forrás: humorsarok.com
Amint említettem volt Észak-Korea az egyik hobbitémám. Jöjjön hát egy „hogy is volt?” szerű összefoglaló. Tömör és rövid hírösszefoglalóra gondoltam, tehát nem kell mély eszmefuttatásokba belemenni.
Amikor Észak-Korea decemberben megkezdte az előkészületeket a műholdat űrbe juttató rakétával kapcsolatosan, a világ legtöbb országa aggódva figyelte az eseményeket. Emlékezetes volt 2012 áprilisi (előző) rakétakilövési kísérlet is, amely kudarcba fulladt (a rakéta a tengerbe esett). Japán minden kilövés előtt kijelenti, hogy ha gyanúsan felé repülne valami, azt ők nyugodt szívvel lelövik. A világ országai, elsősorban az USA komolyan aggódik, mert szerintük ha valaki az űrbe képes kilőni valamit, akkor annak nem gond egy interkontinentális rakéta indítása sem. Ebbel lehet valami. :)
Sokak szerint itt főleg a fenyegetésre megy ki a játék, ami lehet igaz, de én személyesen azt érzem, hogy tényleg akartak egy saját műholdat az észak-koreaiak. Ahogy régen az űr meghódítása volt a menő dolog a nagyhatalmak között, most valahogy a kis nemzetek is saját műholdra vágynak. A vicc az egészben az, hogy egy műhold fenntartása nem kis összegbe kerül (a rakétáról nem is beszélve, ami eljuttatja azt az űrbe) és Észak-Koreának nem szabadna ilyen dolgokra költenie. Persze uránfeldolgozóra is van pénz. Dél-Koreának persze nem tetszik ez a politika, mert miközben kölcsönökkel és segélycsomagokkal támogatja északot, a diktatúra egyszerűen atomfegyverek fejlesztésével és rakéták indításával van elfoglalva.
Régóta nem írtam, ezért egyfajta „visszarázódó” gyakorlatként úgy döntöttem, hogy írok egy az elmúlt hetekben a két Koreában zajló hírekből egy összefoglalót. Nem mindenki követi figyelemmel mi is zajlik Ázsia túlsó csücskében, mert elég a bajunk a saját életünkkel, ezért úgy érzem lesz akinek hasznos lesz ez az anyag.
Emlékszem, amikor a Koreába érkezésem után volt egy lehetőség, hogy beülhettem egy gyógyszergyár CEO-jának, vezérigazgatójának az előadására. Nem voltunk sokan, pár mester, én és egy tolmács lány (aki feláldozta a szabadidejét, hogy nekem segítsen). Nagyon kevés gondolat jutott el hozzám, mert egyrészt a tolmács nem volt kész arra, hogy menedzsment témában szakmai gondolatokat fordítson nekem angolra, másrészt pedig mert kihívták a teremből. Ettől függetlenül azt érzem, hogy ez a pár gondolat adni fog valami a kedves olvasónak és közelebb is hozza a konfuciusi vállalatvezetést, ami Koreára jellemző. Arra persze nincs garancia, hogy ez mindenhol így is működik, de én sokat tanultam az alábbi gondolatfoszlányokból:
Vicces, hogy még mindig sokan meglepődnek azon, hogy otthon vagyunk, de hát ez az ő problémájuk: én jelzem minden felületen, hogy hazajöttünk. Szőnyeg alatti hazasunnyogásról szó sincs. :)
Pár napja ugyebár hazaérkeztünk Koreából. Az utat mindenképp fel szeretném dolgozni, mert életem eddigi legjobb repülőútja volt. Ezt majd legközelebb, most itt másról szeretnék írni. Van egy űr ugyanis bennem, amit fel kell dolgoznom.
Mindig nagy öröm az, hogy ha új olvasókat üdvözölhetek a blogon. Egyre több olyan ember talál meg, aki csak most keveredett ide és ami igazán meglep, hogy képesek az elejétől a végéig végigolvasni az egész blogot. Tudom, hogy nagyon sok mindent át kéne írnom, mert az idő közben azért sok kérdésre megadta a választ, de az élet már csak ilyen. Személy szerint én vissza sem merem olvasni az írásokat, mert amikor kijöttem én is mámorosan éltem meg minden, most pedig a kulisszák mögé látva kissé realista lett a kép. Van akik a realizmust szeretik jobban, mások szerint ez pedig a nemzet / ország lehúzása. Személy szerint én nem érzem annak, mert szeretem a koreaiakat, de ettől függetlenül felelősséget érzek a valós oldal bemutatása miatt is. Tudom ez egy kicsit fura, mert oldalakat bírnék teleírni az itt tapasztalt negatívumokkal, de mazochizmus ide vagy oda én tudnék itt élni.