A Hongik Egyetemes megázás után végül az a döntés született, hogy menjünk be egy kínai étterembe. Ez nekem nem nagyon tetszett, mert ugyebár bevételem csak a netről van, és a projektjeim átfutási ideje kicsit lassú (mire kész a munka, mire számlázhatok, mire odaér a megrendelőhöz, mire hajlandó kifizetni, mire a pénz a számlára kerül). Félelmetes egyébként, hogy milyen lassan folyik a pénzáramlás a magyar gazdaságban. Egyébként nem csodálkozom, hogy az USA-ban gyorsabb a gazdaság, hiszen ha kell valami azonnal fizetsz és azonnal kapod (lást iTunes, AppStore, Android Market, vagy most már nem is tudom hogy hívják, lényegtelen).
Szóval épp ezek miatt én inkább nem költök semmire, elvégre nem 2 hetes nyaralásra jöttem ki, hanem hosszabb távban gondolkozom. Hogy aztán Korea lesz-e tovább is (én szeretném), vagy tovább lesz menve egy országgal (sajnos csak repülni lehet, mert a szárazföldi szomszéd lehet nem engedne be élve az országába), majd kiderül. Lehet az lenne a logikus döntés, hogy míg nem tanulok meg egy szinten koreaiul, addig nem kellene tovább mennem. Csipetnyi koreai, csipetnyi japán, thai vagy kínai tudásnak semmi értelme. Korea-fan vagyok, akkor ezt kell elvinni egy szintre.
Na ismét eltértem a témától: kínai étterem Koreában. Ez a hely egy hálózat egyik üzletének tűnt, mert minden ki volt dolgozva mint egy mekiben, tehát érezhető volt a franchise hatása. A hely neve Noodle & Fusion 불땡국수 és nagyon bejött az egész rendszer. Nem volt fenn a Foursquare rendszerében, ezért fel is tettem. A Foursquare jó téma, mert a központ melletti kávézó online marketingjét én fogom csinálni, de erről majd máskor.
Állítólag Japánban szokás, hogy a logisztikai gyorsítás miatt már az étterembe lépve egy érintőképernyős konzolon választod és fizeted ki az ételt. A fizetés után kapsz egy cetlit a személyzet pedig már azonnal látja is a rendelést. Nincs macera, mire kijön a pincér stb., mert mire leveszed a kabátod és kényelembe helyezed magad, már kész a kajád. Geek-gadget világ ez de nagyon bejön. :-) A szakácsnőknek / személyzetnek nem kell pénzt fogdosnia, szóval higiénikus is!
Én egy 4000 won-os 790 forint értékű kínai tészta, hús és szósz egyveleget rendeltem, ami nagyon „masisszójó” (finom) volt. Tényleg alig ültünk le és kezdtem el keresni Foursquaren a helyet, már mehettem is a pulthoz a kajáért.
A víz egyébként ingyen van: kiveszed a fém poharat a hűtőből és coolerrel (nagyon elterjedt itt) hűtött, vagy melegített vizet tankolsz magadnak.
Mint már említettem nem szívesen költök, de nem is akarok bunkónak tűnni, hogy azt mondjam „nem-nem majd eszek a központban, menjünk”, szóval a vége az volt, hogy belementem még abba is, hogy vegyünk felesben egy kimbap-ot is 2500-ért (500 forint). Érdekesség, hogy a nyugati marketinggel ellentétben itt az ételek pont úgy néznek ki mint a képeken. Nincs fake átverős kajafotó.
Visszafelé még láttunk egy The Gabriel nevezetű éttermet is. :-) Ide ne merjétek posztolni a Rúzsa Magdis számot, mert frászt kapok. :-)
6 Responses to Kínai konyha Koreában