A vasárnapra meghirdetett szöuli magyar tali szerintem nagyon jól sült el. Volt aki nem tudott eljönni, volt aki azt hitte, hogy a nagykövetség szervezett valamit. Néha belefáradok abba, hogy olyat magyarázzak újra, ami le lett írva. Ilyenkor ellustul az amúgy pedagógus felmenőim által DNS-be kódolt tanár énem. :) Lényeg: Volt magyar találkozó, amiért köszönet Melindának és Imrének, a fő szervezőknek. Sokan azt hitték én szerveztem, de én csak a médiatámogatást adtam. :-)
A nap kürtöskalács sütéssel kezdődött, amiből a találkozó résztvevőinek nem jutott semmi, mert az apartmanban tartózkodó koreai gyerekek szó szerint felzabálták az egészet. :-) Sokat nevettük, mert a fahéj nem minden gyerek kedvence. Felnőtt fűszernek tartják, mert van egyfajta csípős íze, ami cukorral keverve sem finom (mármint nekik). 2 adag kürtöskalács megsült és el is tűnt a gyerekek szájában. :) Jó fejek, róluk is írni akarok. :)
Persze a nagy sütés miatt késésben volt a két szervező és jómagam, így mire odaértünk az AIYa Café-ba, már egy magyar és egy koreai résztvevő ott várakozott. :) Részletekbe nem akarok menni, mert nem szeretnék untatni senkit, de annyira jó volt, hogy a 6 magyaron kívül volt két koreai diák is. Janka, akit a magyar beszéde miatt irtóra cukinak tartunk (ha én beszélnék így koreaiul, ahogy ő magyarul de jó is lenne) és Karcsi, aki pedig a magyar fan-ságával nyűgözött le minket, jött még el. A gyors megismerkedés után kiderült, hogy a beígért pálinka otthon maradt ezért Imre el is ugrott Karcsival és fordultak egyet taxival. A welcome drink így mindenkinek más volt, ki kólával, ki sörrel, ki vízzel koccintott. Vicces volt. A pálinka később megérkezett, de eldöntöttük, hogy a Hongik Egyetem környékére megyünk át vacsorázni. Jó hely, mert ez tulajdonképpen, egy shoppingolós-bulizós-ebédelős-vacsorázós hely. Itt minden van, ami a bulihoz kell!
Read more »