Egyre jobban vagyok, ma ráadásul szabadnapom is volt, ami lelkileg is jó kis tuning egy betegen dolgozó embernek. Már egy ideje kínlódom a nagyon kinőtt farmeremmel. Ezzel szoktam is poénkodni, hogy olyan vagyok mint egy csőlakó. Szerencsére a hosszú pulcsi és a kabát eltakarja az övvel leszorított fogyott csípőre (komolyan olyan csontokat érzek, amikre nem emlékezem a múltból, hogy léteztek volna) rákötözött farmert. :)
Nem vagyok nagy vásárló, de nem is találtam megfelelő helyet (pluszban zavar az eladók nyomulása is, ahogy ajánlanak dolgokat, amelyek nem is tetszenek, stb.), de aztán így jött az ötlet, hogy segítséget kérjek a kávézó menedzserétől (főnök). A menedzserről kiderült, hogy nagy netes vásárló és egy-egy ilyen boltban VIP tagsága is van. Ezen persze jókat nevettünk, mert 1-2 hónapja próbálom kitalálni mi is a hobbija a srácnak, erre kiderül, hogy shopaholic a csávó, sőt ennek is a netes válfaját űzi. :) Azt persze tegyük hozzá, hogy Alien Registration Card nélkül Koreában senki sem vagy, tehát rendelni sem tudsz a netről…
Igen, sajnos továbbra sem vagyok jól. A megfázás kicsit komolyabb lett és főleg éjszaka vagyok a legrosszabbul, így reggelre még fáradtabb vagyok. Napközben meg kávézó és sűrű teaivás. Senkinek nem kívánom ezt. Az egész végeredménye viszont az, hogy estére alig várom, hogy hazaérjek és aludhassak és ilyenkor nincs már kreativitás, sem türelem.
Újabb őrültség, újabb behatások. Ez a 
A napokban bementünk a városba (manapság ritka alkalom ez, mert semmire sincs időnk) és épp a 
Tegnap közzétettem a Facebook oldalamon azt, amire többen kíváncsiak voltatok: Megoldható-e, hogy koreai-magyar / magyar-koreai szótárat postázzak Magyarországra. A probléma komplex, hogy így fogalmazzak, de azt elárulhatom, hogy az járt jól, aki akkor rendelt, amikor a Koreai Kulturális Központnál volt erre lehetőség. Ezek a szótárak nagyon ott vannak a szeren. 
Egyesek szerint túlságosan kiadom magam a blogban, mások meg azt írják, hogy nem ismernek így sem. Nem tudom mi az igazság… elég sok mindent leírok, de tény, hogy mindenki másképp látja a bloggereket. Blogot írni lehet névtelenül is, csak akkor egy ember nekem nem hiteles. Vagy vállalja fel az arcát, vagy ne fiktív álca mögül mondja meg a frankót, mert az számomra nem lesz hiteles. Hogy az ember néha nem lesz szimpatikus? Hát ez is benne van a pakliban. Én épp ezért nem problémázok (már) azon, hogy leírjam egy tévedésem, vagy épp egy mások szerint tévesen megítélt helyzetet. Mindenből tanulok, a hozzászólásokból is és szerintem ez a helyes út.
Száz éve talán még nem így volt, de manapság az ázsiai országok fiatal generációja jobban túllőtt a célon, mint ahogy eddig bárki is. Lehet én vagyok a vak, hogy Magyarországon nem tapasztaltam ilyet (bár állítólag ott is kifordult minden a maga formájából), de itt a fiatal generáció jobban befolyása alatt áll a médiának mint bárhol a világon. A divatmagazinokból árad a modellek által diktált divat, a média csak a sikeres embereket mutatja. Siker, csillogás és erre vágyik mindenki, miközben az emberek közötti kapcsolatok ellaposodnak.
A cikk elején nem akarom ellőni a választ, hogy SEHOGY, csupán ki szeretném fejteni, hogy szerintem miért nem működik ez úgy, ahogy mi és sokan mások az országon kívül elképzelik ezt az egészet.
