Választási kampányok 2012 Dél-Korea

Az index egyik cikke alapján jött az ötlet, hogy én is írjak egy szösszenetet a Dél-Koreában zajló választási kampányokról. Sok minden egy nyugati számára fura lesz, épp ezért az helyi kuriózumok miatt próbálom érdekessé tenni azt a témát, ami szerintem a legunalmasabb. Ez pedig a politika. A politikában az unalmas az, hogy habár az ország sorsáról van szó, alapjában véve emberek által mondott mondatokat kellene komolyan vennünk. XY politikus azt nyilatozta… blablaba és itt kell „húha” reakciót kiváltania az újságírónak. Elnézést ha egyes újságírókat és politológusokat sért ez a kritika, de okoskodás az egész, miközben mindenki tudja, hogy a kormányok jönnek-mennek, de az emberek életére nagyon kevést hatást gyakorolnak.

félúton „hazafelé” Szöul Mapo-gu kerületében, ilyen nagy kampányelemekbe botlik az ember

Dél-Koreában is (habár le a kalappal amit itt leműveltek – nap mint nap látom és csak ámulok a fejlesztéseken – építkezések, stb.) megvannak a problémák: infláció, munkanélküliség, kapcsolatok az északiakkal (amire szerintem senki sem tudja a megoldást, csak okoskodik) stb. A mostani miniszterelnökkel állítólag senki sem elégedett. Nem szeretik, mert üzletember, aki állítólag csak a saját meggazdagodásán dolgozik, stb. Még sem váltja le senki. Olyan minden mint a világ többi országában nem? Tudja a nép, hogy nem jó, de elvan a maga kis életével tudván, hogy feltehetően nem lesz jobb.

Ahogy az indexes cikk is lehozta, egyre jobban erősödik a nők szerepe a politikában. Erről jut eszembe az itteni Nagy Mester egyik monológja, amiben kifejtette, hogy régen a tudás és az ismeretek kizárólag a férfiak előjoga volt, most viszont mintha a nők lennének jobban kiéhezve a tudásra. A férfiak pedig ellustultak és szívesen átadják ezt a szerepet. Érdekes gondolatok.

Az egyik kuriózum (legalábbis számomra) a fenti képen látható mozgó kampányautó, amely azon túl, hogy néha elég hangosan mozog a városban (gondolom komoly mondanivalóval keltve zajt), néha letáborozik és a sarkon egy nagy kijelzőn kpop karaoke számokat játszik, vagy épp táncoktatós virtuális játékot futtat. Mindezt délelőtt, amikor a fiatalok iskolába, vagy munkába mennek. Komolyan mondom, szeretném érteni a koncepciót, de nem megy. Nem értik a választók sem, mert az autó mellett nem ugrál-énekel senki. :-)

A másik érdekesség, amit nem fogok megérteni, a „piros” konzervatív párt kampánya, aminek lényege abból áll, hogy reggel leállítanak 5-5 pirosba öltözött lányt a járda két oldalára, azzal a céllal, hogy ha arra megy valaki hajoljanak meg előtte. Vicces, főleg az, hogy velem nem tudtak mit kezdeni. A fele meghajolt a többi meg csak nézett („Ez nem koreai, akkor most mit is kellene tenni?”). Van értelme? Értem az üzenetet: konzervatívok, régi alapelvek, hagyományok tisztelete, jó a régi meder, stb… meghajlás, de akkor is. Hasonlót a sárga csapat is eljátszott egy másik városrészben (amikor a gyerekotthonban voltam). Ők feliratos táblákkal vonultak végig a járdán. :-)

Amint a mellékelt ábra is mutatja választék az van és majd minden kiderül az év végén, addig viszont lehet érdemes kísérletezgetni az ilyen (szerintem nem hatékony, bár nem érthetem az itteni gondolkodást) és hasonló módszerekkel. Azzal viszont egyetértek, hogy az amerikai kultúrán felnőtt koreai fiatalok, lassan tényleg tesznek a tradíciókra és a szokásokra és más irányt választanak majd.

Tény, hogy az Észak rakétakilövésével kapcsolatban tele a sajtó, de itt generációk nőnek fel ebben a légkörben és lehet egy magyar fejben többször jelenik meg az esetleges háború gondolata, mint egy dél-koreai fejben. Mindenki éli az életét. Fizikailag én nem tapasztalok semmi komoly előkészületet, persze lehet az északi határnál (a nagyon nem kedvelt) amerikai csapatok már fel és alá rohangásznak.