Végre felszálltunk Londonból és már a China Air légitársaság is egy érdekes élmény volt. A légi utaskísérők minden mondatot, ha veled akarnak kommunikálni „Hello Sir!”-el kezdenek, ami egy kicsit fura, mert elvileg épp ők azok, akik a legjobban beszélnek angolul. Mármint nem a köszönéssel van bajom, csak ha ugyanaz az ember többször odajön hozzád ugyanazzal a szöveggel, akkor ott valami hiányzik a nyelvi-kulturális értésből.
Később ugyanezt megéltem egy pekingi leveses étterembe is, ahol a pultos csaj a levesbe rakható zöldségekre mutatva, „Hello, Hello, Hello” dumát alkalmazott. Többször felröhögtem még napközben is ezen és néha ezzel poénkodunk már egymás között is. Ettől függetlenül, mert ezek csak apró részletek, teljes pálfordulón estem át, már ami Kínát és a kínaiakat illeti. Idáig sem voltak előítéleteim, csak azért a társadalom belédéget bizonyos dolgokat, amiket tagadhatsz, de nem tudsz teljesen mellőzni. Nem fogom leírni ezeket, de hírek, az egész geopolitikai helyzet, meg ami most zajlik, Kínát eléggé érdekes fénybe helyezi. A politikába nem akarok belemenni, ezt itt (mármint ott, mert most épp Mongóliából írom ezt a blogot egy luxus irodaház Lavazza kávézójából) senki sem politizál. A kínaiak élik az életüket, nevelik a gyerekeiket – ugyanazt teszik, amit minden más nép és ezért emberi szinten semmi eltérés, különbség nincs közöttünk. Én oda és vissza vagyok attól, amit Pekingben tapasztaltam és imádtam Pekinget. Na de vissza a repülőúthoz és a kellékekhez.
Ebben a blogposztban azokat a szolgáltatásokról írok, amelyek elengedetlenek egy külföldi, utazás során. Van amelyek Kína specifikusak, pl. A VPN nélkül meg leszel bénulva Kínában. A technológiában jártas olvasóktól előre is elnézést kérek, mert nagyon körbe fogom írni ezeket a dolgokat, hogy a laikusok is megértsék.
Apple iPods Pro
Az asszonynak szinte folyamatosan dolgoznia kell, online, konferenciahívásai vannak és ezért szükségünk volt egy megoldásra, amely elnyomja a háttérzajt (ha esetleg nem valami lounge-ból, vagy 1 órára kibérelt irodából hív be), ezért vettünk egy Apple iPod Pro-t, amely egy olyan fülhallgató, amely képes lekapcsolni a külvilág zaját. Otthon teszteltük és én sem értem, de Windows alatt is működik, amely főleg neki fontos, mert a céges gépei Windows alapon futnak. A 10 órás repülőút alatt ezt tettem a fülembe és teljes csendben aludtam végig szinte az egész utat. Felfoghatatlan, hogy ilyen létezik és hogy az ellenkező frekvenicákkal, ki lehet oltani egy beszélgetést, vagy bármilyen háttérzajt. A repülőgép zúgása, legyen az a legmodernebb, egy idő után elkezd rém idegesítő lenni számomra és most már van megoldásom is erre. Imádom!
Holafly eSIM
A mobilozás is rengeteget fejlődött és mindennapi eszközzé vált az eSIM. Az eSIM egy olyan SIM kártya, amelyet nem kell beletenni a telefonodba (hiszen ott már van egy hazaid), hanem egy QR kód beolvasásával második (vagy sokadik) SIM kártyaként kezd el működni a mobilodban és teszi is a dolgát. Kínába menet érdemes venni egy ilyet. Találtam egy céget, amelyet Holafly-nak hívnak, ahol a célországot kiválasztva, attól függően, hogy hány napot tartózkodsz ott, tudsz magadnak eSIM-et venni. Az én esetemben ez egy kicsit összetett volt, mert a legkisebb csomag 5 napos volt ha jól emlékszem (korlátlan adatforgalommal). Mi ugyebár 4 napot voltunk Kínában és a közel 10 napos Mongólia után ismét ott leszünk 3 napot, szóval nem éreztem, hogy értelme lett volna venni egy 30 napos csomagot. Az 5 nap 20 dollárba kerül és Kínában egy Hong Kong-i szolgáltató számát kaptam. Biztosan vannak más cégek is, akik ezzel foglalkoznak és bizonyára Kínában is tudsz venni magadnak eSIM-et vagy SIM-et, de előző utazásaimból szerzett tapasztalataimra alapozva én igyekszem az ilyen extra feladatokat kizárni. Sok időt el tud venni, ha az ember extra feladatokkal érkezik egy országba. Értsd, városnézés helyett mondjuk fogkefét keresünk, megélni az egész élményt- helyett SIM kártyát akarunk venni, stb. Nos én inkább a londoni reptéren megvettem online az 5 napos eSIM-et 20 dollárért és így maximálisan Kínára tudtam fókuszálni. Tudtam volna, ha nem jött volna a család elénk Pekingbe, akik felülírtak sok mindent, de hát a család az család („love is love” – ja ezt nem ide).
