Ha beteg az ember, pláne külföldön, akkor sokféle dolgot kipróbál. Lehet ez nem egy általános szabály, de ezzel én így vagyok. Aki követ Instagramon, az láthatta, hogy mennyi fajta gyógyszert teszteltem… sajnos negatív sikerrel. Komolyan olyan érzésem van, mintha ezek valami gyerekeknek doktorbácsis játékhoz lennének legyártva. Semmi hatásuk nem volt.
A thai szobatársam még egy fájdalomcsillapítót is adott, amit itt Koreában vett, hogy segítsen a fejfájásom enyhítésében. Ez sem hatott. Lehet azért mert nem vagyok ázsiai, vagy egyszerűen már ezekre az anyagokra az én szervezetem nem is reagál.
Ilyenkor persze jönnek a natúr tippek. Citrom, sok folyadék… Esetemben ez a házvezetőnő által már nyáron legyártott (szinte kanna mennyiségben) cukorban tartósított grapefruit-héj maradványainak vízzel való leforrázása és ennek elfogyasztását jelentette. A recept rém egyszerű: a friss grapefruit (sőt szerintem más citrusféle is lehet) héjjat megmossuk, majd apró csíkokra vágjuk és rengeteg cukorral betakarjuk, majd ezt a kannát berakjuk a mélyhűtőbe. Minél tovább marad ott, annál jobb. Télen nagyon jó hangulatot generál, akár beteg az ember, akár nem. Nos a folyamatos köhögést nálam ez a meleg ital állította el. Minden ami hideg (akár levegő is) pedig rontott a helyzeten. Mindig az estét vártam, amikor elindult a talajfűtés, amely újabb veszélyeket rejtett. Kiszárította a torkom és minden nyelés fájdalmas volt. Az ember ilyenkor nem találja a helyét és legszívesebben az anyja szoknyája mellett lenne… ezt persze szimbolikusan, mert egyrészt felnőtt, másrészt az anyja épp Bulgáriában van. :D
Egyre jobban vagyok, ma ráadásul szabadnapom is volt, ami lelkileg is jó kis tuning egy betegen dolgozó embernek. Már egy ideje kínlódom a nagyon kinőtt farmeremmel. Ezzel szoktam is poénkodni, hogy olyan vagyok mint egy csőlakó. Szerencsére a hosszú pulcsi és a kabát eltakarja az övvel leszorított fogyott csípőre (komolyan olyan csontokat érzek, amikre nem emlékezem a múltból, hogy léteztek volna) rákötözött farmert. :)
Igen, sajnos továbbra sem vagyok jól. A megfázás kicsit komolyabb lett és főleg éjszaka vagyok a legrosszabbul, így reggelre még fáradtabb vagyok. Napközben meg kávézó és sűrű teaivás. Senkinek nem kívánom ezt. Az egész végeredménye viszont az, hogy estére alig várom, hogy hazaérjek és aludhassak és ilyenkor nincs már kreativitás, sem türelem.
Újabb őrültség, újabb behatások. Ez a 
A napokban bementünk a városba (manapság ritka alkalom ez, mert semmire sincs időnk) és épp a 
Tegnap közzétettem a Facebook oldalamon azt, amire többen kíváncsiak voltatok: Megoldható-e, hogy koreai-magyar / magyar-koreai szótárat postázzak Magyarországra. A probléma komplex, hogy így fogalmazzak, de azt elárulhatom, hogy az járt jól, aki akkor rendelt, amikor a Koreai Kulturális Központnál volt erre lehetőség. Ezek a szótárak nagyon ott vannak a szeren. 
Egyesek szerint túlságosan kiadom magam a blogban, mások meg azt írják, hogy nem ismernek így sem. Nem tudom mi az igazság… elég sok mindent leírok, de tény, hogy mindenki másképp látja a bloggereket. Blogot írni lehet névtelenül is, csak akkor egy ember nekem nem hiteles. Vagy vállalja fel az arcát, vagy ne fiktív álca mögül mondja meg a frankót, mert az számomra nem lesz hiteles. Hogy az ember néha nem lesz szimpatikus? Hát ez is benne van a pakliban. Én épp ezért nem problémázok (már) azon, hogy leírjam egy tévedésem, vagy épp egy mások szerint tévesen megítélt helyzetet. Mindenből tanulok, a hozzászólásokból is és szerintem ez a helyes út.
Száz éve talán még nem így volt, de manapság az ázsiai országok fiatal generációja jobban túllőtt a célon, mint ahogy eddig bárki is. Lehet én vagyok a vak, hogy Magyarországon nem tapasztaltam ilyet (bár állítólag ott is kifordult minden a maga formájából), de itt a fiatal generáció jobban befolyása alatt áll a médiának mint bárhol a világon. A divatmagazinokból árad a modellek által diktált divat, a média csak a sikeres embereket mutatja. Siker, csillogás és erre vágyik mindenki, miközben az emberek közötti kapcsolatok ellaposodnak.
A cikk elején nem akarom ellőni a választ, hogy SEHOGY, csupán ki szeretném fejteni, hogy szerintem miért nem működik ez úgy, ahogy mi és sokan mások az országon kívül elképzelik ezt az egészet.