Végre elolvastam Blaine Harden Menekülés a 14-es táborból – Észak-Koreából a szabadságba című könyvét. Gondoltam írok egy kis ajánlót, de szerintem ez egy felesleges lépés lenne. Inkább el kellene olvasnia az embernek.
Ahány ember, annyi vélemény. A koncentrációs tábor kínjain kívül, egyébként a legnagyobb kín számomra az a felismerés volt, hogy egy közvélemény kutatás szerint a dél-koreaiaik 97%-t hidegen hagyja az északon uralkodó helyzet…
A könyvet hárman olvastuk el és arra gondoltam, hogy mivel én nem szeretek tárgyakat tárolni (ezért is igyekszem többet olvasni, hogy fogyjon már le a könyvespolcom), hirdetek egy játékot. Annak adom oda a könyvet, aki hozzászólásként (itt a blogon – a Facebookra írt hozzászólások nem játszanak) 2013. május 1.-ig meggyőz arról, hogy miért kell neki elolvasnia.
A kérdés tehát: Miért ajándékozzam oda neked ezt a könyvet?
Figyelem: A hozzászólások csak akkor jelennek meg az oldalon, ha én jóváhagytam őket. Túl sok SPAM-et kap az oldal mostanában, ezért szigorítanom kellett a szabályokon.
Az indulóknak nyilván kreatív írásokat kell benyújtaniuk. Kíváncsi vagyok az írásokra. :) Az írások elbírálásában részt veszek, de a környezetemben több ember véleményét is kikérem. Főleg olyanokét, akik nem ismerik a pályázók neve mögötti személyeket.
Nos, akkor hajrá! Május 1. és lezárom a játékot és postázom a könyvet. ;-)
Idő híján (és én kérek elnézést) az elmúlt napok híreiből csemegéznék most. Észak-Korea köröl most már annyi vélemény van, mint égen a csillag. A média nyilván minden egyes kötőszóra is képes kijelentést magyarázni. A rossz hír, a jó hír alapon a pánik az, ami egységes. Higgadtan nagyon kevés forrás nyilatkozik. Hagyjuk is a dumát, csapjunk a lecsóba. A forrásokat linkeltem, szóval lesz itt olvasnivaló.
Minden Korea-őrült története más. Van akinél egy k-pop dal, van akinél pedig egy koreai film indítja el a lavinát. Ezek az általános klisék, amelyekkel ha dicsekszik az ember a koreaiak nagy része már csak legyint (persze magában). Van akit persze maga a kultúra fogott meg, vagy a történelem, vagy egyszerűen Koreába vetette őket az élet. A koreaiak viszont tudják, hogy legtöbb esetben mindez a generált gazdasági fellendülés stratégiájának egyik következménye. Az egészet az elején én sem értettem. Miért nem örülnek annak, hogy mi sokat tudunk az országukról? sőt néha még többet is a történelmükről mint ők maguk.
Az egyik leggyakoribb hiba ha az ember Koreába (de általánosan elmondhatjuk, hogy Ázsiába) látogat, hogy nincs tisztában a naptári rendszerrel. Itt van például az újév körüli dilemma is.
A 