Van egy meghívókódom, ha esetleg külföldre utaznál, akkor 5% kedvezményt kapsz ezzel. Katt az alábbi linkre és jó utazást és mobil-netezlést:
http://rwrd.io/j5mk5rq
NordVPN
A VPN egy olyan szolgáltatás, amelyet ha bekapcsolsz, akkor egyfajta biztonságos csatornát nyit neked az adott országon át. Ez így komplikált, de ha mondok egy példát világos lesz. Kínában több szolgáltatás le van tiltva. Elvileg a Facebook, a Messenger stb. (bár furamód nekem ezek néha működtek), tehát ha ezeket akarod használni pl. kommunikációra, akkor az oldal nem fog bejönni, az alkalmazás tartalma nem fog frissülni stb. Nyitnod kell egy VPN csatornát, amely úgy működik, hogy az országok listájából kiválasztod mondjuk Hong Kongot vagy Dél-Koreát. Ahogy átkapcsolok pl. Koreára, az összes szolgáltatás „azt fogja hinni, hogy én ott vagyok” tehát a YouTube reklámjai koreaiak lesznek és így tovább.
De ami a lényeg, hogy menni fognak azok a weboldalak, amiket a Kínai vezetés letiltott. Ezt a kínaiak is tudják és előszeretettel VPN-eznek ők is, szóval a virtuális vasfüggönynek annyi. Kínába semmiképp se menj VPN nélkül, de a VPN akkor is jó dolog, ha pl. külföldi szolgáltatásokat akarsz használni. Van aki pl. angol rádiót akarna hallgatni online, de a világ többi részén az nem megy. VPN-el bejelöli Angliát és máris olyan lesz a rendszer számára, mintha Angliában lenne. A NordVPN egy litván startupból nőtte ki magát és idáig ők a kedvenceim ezen a területen.
Egy éves előfizetés esetén akár ingyen 3 hónapot is kapsz ezzel a kóddal: https://ref.nordvpn.com/owXlrrPSzMc
A WeChat a Kínai szuper alkalmazás, amely annyira népszerű, hogy a kínaiak nagy részének nincs e-mail címe sem. Mindent WeChat-en intéznek, az ételt is így rendelik, így foglalnak időpontot, fizetnek (WeChat Pay) https://pay.wechat.com/en/index.shtml stb. Ez a terve Elon Musknak is igazából a Twitterrel (X-el), amely idáig egy nyugati tech cégnek sem sikerült. Kína egy teljesen más világ és más irányból közelítik meg a dolgokat. Ugyanezt a nyugati világ próbálja Apple és Google Pay-el megoldani és ez alapból diverzifikálttá teszi az egész piacot. Nyilván a háttérben az anti-monopólium áll, amely Kínában nem jelent problémát. Minden be van kötve a kormányzatokhoz és ez szerintük így van jól. Mindez megkönnyíti a hírszerzés dolgát is, hiszen a lakosok (és a turisták), önként adják át az adataikat és a kapcsolódásaikat a kormányzati szerveknek. Itt hagyok egy kis elgondolkodni valót, mert ugyanez van nyugaton is csak burkoltabb formában. Mark Zuckerberg azért kapott ekkora hatalmat, mert a háttérben az FBI, CIA és egyéb szervekkel kéz kezet mos alapon minden adat be lett kötve a hírszerzési hivataloknak. Nem kell nyomozni rokonságot és egyéb kapcsolatokat, hiszen a lakosok önként és örömmel állítják be, ki kinek a gyereke és kutyája, macskája. Innentől kérdés, hogy mindez a kínai oldalon rosszabb, vagy gonoszabb-e mint nyugati oldalon… A kérdést nyitva hagyom, de minden hozzászólásnak örülök.
