K-Town, Konguru és a többiek (koreaiak Amerikában)

Újabb őrültség, újabb behatások. Ez a K-TOWN valóságshow. Bevallom őszintén nem szeretem a valóságshowkat, mert felesleges időpocsékolásnak tartom mások életét nézni. Életét? Főleg, hogy mű az egész, de mégis természetesnek akarják, hogy hasson. Ide általában nem IQ bajnokokat és agysebészeket válogatnak be, hanem party-arcokat, akik jobban értenek a szórakoztatáshoz. Persze ez is relatív, de úgy tűnik működik a dolog. Nem így a K-TOWN esetében, ami szerintem bukás, de lehet a projekt kiagyalói nem így gondolják.

Az egész a YouTube-on történik és itt Koreában minden egyes videó előtt az arcomba jött a reklám, amiről persze azt hittem, hogy valami szöuli diszkós műsor. Hát nem. K-TOWN ugyanis Los Angelesben, Kaliforniában van, ugyanis egy koreai városrész. A show valójában, egy elamerikaisodott (szerintem többen koreaiul sem tudnak már) koreai fiatalokról szól, akik Koreában talán csak kirándulni járnak (ha egyáltalán átrepülnek ide). Igaz az egyik srác Koreában akar megnősülni (többen nem árulok el ígérem).

Lényeg, hogy utálom a műfajt, mert mű, bulizásról szól és ezeknek az embereknek csak a génjeik koreaiak… mégis, valami megfogott: kíváncsi voltam, mennyi maradt meg a koreai gyökerekből. Elárulom és ez nem szpojler: nem sok. Koreai ételeket esznek, tudják a szokásokat és nem is egyszer soju és koreai sör jelenik meg az asztalon.

Érdekességek viszont vannak. Itt van például a „konguru” szó, amelyet azokra a „zöldfülű” ázsiai fiatalokra értik, akik nemrég érkeztek Amerikába. Szerények, szégyenlősek, befele fordulók és ezt az amerikai-ázsiai fiatalok cikinek érzik. Kicsit egyet is tudok érteni ezzel, és tudom, hogy sokan pedig velem nem fognak egyetérteni. Elmagyarázom miért ciki nekem is: az itteni fiatalok személyiségszintjéről még nem nagyon írtam, illetve csak érintettem a témát. Az egyik olyan dolog, ami kiakaszt, amikor az önkéntes munkánk során (szórólapozás, közvélemény kutatás, adománygyűjtés, stb.) odamegyünk fiatal lányokhoz. Ők mivel idegen beszél hozzájuk (én kérek elnézést, hogy a családon és iskolatársakon kívül mások is léteznek-e bolygón, akik néha kommunikálnak is), a mobiltelefont a szemük és az idegen arca közé teszik. Esküszöm ilyet még sosem láttam, de egyrészt szemtelen (koreai szemmel is), másrészt igencsak rossz, társadalomba való beilleszkedésre jellemző viselkedés ez (struccpolitika: zavarban vagyok, ezért eltakarom az arcomat). Többen ugyanezt csinálják ha mondjuk egy koncerten körbejár a kamera: nem akarják, hogy látszódjanak a kivetítőn. Nyilván azért nyitottság ide, vagy oda, van ami kiakasztja az embert nyugatiként, persze nem reagálom le sosem. Hát ez is egy tapasztalat, és ennek a háttere az, amit a sorozatban is szétfikáznak rendesen.

Lényeg a lényeg, a K-TOWN jó ötlet volt (van Facebook oldal, a szereplők Twittereznek, ki van ez találva!), de a YouTube értékelések fele mindig negatív és ezt én a konzervatív gondolkozású koreai-koreaiaknak tudom be, vagy a zárkózottabb amerikai-koreaiaknak… :) Persze van egy két elem, amit kizártam volna. Ilyen például az egyik viselkedni nem tudó ráadásul kínai csaj, aki szerintem direkt a botrányok miatt lett beválogatva. A kulisszatitkokból viszont kiderül, hogy a szereplők fele azért csak feleakkora nagy arc, mint amennyire láttatja magát. Itt van tőlük egy kis koreai nyelvlecke, ami számunkra ugye nem mond már újat. ;-)

Úgy tűnik a készítők komolyan gondolják, de novembertől lesz 2. évad. Ez itt nem egy ajánló, de aki úgy érzi mégis megnézné ezt a „megbotránkoztató, fúj, de fúj” valóságshow-t az az alábbi videóban elkezdheti.