Csavargás, drogéria

A tegnapi (szombat) program kicsit érdekesen kezdődött, mert az alapítvány fiataljai egy utcai bazáron léptek fel. A hely nem messze van a Hongik Egyetemtől, egy sétálóutcán zajlott az esemény. Ezen a helyen egyébként többször vannak fellépő zenekarok, magukat felvállaló egyedi zenészek. Koreában egyébként (nem tudom miért) sokkalta több egyént látok zenét tanulni, és bátran előadni. Sok a hangszerbolt, nyilván a kereslet miatt. A dologban az is közrejátszhat, hogy itt minden gyereket eljáratnak zeneórára. Egy hangszeren minimum játsszon már az a kölök, addig sincs itthon alapon. :-)

Lényeg, hogy az alábbi képen épp a 3 szobatársam zenél, a basszusgitáron játszó Klasszandrát (Wayne világa c. film) viszont nem ismerem. :)

Az esemény érdekes volt, mert habár ismerem a srácokat és hallottam már őket többször is zenélni, egyre jobbak. Sokszor éjfél után 2-kor jönnek csak meg, mert próbálnak. A fellépés előtt két öltönyös üzletember ült le elénk, akik meg is szólítottak. Azt kell észrevennem magamon, hogy egyre jobban értem ha beszélnek hozzám. Az egyik idősebb öltönyös a városi tanács valami nagyon nagy rangú képviselője, aki azt magyarázta, hogy ha megtanulok koreaiul, akkor egy rakást pénzt kereshetünk majd együtt. Neki kellenek a magyar kapcsolatok, stb. Kaptam névjegyet is. Még jó, hogy feliratkoztam a koreai üzleti viselkedés tanfolyamra, mert így nem követtem el bakikat a mi kis nem hivatalos „tárgyalásunk” alatt sem. Persze lényeg a hajlongás, szerintem. :-) A másik üzletember egy reklámcég igazgatója volt, szóval van itt lehetőség (legalábbis annak látszó szituáció). Kártyát mindenkitől kaptam, sőt ajándékot is (algalapot, meg étolajat egy reklámtáskában). A névjegy adás itt teljesen más dolog. Nem arról szól, hogy na itt van tessék, hanem arról, hogy „lehet lesz valami közöttünk”. Meglátjuk, egyenlőre ötletem sincs, majd lehet nekik lesz.

A fellépés után mi leléptünk, mert más zenekarok és előadók jöttek mi pedig csavarogni szerettünk volna. A hét elég fárasztó a napi 5-6 órás meditációk és önkéntes munkák miatt, szóval a hétvégéből elfecsérelt minden percért kár lenne. Szöulban sosem lehet unatkozni, mert mindig van olyan rész, ahol még nem járt az ember. Érdekes, hogy belváros az nem létezik, illetve igen, csak sok van belőle. Minden városrésznek van egy belváros része, ami érdekessé teszi az egészet. A fővárosok ilyenek, ezt is szeretem bennük. :)

Boltokban is jártunk. Mostanság főleg a drogériai cikkek a fő téma, mert Melinda hajfestéket akar venni. Iszonyat összegeket el tudnék költeni ezekben a boltokban. Egyrészt a tusolókat arany áron mérik. Otthon fillérekbe kerültek szerintem és mindig volt otthon 2-3 teli flakon itt pedig… :) A legtöbb koreai amúgy fürdőszivaccsal és szappannal tusol. Megjegyzem egy szivacsot használnak, amitől kiráz a hideg, ezért vettem is egy különbejáratú szivacsot magamnak, amit nem hagyok a fürdőben. Egy USA-ban élő ázsiai srác ezt a témát boncolgatta is, mégpedig azzal, hogy ezek a szivacsok sokszor szőrrel vannak tele (a fan szót nem szívesen írom a szőr elé). :-) Lényeg, hogy a közös szivacs nem ilyen, de ettől függetlenül… hagyjuk ezt a témát. :) A szappan ugyebár szárítja a bőrt és ők ezt testápolókkal oldják meg. Nos ezek is drágák. :) Van olyan 50 faktoros (!) krém is, amitől nem csodálkozom, hogy a fényes nappal utcán járó csajok bőre (és lába is) hófehérnek hat. Nem sülnek le. Ehhez képest én nemsokára thai bőrű kelet-ázsiai leszek. :) A nap erősebben tűz, mint Magyarországon, ezért szerintem rá kell kattannom a testápolókra és naptejekre. :) Itt elég sok férfi metroszexuális, de kezdem érteni, hogy miért. :)

A másik téma a hajfestés. Hajat itt irtó sokan festenek, nők, férfiak és gyerekek is (!). Hoppá! Az egyik cikkben azt olvasom, hogy egy kanadai-koreai házaspár lányának azt mondták az iskolában, hogy fesse be a haját, mert nagyon elüt a többitől… másrészt meg a képen látható a „más” színű felhozatal is. Hogy van ez? :)

A drogéria bizonyos cikkei drágák, igaz ha átszámolom őket forintra pedig néha kiderül, hogy XY márkás világcég terméke ugyanannyiba kerül mint Magyarországon. Ebből is látom, hogy az árakat kezdem már koreai pénznemben értelmezni és egyre kevesebbet számolok át dolgokat. Érzem ha egy kisbolt „le akar húzni” (drágább árfekvésű) egy üdítővel, mikor ugyanaz máshol 500 wonnal olcsóbb, stb. Kezdek akklimatizálódni? :)

A császkálás helyszíne amúgy a már említett Jongno Tower környéke volt. A tornyot ha meglátom nem tudom kihagyni a fotózást. Lehet tényleg fel kéne már menni egy kávé erejéig.