading
Bonsai kiállítás, Szöul, Korea
A napokban bementünk a városba (manapság ritka alkalom ez, mert semmire sincs időnk) és épp a Jogyesa buddhista templom mellett mentünk el, ahol mindig történik valami. A buddhizmus lényege az adakozáson alapul, ezért ennél a templomnál mindig történik valami amiből pénzt lehet csinálni. Számomra ez továbbra is vegyes érzéseket kelt. Most épp szerencsét hozó cserepes virágokat … Continue reading
Koreai szótár – ki szeretne?
Tegnap közzétettem a Facebook oldalamon azt, amire többen kíváncsiak voltatok: Megoldható-e, hogy koreai-magyar / magyar-koreai szótárat postázzak Magyarországra. A probléma komplex, hogy így fogalmazzak, de azt elárulhatom, hogy az járt jól, aki akkor rendelt, amikor a Koreai Kulturális Központnál volt erre lehetőség. Ezek a szótárak nagyon ott vannak a szeren. Dana írt is róluk ITT, … Continue reading
Konfucius meg elmehet a fenébe!
Egyesek szerint túlságosan kiadom magam a blogban, mások meg azt írják, hogy nem ismernek így sem. Nem tudom mi az igazság… elég sok mindent leírok, de tény, hogy mindenki másképp látja a bloggereket. Blogot írni lehet névtelenül is, csak akkor egy ember nekem nem hiteles. Vagy vállalja fel az arcát, vagy ne fiktív álca mögül … Continue reading
Tsushima Miuda Panzió (Hitakatsu, Japán)
Ugyebár elmaradtam a japán utunk folytatásával. A cikk eleje ITT olvasható. Még mindig éheztünk, de szerencsére meglett az a hely, amiről csak éreztük, hogy itt kell lennie. Az első recepciónak használt házikó mellett épp ügyködött egy középkorú férfi (Takashi Hitakatsu – a neve megegyezik a sziget nevével!) és egy nő. Mint kiderült ők voltak a … Continue reading
Milyen kérdéseket kaphatunk egy koreai állásinterjún?
Most sajnos csak egy nagyon rövid szösszenetre lesz idő, mert minden nap mostanában hulla fáradtsággal végződik. Még mindig a kávézóban önkénteskedünk, illetve tanuljuk a szakmát. Szerintem már nincs olyan általánosan ismert kávé amit ne tudnék elkészíteni akár az éjszaka kellős közepén is ha felébresztenek. :) Jó egy új szakmát tanulni, pláne úgy, hogy közben az … Continue reading
Kivagyiság, avagy a koreai életcélok
Száz éve talán még nem így volt, de manapság az ázsiai országok fiatal generációja jobban túllőtt a célon, mint ahogy eddig bárki is. Lehet én vagyok a vak, hogy Magyarországon nem tapasztaltam ilyet (bár állítólag ott is kifordult minden a maga formájából), de itt a fiatal generáció jobban befolyása alatt áll a médiának mint bárhol … Continue reading
Kell egy hónap agyalás!
Az önkéntesség-vízum-munka kérdések kapcsán ma felhívtam az országon bekül hívható 1345 telefonszámot, ahol elég gyorsan sorra is kerültem. Nos a létezik-e önkéntes-vízum Koreában kérdésre volt pár másodperces hallgatás a másik oldalon. Mellékzönge, de annyira felüdítő olyan emberrel (koreai hölgy) beszélni, aki érti minden angol szavamat és válaszolni is tud normálisan. :) Vicc, de ez van. Na, … Continue reading
Hogyan találok munkát Koreában?
A cikk elején nem akarom ellőni a választ, hogy SEHOGY, csupán ki szeretném fejteni, hogy szerintem miért nem működik ez úgy, ahogy mi és sokan mások az országon kívül elképzelik ezt az egészet. Adott ugyebár egy személy, aki nem is mondanám, hogy hirtelen felindulásból (a Korea fanság fogalmához kell azért egy kis idő) eldönti, hogy … Continue reading
McCol – a kedvenc koreai üdítőm
Három fajta ember él a Földön. Aki szereti a McCol-t, aki utálja és aki nem is hallott róla. A magyarok nagy részét tudom ez hidegen hagyja, de ha valaki kijut Koreába okvetlen kóstolja meg ezt az árpából készült kólaszerűséget. :) A kóla feeling meglesz, csak az utóíz szerintem az, amit többen nem szeretnek. Nekem pedig … Continue reading
