Author Archives: Váraljay Gabriel
Egy medencében a BEAST tagjaival
Ma épp egy könyvesboltban jártunk (itt azért ezek méretei kicsit nagyobbak a magyar társaiknál). A magazinos részhez érve Melindának feltűnt egy fotó, amely a BEAST k-pop fiúzenekart ábrázolta. És akkor leesett valami. Nem tudom ki emlékszik a strandos írásomra, de ott kifelejtettem egy jelenetet. A strandolásunk közepén megjelent egy csupa fura hajú sráccsapat. Az egyiknek … Continue reading
Itt élned, halnod kell?
Már az elején kikötöm, hogy rossz az aki rosszra gondol. Nem a hazafiasság ellen fogok most szólni, csak az ellen a kijelentés ellen, hogy „ez a hazám, itt születtem, itt kell meghalnom”. Szerintem ez az állítás egyenesen nem érvényes (sosem volt az, de ez más kérdés). Egyenesen negatív, mert a halált árnyékolja elő, és aki … Continue reading
„Koreában ma nincs olyan ember, aki ne ismerné Rákosi elvtársat.”
„Koreában ma nincs olyan ember, aki ne ismerné Rákosi elvtársat.” – így kezdődik egy 1951-es újságcikk, amely egy kedves olvasó által került el hozzám. A biztosítékot pár olvasónál a magyarok segítsége a koreai háborúban tartalmú cikk verte ki, ugyanis én sem értem, hogy a kommunista rezsim Magyarországa miért pont az „imperialista hatalmak” által védett Dél-Koreát … Continue reading
Krumpli és szőlő
Szerintem nem sok kulturális sokk ért engem Koreában, vagy legalábbis én nem soroltam őket ebbe a kategóriába. Igyekszem nem meglepődni semmi. Egyrészt szóra sem érdemes a helyieknek (mert a különbségek itt azt jelentik, hogy „látod ezt még nem tudod”), másrészt meg jó azt éreztetni, hogy ezt én már tudtam. Ennek hátránya viszont a kommunikáció mérséklődése … Continue reading
Önkénteskedés Jeju-n, Seogwipo 2. rész
Tegnap ugyebár ott fejeztem be, hogy Seogwipo (Jeju) egy számomra nagyon bejövős „városka”. Egy olyan város, aminek nincs vége, mert az utcák száma olyan végtelen, hogy ha valaki azt mondja Szöulban vagyunk én elhiszem neki. A különbség persze a mediterrán környezetben van. Irtó jó ha egy város utcáin pálmafák nőnek. Olyan igazi nyaralás érzése lesz … Continue reading
Önkénteskedés Jeju-n, Seogwipo
A nagy izgalom ebben a munkában amiben mi részt veszünk az, hogy tulajdonképpen sosem tudom mi következik. Nekem van egy hülye tulajdonságom, ami már beleégett a személyiségembe: utálom ha sokáig ugyanazt a dolgot kell csinálnom. Nem, nem azt mondom, hogy a monoton dolgokat (pl. gyártószalag melletti munka) nem tudnám élvezni… Ezek előnye, hogy lekapcsolják az … Continue reading
Napi cukiság: Kerekecske gombocska – koreai gyerekszájból
Már több helyen is említettem, hogy itt lassan már fogadott gyerekeink vannak. Az érdekesség az, hogy a gyerekek nagy része koreai apától és japán anyától származik. Ennyit a két nemzet negatív viszonyáról. Míg a politikusok hadakoznak a magánszemélyek szépen békében élnek. A gyerekek nagyon nagy érdeklődést tanúsítanak a magyar nyelv iránt, ezért a kis jegyzetfüzeteikkel … Continue reading
Irány Jeju-do!
Ajj, kimaradt a tegnapi nap, így vétettem a saját szabályom ellen miszerint napi 1 cikket mindenképp kisajtolok magamból. Tegnap minden bajom volt, mert még tart a Jejuról hazahozott izomláz és a nyakam is mindig begörcsölt mikor gép elé ültem. Ezzel persze senkit nem akarok untatni, csak olyan jó meggyónni a dolgot. :) A repjegyünk ugyebár … Continue reading
Itaewon freedom
Szöul egyik híres városrészét (több is van, ezért konkrét belvárost én nem is tudok megnevezni, mert itt sok belváros van) Itaewon-t nem szeretném kihagyni a palettáról. Többször jártam itt és bennem kevésbé hagyott nyomot. Aki Iteawonról lelkes cikket szeretne olvasni, ajánlom Mira blogját (forrás a videó alatt a cikk végén). Először egy koreai lány küldött … Continue reading
Magyarország és a koreai háború
Július 27-én volt ugyebár a koreai háború 59.-ik évfordulója. Az eseményről a nemzetközi sajtó annyira nem is emlékezett meg (evégre az 59 az nem kerek szám), viszont Dél-Korea nem felejtette el. Több hírportál is fotókat közölt a háborúról. Érdekes volt látni olyan képeket Szöulról, ahol szinte szó szerint a porral egyenlő a város nagy része. … Continue reading
Benne leszünk a TV-ben!
Az egyik hétvégén épp a Cheonggyecheon patak környékén sétálgattunk (Mónika, Melinda és én), amikor egy diáklány odajött hozzánk (ez elég gyakori Szöulban, mert mindenki külföldieket akar interjúztatni egy iskolai projekt keretén belül), hogy nem vennénk-e részt egy interjúban. Én már nem egy ilyenben nyilatkoztam (én és a dadogásom, haha) :) de azért most megkérdeztem mi is … Continue reading
A tudatalatti és a spontaneitás tanulható
Épp a napokban gondolkoztam azon, hogy pár éve még a pálcika használata is egy „aztamindenit, ezt meg kell tanulni” féle kategória volt. Aztán még otthon párszor ettem vele, sőt még kínai étteremben is rákényszerítettem magam a használatára… aminek a vége az lett, hogy nem kezdőként jöttem ki Koreába. De mégis… belegondolva a dolgokba, hihetetlen, hogy … Continue reading
Kim Tae Woo – a koreai „Caramel”
A Nike Women’s Race Seoul 7K ingyenes koncert kapcsán az első akit élőben hallottam az Kim Tae Woo volt. Koreáról mindenkinek a k-pop jut eszébe, pedig vannak is más zenei stílust képviselő előadók is. Itt van például ez a 31 éves pali, akit hallgatva azon az estén én folyamatosan libabőrös voltam. Mozgásra és hangfekvésre is Caramel … Continue reading
Dolgok amik nagyon tetszenek Koreában
Nem tudom ki hogy van vele, de aki járt (élt) mér külföldön, az előbb utóbb látott olyan dolgokat, amiket legszívesebben hazahozott volna és adaptált volna otthon. Nem csak háztartásra gondolok, hanem általános közterületi dolgokra, társadalmi megoldásokra, szolgáltatásokra. Ilyenkor persze az otthoniak csak legyintenek, mert nem jártak ott, nem látták, nem villanyozódtak úgy fel… nem az … Continue reading