Visszatérve a WeChatre, ahogy bekapcsoltam az eSIM-et és ki be kapcsolgattam az angol számomat (rá kellett jönnöm mi hogy működik, de a telefonnak tényleg annyi száma van, amennyi SIM-et bekapcsolsz, tehát el lehet engem érni a kínai és az angol számomon is), a WeChat kidobott a rendszerből. Az egészet úgy kell elképzelni, hogy régebben is volt már WeChat-em. Akik még emlékeznek Koreában az arab étteremben a kínai „tesóim” (3 kínai kolléganő) feltelepítette nekem a WeChatet, amely később a mobilok cserélgetésével nem volt érdekes. Nos mielőtt repültünk volna, feltelepítettem a WeChatet újra, de az egy baráttól való megerősítést kért. Magyarul egy olyan embernek kellett volna beszkenelnie a QR kódomat, aki azelőtt is a barátom volt. Innentől, ez egy lehetetlen küldetés volt, mert csak az egyik csajnak volt e-mail címe, a többit meg csak WeChaten tudtam volna elérni. De hogy érem el őket, ha nem tudok belépni?
Nem volt mit tenni, egy új fiókot kellett beállítanom, ide viszont kellett egy barát, aki ha külföldi minimum 1 hónap WeChat fiókkal rendelkezik, ha kínai akkor ez 6 hónap. A vízumot átvéve megkértem a kínai csajszit Londonban, hogy állítson már be barátnak, mert neki biztosan idősebb profilja van. Nem nagyon akarta, de aztán belement az üzletbe és végre lett WeChat fiókom, ami felesleges volt, mert ismét ki lettem dobva a SIM-ekkel való bohóckodás során. Tanácsként azt mondanám, nem kell ez neked!
AliPay
https://global.alipay.com/platform/site/ihome
AliPay nélkül viszont tényleg meg leszel bénulva Kínában. Az AliPay Alibaba szuper-alkalmazása. Kínában mindenhol (is) QR kóddal fizetnek. A WeChat Pay-t hagyjuk, mert elment a kedvem tőle, az AliPay viszont kevésbé macerás (aha, csak álmondom, de majd leírom ezt is, mert néha ez is keresztbe tett). Ha valaki azt hiszi, hogy eljön a dombornyomott bankkártyájával Kínába és majd ezzel vásárol integető macskát a rokonoknak, akkor el kell keserítsem. Nem fog menni! Az AliPay viszont kihúz a sz..ból, mert a bankkártyádat bekötve hidat épít a nyugati bankkártyás és a kínai QR kódos fizetési rendszer között. Letöltöttem az alkalmazást és bekötöttem a kártyámat, ettől kezdve a kasszánál a QR kódomat olvasta be az eladó, vagy én olvastam be az övékét, mindegy. Az AliPay pedig megoldotta a háttérmunkát, levonta a kártyámról az összeget (már kaptam is az angol bankomtól az értesítést) és átváltotta kínai jüanra és a QR kóddal pedig átutalta az eladó számlájára. Zseniális! Néha vannak apróbb részletek, amelyeket tudni kell. A kisebb boltok, mondjuk egy saslik árus az utcán lehet nem céges QR kódot fog adni neked és ott neked kell beírnod az összeget, amelyet átutalsz neki.
Aztán jöttek a problémák: szerintem a VPN okozhatta, mert én hol koreai, japán, vagy hong-kongi VPN-eken lógtam, amelyet az AliPay veszélynek érzékelt (jogos, mert hogy tudsz fizetni egy fizikai boltban Kínában, ha te épp Koreában vagy?), de a fene se akarta ki be kapcsolgatni a VPN-t, miközben a 3 generációs családdal épp próbáltuk koordinálni a logisztikát, metróval és taxival (nem volt elég egy). Szóval az AliPay néha felfüggesztette a fizetést és bekért újabb adatokat. Innentől meséljem, hogy a személyes adataim mennyire ki lettek adva? Fel kellett tötlenem az útlevelemet (bár ezt a nagykövetség is megkapta már, szóval, áh feladtam a harcot – ha valaki ennyire fosik az adatai miatt, az ne utazzon). 1 napon belül ismét ment a fizetés, addig meg az asszony AliPay-ével zsonglőrködtünk. Aztán vele is ugyanezt eljátszották és nagy szerencsénkre mindig amikor az egyikünk fizetése nem ment, a másiké épp fel lett oldva. Legközelebb hozok egy másik telefont és azon nem lesz más csak az AliPay és nem lesz VPN se telepítve. Minden klappolni fog.
