Incheon (ejtsd „Incson”) Dél-Korea harmadik legnagyobb városa (Szöul és Busan után). Ide érkeznek a nemzetközi járatok repülőgépei. Incheont (mármint a repteret) egy gyorsvasút köti össze Szöullal, ami azt a csalóka érzést kelti az emberben, hogy ez csak egy szöuli városrész. Az igazság viszont az, hogy ez egy különálló város, amelynek hivatalos kínai negyede is van. Ez az egyetlen Koreában hivatalosan is elismert kínai negyedet 1884-ben alapították. Kína is egy olyan ország volt, aki Koreába törölte a bakancsát. Később a kínaiak kivonulása után a városrész igazi látványossággá és turisták és koreaiak által is kedvelt hellyé alakult át. Itt vannak a legmenőbb kínai éttermek, de kínai cuccokból (amelyek mint tudjuk ritka dolognak számítanak – bocs a szarkazmusért) sincs hiány.
Őszintén megvallva mi napszemüveget szerettünk volna venni, mert a nap nagyon erősen tűz mióta beköszöntött ez a tavasz-nyár évszak. A kínai negyed viszont nem Józsefvárosi piac, tehát itt nem a sok portékán van a hangsúly (ezek csak pár boltban kaphatók), hanem inkább az éttermeken, az utcai kajázókon és az egzotikus látványon. Van egy utca, ahol történelmi jelenetek festményei díszítik a falakat.
Háttérként azt tudni kell, hogy a legtöbb koreai nem rajong Kínáért. A koreai történelem szerint Oroszország, Kína, sőt Mongólia mostani területei is az első koreai birodalom részei voltak (érzek némi hasonló sorsot a régi magyar térképpel kapcsolatban, de most ebbe ne menjünk bele). Kína igazából egy a koreai nemzetből kivált nép volt, „csak nagyobbra szaporodott”. A japán, kínai, mongol megszállások igyekeztek teljesen eltörölni, vagy átírnia koreai történelmet. A koreai történészek és a CHARMing Alapítvány egyik célkitűzése is többek között az eredeti koreai történelem visszaállítása.
Vasárnap tehát fogtuk magunkat és elég hosszú metrózás / vonatozás (sosem tudod, hogy melyik, mert hol a föld alatt, hol felett „zakatol a vonat”) után megérkeztünk az Incheon végállomásra. A táv „sacc per kábé” olyan Budapest-Bicske lehetett, amiért fizettünk 1550 wont (300 HUF – na ez a sokkoló nem a magasfeszültség)
Következzenek a képek:
a kínai negyed egyik bejárata
a képlet szerint ugyebár: minden vagy piros vagy arany :)
egy cseppet sem minimalista lámpaoszlop
a színek miatt azért a fényképezés és élvezet
nagy volt a nyüzsgés... nagyon sok méregdrága kocsival furikáznak a kínaiak (Lincoln, stb.)
az éttermek előtt sorba álltak az emberek (na ilyet sem láttam még élőben) - ennyire menő a kínai konyha
kilátás az Incheon-i kikötőre
vártuk a kaját az egyik étteremben (mi kaptuk meg utolsónak...)
ha már kínai negyed akkor életem első szerencsesütije
az egyik utca falát ilyen történelmi jelenetek díszítették
a maximális tisztelet jele errefelé a leborulás (európaiként ez elég szokatlan)
még nem volt időm lefordítani (sajnos)
királyéknál jó a hangulat :)
arany sárkány - letagadhatatlan a kínai szimbólum
messze a távolban Szöul felhőkarcolói
az egyik emberke tradicionális kínai stílusban festett
a park egyik pihenője
Incheon Art Platform - itt épp egy filippínó táncdalfesztivál zajlott
ideje volt hazamenni - Incheon vasútállomás (végállomás)
11 Responses to Incheon kínai negyed