PSY mint hűtőgépmárkaarc
Amióta PSY világhírű lett, folyamatosan Facebookon és más médiában is akarva-akaratlanul, olyan írásokba futok bele, amelyek az „idióta koreai táncát” mint szennyet hozzák fel. Nem akarok reklámot csinálni a player.hu -nak, de onnan az egyik szalagcímet idézném:
„Nemrég végignéztem Psy Gangnam style című slágerét, és sikítva csuktam össze a laptopom. Mi ez a szenny, kérdeztem az ablakon kibámulva, nyilvánvalóan túlzó drámaisággal, miközben remegő kézzel rágyújtottam egy cigire. És pláne miért haladta meg a nézettsége az egymilliárdot?”
A cikk persze a mémek működéséről szól, amivel nincs is min vitázni, mert a Gangnam style egyértelműen világhírű mém lett. A fő bajom csak az, hogy PSY-t idiótának és tehetségtelen embernek tartják. A vigasz gyenge: a PSY-t elítélő tömeg semmit sem tud arról, hogy Pak Cseszang mit is tett le az asztalra még a Gangnam style előtt. Persze ez a vigasz gyenge, mert egyszerűbb leggyinteni az egészre, mint utánajárni a dolgok háttérének. Mondjuk annak, hogy a klip és a dalszöveg is komoly társadalomkritika. Hogy poénsora van véve? Elárulom PSY majdnem minden száma ilyen. PSY sokszor annyira túlzásba is vitte a dalaiban a társadalom fikázását (no meg az Amerika-ellenes gondolatokat), hogy pár lemezét be is tiltották. A srác mellesleg az USA-ban járt egyetemre és aki egy kicsit is ismerné, tudná, hogy egy igazi showman-el van dolga a világnak.
Az egyik leggyakoribb hiba ha az ember Koreába (de általánosan elmondhatjuk, hogy Ázsiába) látogat, hogy nincs tisztában a naptári rendszerrel. Itt van például az újév körüli dilemma is.
A 
Régóta nem írtam, ezért egyfajta „visszarázódó” gyakorlatként úgy döntöttem, hogy írok egy az elmúlt hetekben a két Koreában zajló hírekből egy összefoglalót. Nem mindenki követi figyelemmel mi is zajlik Ázsia túlsó csücskében, mert elég a bajunk a saját életünkkel, ezért úgy érzem lesz akinek hasznos lesz ez az anyag.
Emlékszem, amikor a Koreába érkezésem után volt egy lehetőség, hogy beülhettem egy gyógyszergyár CEO-jának, vezérigazgatójának az előadására. Nem voltunk sokan, pár mester, én és egy tolmács lány (aki feláldozta a szabadidejét, hogy nekem segítsen). Nagyon kevés gondolat jutott el hozzám, mert egyrészt a tolmács nem volt kész arra, hogy menedzsment témában szakmai gondolatokat fordítson nekem angolra, másrészt pedig mert kihívták a teremből. Ettől függetlenül azt érzem, hogy ez a pár gondolat adni fog valami a kedves olvasónak és közelebb is hozza a konfuciusi vállalatvezetést, ami Koreára jellemző. Arra persze nincs garancia, hogy ez mindenhol így is működik, de én sokat tanultam az alábbi gondolatfoszlányokból:
