Megjegyzés: A kép csak szemléltetés.
„Ha már itt tartok, el kell mondanom néhány dolgot a mongol teáról. Ez a legfontosabb és szinte egyetlen mindennapi itala a mongol embernek. Forralatlan vizet keleti ember ugyanis nem iszik, a mindig fenyegető fertőzés miatt. De hasznos a tea azért is, mert nyáron a forró tea hűsít — a kínaiak a nagy hőségben még forró vizet is isznak — télen pedig melegít. Aztán meg kevés a víz, ez a pásztorok legnagyobb gondja, s a forró italból kevesebbet fogyaszt az ember.
A mongolok kétféle teát ismernek, a fekete és a fehér teát. A fekete tea, har caj vízben főtt tea, a fehér teát, a szüté cajt, tejben főzik. A fekete és fehér tea egyaránt lehet sós vagy sótlan. A teába szívesen tesznek — különösen hideg időben — zsiradékot, juhfaggyút vagy vajat. A mongolok főleg kínai eredetű, bálákba préselt teát használnak, amelyekből kis darabokat letömek és famozsárban összezúznak. Ez kerül azután a forró vízbe vagy a tejbe.
Az egyik leggyakoribb hiba ha az ember Koreába (de általánosan elmondhatjuk, hogy Ázsiába) látogat, hogy nincs tisztában a naptári rendszerrel. Itt van például az újév körüli dilemma is.
A 
Régóta nem írtam, ezért egyfajta „visszarázódó” gyakorlatként úgy döntöttem, hogy írok egy az elmúlt hetekben a két Koreában zajló hírekből egy összefoglalót. Nem mindenki követi figyelemmel mi is zajlik Ázsia túlsó csücskében, mert elég a bajunk a saját életünkkel, ezért úgy érzem lesz akinek hasznos lesz ez az anyag.
Emlékszem, amikor a Koreába érkezésem után volt egy lehetőség, hogy beülhettem egy gyógyszergyár CEO-jának, vezérigazgatójának az előadására. Nem voltunk sokan, pár mester, én és egy tolmács lány (aki feláldozta a szabadidejét, hogy nekem segítsen). Nagyon kevés gondolat jutott el hozzám, mert egyrészt a tolmács nem volt kész arra, hogy menedzsment témában szakmai gondolatokat fordítson nekem angolra, másrészt pedig mert kihívták a teremből. Ettől függetlenül azt érzem, hogy ez a pár gondolat adni fog valami a kedves olvasónak és közelebb is hozza a konfuciusi vállalatvezetést, ami Koreára jellemző. Arra persze nincs garancia, hogy ez mindenhol így is működik, de én sokat tanultam az alábbi gondolatfoszlányokból:
