browser icon
You are using an insecure version of your web browser. Please update your browser!
Using an outdated browser makes your computer unsafe. For a safer, faster, more enjoyable user experience, please update your browser today or try a newer browser.

Kivagyiság, avagy a koreai életcélok

Posted by on 2012-10-13

Száz éve talán még nem így volt, de manapság az ázsiai országok fiatal generációja jobban túllőtt a célon, mint ahogy eddig bárki is. Lehet én vagyok a vak, hogy Magyarországon nem tapasztaltam ilyet (bár állítólag ott is kifordult minden a maga formájából), de itt a fiatal generáció jobban befolyása alatt áll a médiának mint bárhol a világon. A divatmagazinokból árad a modellek által diktált divat, a média csak a sikeres embereket mutatja. Siker, csillogás és erre vágyik mindenki, miközben az emberek közötti kapcsolatok ellaposodnak.

A párkapcsolatban ez bizonyára másképp van – gondolná az ember, de szerintem ez nem így van. Eleve nagyon nehéz annak a sora, akinek nincs pénze, vagy nem tud úgy kinézni, ahogy a trend diktálná. Sokan megoldják ezt hitelekkel, vagy tényleg gazdag hátterük van. Az utca egy nagy kifutó, főleg Hongdae környéke (amerre a legtöbbet járok). Divatot az utcán én Budapesten sem tapasztaltam ennyire, itt meg mindenki igyekszik a legjobban kinézni. Nem is ezzel van a gond, de a társadalom olyan képet fest, mint régen nálunk a 18.-19. században, ahol a nemességhez tartozni kiváltság volt és oda bekerülni szinte senkinek sem sikerült. Ez a réteg lenézte a szegényeket és ki is használta őket. Ezt érzem itt is, hiszen az egyik kérdés mindig a “Mi is a szakmád?” (fel kell mérni hol is vagy te a társadalmi raglétrán, mert ha senki vagy, akkor már nem is vagy érdekes).

A kávéházakba trendi járni és inni minimum egy americano-t (tulajdonképpen egy eszpresszó kávé  forróvízzel keverve), és csak úgy lenni a barátnőkkel / barátokkal. Néha jó nézni az embereket és akkor ilyen szituációnak is a tanúi lehetünk: 3 divatosan öltözött barátnő vesz magának egy-egy kávét és megesznek egy-egy pirítóst is (ami itt édes ugyebár). Közben egy szó kevés annyit sem váltanak, hanem bújják a mobiljukat. Netán azokkal chatelnek, akik épp nincsenek jelen? Én geek vagyok, megértem ezt, de kívülről tényleg nagyon 21. századi egymástól elvadult tech élet ez már, ahol minden virtuális és minden instant megvehető. Sosem hittem volna, hogy eljutok az “ezek a fiatalok!” szintre, bár részemről ez nem megbotránkozás, csupán megállapítás.

Cukinak kell lenni, férjhez kell menni?

A konfuciuszi “válasszuk szét a nemeket” rendszert szapultam már eleget, de valahogy nem tudok leválni erről a témáról: a randi értelme lassan már tényleg csak az lesz, hogy meg kell felelni a társadalomnak és meg kell nősülni, férjhez kell menni. Az élet viszont továbbra is folytatódik a gyerekkortól megszokott rendszerben: a férfiak továbbra is jobban élvezik egymás társaságát és nem sietnek haza a feleségeikhez. A feleségek is barátnőznek inkább… Nem értem ezt, de lehet én látok rosszul mindent és a párkapcsolat lényege tényleg csak a gyermeknemzésről szól. Utána minden újra ismétlődik: iskola és munkahely bedarálja az ember, közben felnő egy újabb fogyasztói réteg, aki igyekszik megfelelni az elvárásnak? Megjegyzem, hogy itt még nem beszéltem a homoszexualitásról, amely szerintem nagyobb formában van jelen Ázsiában, mint hinnénk, mert nyíltan nem vállalja fel senki. Amúgy sem feltűnő, mert férfiak férfiak kezét foghatják és ugyanez érvényes a nők közötti közeli viszonyra is.

Mindig elgondolkozom azon, hogy az ázsiai társadalom mikor ébred fel már annyira mint a nyugati. Nem azt akarom mondani, hogy mi normálisak vagyunk, de szerintem nálunk már erőteljes spirituális szint lépés történt, ami alatt azt érzem, hogy sokan felfogják, hogy az emberi értékekhez vissza kell térni és nem a trendeknek való megfelelés az élet értelme. Egy hete találkoztam egy 19 éves sráccal, akinek egy wikileaks-es táskája volt. Meglepett az egész, mert nagyon sokan itt az összeesküvés-elméletekről sem tudnak, nemhogy a kormányok bűneiről. A srác tudott valamit és ez lejött a beszédtémáiból is. Szerinte itt is vannak már csoportok, akik felismerik, hogy nem ok valami, csak még kevesen vannak. Kíváncsi vagyok lesz-e ázsiai felébredés, főleg egy olyan kultúrában, amely a belső értékeket hirdeti, miközben még mindig előtérben a szerepel a pénz, a társadalmi státusz és a hatalom…

70 Responses to Kivagyiság, avagy a koreai életcélok

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük