Mongol tea

Megjegyzés: A kép csak szemléltetés.

„Ha már itt tartok, el kell mondanom néhány dolgot a mongol teáról. Ez a legfontosabb és szinte egyetlen mindennapi itala a mongol embernek. Forralatlan vizet keleti ember ugyanis nem iszik, a mindig fenyegető fertőzés miatt. De hasznos a tea azért is, mert nyáron a forró tea hűsít — a kínaiak a nagy hőségben még forró vizet is isznak — télen pedig melegít. Aztán meg kevés a víz, ez a pásztorok legnagyobb gondja, s a forró italból kevesebbet fogyaszt az ember.

A mongolok kétféle teát ismernek, a fekete és a fehér teát. A fekete tea, har caj vízben főtt tea, a fehér teát, a szüté cajt, tejben főzik. A fekete és fehér tea egyaránt lehet sós vagy sótlan. A teába szívesen tesznek — különösen hideg időben — zsiradékot, juhfaggyút vagy vajat. A mongolok főleg kínai eredetű, bálákba préselt teát használnak, amelyekből kis darabokat letömek és famozsárban összezúznak. Ez kerül azután a forró vízbe vagy a tejbe.

A teázás szertartás. Ha csak egy percre állsz is meg egy sátornál, meg kell innod a teát, ha enélkül távozol halálosan megsérted a házigazdát. Az olyan ember pedig, aki nem kínálja meg vendégét teával, nem is megy emberszámba — de utam során ilyennel nem találkoztam. Az elkészült teát, merőkanállal töltik a fületlen porcelán vagy ezüsttel díszített facsészébe. Ezt a ház gazdája jobb kézzel nyújtja át a vendégnek, ha több vendége van, először a legelőkelőbbnek vagy a legidősebbnek. Az a vendég pedig, aki ezért bal kezével nyúlna, az súlyosan megbántaná vendéglátóit. A kínált teát nem illik otthagyni, de ha nem kérsz többet, ne idd ki teljesen, mert akkor azonnal újra öntenek. A tisztelt vendéget nem illik fekete teával megkínálni, ez a lebecsülés jele. — Hiába tiltakoztam, hogy otthon nálunk a fekete tea járja, vendéglátóim mindig ragaszkodtak a fehérhez.

A Mongóliában élő kínaiak a fekete és a fehér tea mellett ismerik a zöld vagy sárga teát is. Ezt többnyire virágos teából forrázzák le, előzőleg a csészébe helyezik a tealevelet és úgy öntik rá a lobogó vizet.”

Az idézet Róna-Tas András Nomádok nyomában című könyvéből van, de a teán kívül sok érdekes ázsiai kultúrára jellemző szokásról is szó van. Párat fel is sorolnék, de óhatatlanul össze is kell hasonlítanom az olvasottakat a koreai szokásokkal:

„a tea… szinte egyetlen mindennapi itala a mongol embernek” – nos ez a szabály napjaink Koreájára már nem jellemző. Az első számú ital a kávé, méghozzá olyan szinten, hogy a tinédzser iskolások is kávét isznak. A tea eléggé háttérbe szorult a modern Koreában, de ettől függetlenül azért isszák, csak nincs annyira előkelő helyen.

„a kínaiak a nagy hőségben még forró vizet is isznak — télen pedig melegít.” – valamit tudhatnak a kínaiak, mert a test hőszabályozását verik át ezzel. Télen pedig egyértelmű, hogy felmelegíti a szervezetet. Fura volt, amikor a szöuli kávézóban dolgozva voltak vendégek, akik forró vizet  rendeltek.

„meg kell innod a teát, ha enélkül távozol halálosan megsérted a házigazdát.” – Koreában ez érvényes az ételre is. Ha meghív valaki egy étterembe (már pedig megfog), akkor mindent meg kell enned, mert ha nem akkor illetlen vagy.

„a ház gazdája jobb kézzel nyújtja át a vendégnek, ha több vendége van, először a legelőkelőbbnek vagy a legidősebbnek” – a jobb kéz egyértelmű, bal kézzel nem veszünk el semmit. A maximális tisztelet jele viszont, ha két kézzel adunk át és veszünk el dolgokat. Ez érvényes az italok kiöntésére is (legalább az alkarunkat fogjuk meg a szabad kezünkkel) és akkor is ha nekünk öntenek (poharat, csészét két kézzel kell tartani). A csoport legidősebb tagjával kezdődik minden, kivétel a pozíció (példa: ha egy fiatalabb vezérigazgató van a társaságban, ő „fontosabb” embernek számít, mint mondjuk egy idősebb portás, aki szintén meg lett hívva).

„A kínált teát nem illik otthagyni, de ha nem kérsz többet, ne idd ki teljesen, mert akkor azonnal újra öntenek.” – ez érvényes egyébként minden ivászatra. Koreában nem szégyen ha hullarészegre iszod magad, de nem nehéz megálljt parancsolni. Addig öntögetnek neked (magadnak sosem öntesz ha társaságban vagy, csak másoknak), míg üres poharat látnak. Nem teljesen felöntött poharat szerintem a világ összes részén nem illik felönteni, ezért ez az ivászat leállításának nyitja.

Nagyon érdekesek ezek a kulturális dolgok és hiszem, hogy minden megtanulható. Épp ennél a résznél tartottam ebben a mongolokról szóló könyvben és úgy gondoltam megosztom ezt a pár bekezdést, kiegészítve a tapasztalataimmal.