DiDi
A DiDi ellentétben a magyar jelentésével egy kínai Uber, Bolt stb. taxi alkalmazást jelent. Külön alkalmazásként is letölthető (bár én nem találtam), de be van építve az AliPay alá. Zseniális maga az ötlet, mert képzeljük csak el, hogy az X (Twitter) elér arra a szintre, hogy az alkalmazáson belül tudom eldönteni mondjuk Londonban, hogy mennyibe kerülne az utam Uberrel, Bolttal, vagy klasszikus Taxival. Ugyanide lenne bekötbe az Deliveroo, vagy az Uber Eats is stb. Na de vissza a DiDi-hez (és most itt szóljon Fekete Pákó zenéje): Beírod hova akarsz menni. Az alkalmazás ért angolul (sőt sokkal több adatot is kiír az utaddal kapcsolatban mint mondjuk egy Uber) és megmutatja neked, hogy melyik taxi társasággal mennyibe fog kerülni az a bizonyos út. Nyilván legtöbbször a DiDi autókat választom, mert van egy fajta nagyobb odafigyelés felém mint utas felé (ellentétben a narancssárga-fekete autókkal, melynek a legtöbbje Beijing márkájú és taxi – na ők egy kicsit bunkóbbak).
A taxival nincs baj, mert embere válogatja, de pl. a DiDi-ben egyszer taxit rendeltünk, mert az volt közelebb (látod mennyi időt kell várni egy-egy autóra). Beültettük a szülőket és a sógort a két gyerekkel, a taxis elkezdett velem kiabálni, hogy neki kell valami kód (mutatta a telefonját). A DiDi nem írta, hogy lenne PIN kódom (mint az Uber mondjuk Londonban), de a számokból ítélve leesett, hogy az angol számom utolsó 4 számjegyét kellett neki beírnia, hogy elkezdhesse az utat. Na innentől csakis DiDi-vel mászkáltunk. A metró nagyon olcsó, a DiDi sem drága. Sokszor Pekingen belül egy 45 perces dugóban ülős 10 km-es út került 6-7 fontba (nem tudok forintban gondolkozni, elnézést). A metrózást majd leírom egy másik posztban.
Fordító alkalmazások
Google Translate vagy Apple Translate, mindegy, de ezeket tanuld meg hasznáni mielőtt Kínába jössz. A fordítás nagyon jó. Én sokszor az angol-kínai egyszerűsített fordítót használom. Amit beírok angolul (pl. „Az AliPay-em néha nem működik, ezért számlázd ki nekem előre a fagyit, hogy megtudjuk működik-e”) azt érthetően lefordítja kínaira. Innentől viszont minden olajozottan megy. Értenek minden, én meg értem őket, mert ők is valami ilyesmi alkalmazásba írnak be mindent. Jókat mosolygunk, és nem tudom leírni mennyire segítőkészek és kedves az emberek. Peking nekem egy akkora zseniálisan pozitív csalódás volt, hogy nem tudom szavakkal leírni magát az élményt.
A fordító alkalmazások egy másik nagy előnye, hogy kinyitod a kamerát és a kínai étlapot lefordítja neked élőben (fölé helyezi az angol szöveget – magyarul nem próbáltam, de pl. az Apple csak a nagyobb nyelvekre fordít) és mindjárt minden világos lesz. A legtöbb étteremben nem beszélnek angolul, de előkapják a telefokat és bediktálják a kérdést kínaiul és mutatják neked az angol fordítást (amit a telefon fel is olvas neked).
Főleg a gyerekek bámulnak meg. Van aki elég bátor és odajön egy Helo-val. Velük főleg kezet szoktam fogni. A szülők félénkebbek, csak távolról nézik végig az egész szituációt, megadva a gyerekeiknek a külföldivel való interakció örömét.
Kicsit hosszúra sikerült ez az írás, de a technikai felkészülést fontosnak tartottam közölni.
Át kéne terveznem az egész weboldal kinézetét, mert több mint 10 éves ez a dizájn, de ilyenekre nincs időm sajnos most.
