A gépem 16:15-kor száll fel (tényleg a legjobb dolog a felszállás az egész útban, persze 5 órán keresztül nem lehetne kibírni a gravitáció leküzdésével járó örömöket. Az út egyébként 5 óra 15 percet vesz igénybe hivatalosan, de még bármi lehet. Katarról (ez egy arab ország), annyit érdemes tudni, hogy egy félszigeten terül el, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok között.
Hosszas mérlegelés után az eredeti tervet elvetve, mégsem Moszkván keresztül repülök az Аэрофлот-al (amúgy jó kis cég nemsemmi történelemmel), hanem a Quatar Airways mellett döntöttem. Ha az ember sokat nézi a jegyárakat rájön, hogy pl. esetemben kedden olcsóbb repülni mint pl. csütörtökön.
A Quatar viszont olyan modern infrastúrát épített ki, hogy minden weben (sőt mobilon megy). A jegyvásárlás alap de, hogy az étel típusát (laktózérzékeny? vega?) sőt az ülőhelyet is weben tudtam kiválasztani. Ok ez bizonyára a sokat repülő emberkéknek alap lehet, de ez a blog arról is szól, hogy mindenki számára érthetővé tegyem, hogy nincs semmi ördöngösség a külföldi utazásban.
Kiegészítésként azért még annyit, hogy fura volt, hogy vízumot miért kértek tőlem itt, amikor EU tagoknak 3 hónap ingyenes turistavízum jár Dél-Koreába. Itt nem az ingyenesség a lényeg, mert az speciel nem érdekel, hanem az, hogy ne kelljen előtte nagykövetségekre rohangálni. A magyarázatot persze leboxoltam a fejemben. Szlovák útlevelem van és ez valahogy mindig megzavarja az össze magyar hivatalnokot. Képzavar. Ok, megértem, de ilyen kérdésnél azért akkor is felugrik az ember pulzusa ha tudja a választ.
Az ellenőrzéssel egyébként minden ok volt. Érdemes a Quatarnál mindent weben intézni, mert akkor az ember első lehet a „Fast Bag Drop” kezelésnél, ami annyit tesz, hogy míg mások 20 fős sorokban állnak, addig én csak odasétálok, leadom a csomagot és ennyi volt (nyilván, hisz elvégeztem helyettük minden adminisztrációt). Nem tudom van-e értelme a bőrönd lefóliázásának (6 EUR, mert persze forint egy szem sincs nálam), de én biztosítást is kértem. Ez plusz 1 EUR (nem mintha nagy értékek lennének benne, de azért biztos ami biztos kiviszek egy öltönyt is, kellhet).
Ami legjobban idepasszol az talán a vicces Solveig „Ready 2 Go” című száma.
Dohában egyébként több mint 2 órám lesz megtalálni a Szöulba repülő gépet.
Blogot írni nem mindig lesz idő, ezért a rövid megjegyzéseimet szerintem Twitterre fogom kitolni. Ide: @gabrielvaraljay
6 Responses to Irány Doha!