Teszkó Dél-Korea

Ezt a cikket többen is kérték, hiszen igazi nagy bevásárlóközpontban még nem járunk itt. A FamilyMart, a GS25 és egyéb kis sarki boltok más kategóriát képviselnek, árakban és felszereltségben is. Az magyar kisboltokkal szemben persze sokkal több szolgáltatás érhető el egy ilyen kis üzletben. De erről majd egy másik írás szóljon. Most jöjjön a koreai Tesco, avagy ahogy itt nevezik a Home plus.

A hely a World Cup Stadium, azaz a foci vb idejére épített stadion aljában található, ami szerintem meglehetősen érdekes kihasználása az ilyen nemzetközi esemény után következő űrnek. Idő híján sajnos a stadionra sőt annak megtekintésére sem volt idő, de mivel az említett építmény pár utcányira van a lakhelyünktől, így ez nem nagy probléma.

A Wikipedia szerint a brit-koreai cég 1999-ben lett alapítva. Aki többet szeretne tudni a cégről az ide kattintva megteheti. A városban Homeplus Express boltok is vannak. Mi csak egyben jártunk, de valahogy nem tartoznak a kedvenceink közé. Mások a polcok elrendezései, kevés a hely és koreai társaiknál sötétebbek ezek a boltok.

Mivel kezdi az ember a vásárlást? Bevásárlókocsival. 100 won-os érme (20 HUF) és már indul is a kilométer és kalóriamérés:

Első utunk a drogéria és szépészeti standokon keresztül vezetett, ahol is Park Sandara (2NE1) fogadott minket (aki az Etude Hose koreai kozmetikum márka arca). :-)

Személyes véleményem szerint a Home Plus nem épp a legolcsóbb hely. Lehet Magyarországon ez így van, de az árakat nagyjából átlátva azt tudom mondani, hogy egyes termékeket a városi kis boltokban, piacon olcsóbban is meg lehet kapni. A másik „zavaró” tényező, hogy mindenből nagy adagokat próbálnak rásózni az emberre. Körülbelül Metro fílingem volt néha. Értem én, hogy ide nagy bevásárlás miatt mennek az emberek, de mégis…

A hely egyébként irtó jól felszerelt. A kínálat messze felülmúlja az otthonit. Félelmetes, hogy mennyi minden van. Természetesen nincs minden, de ehhez egy kis történet is jár. Történt ugyanis, hogy az egyik koreai lány meglátta Melinda szivárvány-tortájának a képét és nagyon ráizgult erre a dologra. Mi pedig kitaláltuk, hogy üsse kő, megcsináljuk neki. Tortát lehet készen is venni (megjegyzem nem olcsó mulatság ez itt), akár a Home plus-ban vagy akár a már blogban említett Paris Baguette üzleteiben. Lényeg, hogy a saját torta az más.

Elkezdtük tehát a hozzávalók begyűjtését. A lényeg az, hogy szerintem ez legalább 1.5-2 órába telt. A gond csak ott kezdődött, hogy Koreában ismeretlen fogalom a túró. Szótárban megkerestem (szerencsére volt egy gyenge wifi jel 2 polc között) és nagy „tzokio” (elnézést) közepette egy helyi árufeltöltőt meg is kérdeztem. Ő türelmesen elvitt a sajtokhoz, de ötlete sem volt, hogy én mit keresek. Ementáli sajtokat mutogatott. Nos ennyi volt a bevásárlás. Túrót házilag kell itt készítenünk, ami nem nagy művészet. Ilyenek a más kultúrák. Egy fullosan felszerelt áruház és egy összetevőn elcsúszik az egész. Mindent visszapakoltunk a polcokra és két jégkrémmel fizetés után elhagytuk a teret. A tömeg kicsit fárasztó hatással van az emberre. Ezért nem volt kedv körbejárni a környéket. De majd legközelebb.

Következzenek a képek. Tessék figyelni, mert lesz pár érdekesség és egy újabb történet lejjebb ;-)

Az egyik kuriózumot már mutatom is. Magyar felirat a címke alatt:

A felszereltség félelmetes. Persze javarészt helyi ételek, fűszerek és készítmények kaphatók, de a a Magyarországon ismert nemzetközi termékek közül nagy sok képviselve van. Persze a helyi termékek az érdekesek a magyar szemnek, ezért ezeket mutatnám inkább.

A ginszeng termékek (a tévhittel ellentétben) itt sem olcsók. Az árakat az egyszerűség kedvéért 5-el kell osztani és máris megvan a forint ár.

„Tobukki” (az egyik kedvencem). A rizsből készült tészta a piacon általában csípősen készül, de én jobb szeretem csak sima ízzel. A csípős az Koreában nagyon csípőst jelent.

Tenger gyümölcsei. Az extrém dolgokat leszámítva én mindet szeretem.

szárított kis halak - ezt már gyermekkoromban Bulgáriában is nagy szerettem

Fűszeres dolgok. Ezek elengedhetetlen kellékei a koreai étkezéseknek. A legtöbbjük kis tányérokra kerül, amiből ki-ki annyit csíp fel a pálcikájával amennyit akar. Egyébként a tradicionális étkezésnél épp ez veri ki a biztosítékot, mert egy tálból ne egyen férfi és nő, kivéve ha ők egy pár. Nehéz felfognom, hogy ha férfiakkal eszem akkor miért nem probléma az, hogy netán keveredik a pálcikán maradt nyálunk. :-) Szép dolog a tradíció, de néhol eléggé megvétózható a képmutatás. Elnézést a margószövegért.

Jöjjön a történet. Vásárolunk, vásárolunk, egyszer csak egy MAGYAR hang azt kérdezi: Jól hallom, hogy magyar hangot hallok? :-) Megismerkedtünk egy középkorú magyar úriemberrel Zsolttal aki egy helyi gyárban van kiküldetésen. Ha jól emlékszem Siemens mérnök. Kicsi a világ én mondom. Zsolt egyébként Azerbajdzsánba nősült, ami számomra ismét nem egy hétköznapi dolog. :-) 10 perces beszélgetés után elváltak útjaink, de ezért 5 percenként be-be villant, hogy „azt a mindenit mekkora esély van Koreában egy magyarral találkozni, csak úgy?” :-)

A Home plus-ban az tetszik még, hogy ugyanúgy kapható „utcai kaja” is. Nagyon szeretem ezeket a panírozott és olajban kisütött ételeket. Ízletes és gyors megoldások a hirtelen jött éhségérzet tompítására. :-)