Önkéntes munka egy koreai gomba farmon

Tegnap egy Namyangju-si nevezetű helyre mentünk önkéntes munkára. Ez a hely északkeletre van Szöultól, és mivel a városból (tényleg iszonyat nagy) nem olyan egyszerű kikeveredni, az út 2 órát tartott. A forgatókönyv ismét a szokásos. 2-3 között mentem aludni és 8:30-kor keltem, hiszen 10-kor indulunk (legalábbis ezt mondta az informátorom, akitől utoljára kérdeztem indulási időt az életben), mert ismét kiderült, hogy 9-kor indult el mindenki. Mondanom sem kell, hogy ismét rohanás (de azért nyugodtan megreggeliztünk – nem tudom ki ismeri azt a nyugalmat, amikor már berágsz és direkt is nyugodtan eszed meg a reggelid) és fél óra alatt „odaéérés”.

Szerencsére már kitapasztaltuk Mapo-gu metróállomásait így tudunk gyorsítani egy kis metrószakasszal a folyamaton, de ettől függetlenül elegem van már abból, hogy folyton elkések (nem az én hibámból és én látszom hülyének). :-)

Na ettől függetlenül elindultunk Szöulból és 2 óra múlva megérkeztünk a már említett helyre. Egy hegyes dimbes-dombos vidéket kell elképzelni, ahol több a szikla a földben, mint a termőföld. Szerintem nagyon nehéz lehet a nulláról elkezdeni egy rizsföld kialakítását. Emlékszem a krumpliföld felásására. Iszonyat sok kő és szikla volt a földben, amit évekbe kerül kiszedegetni (akkor is ha amit csak tudtunk félredobtuk).

Megérkeztünk a faluba és nemsokára meg is jelent egy ember, aki mint kiderült a farmok (erdőgazdaság) tulajdonosa. Felpattantunk a kis teherautó platójára (nem kis móka ám ez, mindenkinek fülig ért a szája) és pár percen belül már a helyszínen is találtuk magunkat.

Az ember erdője (nem semmi maga a gondolat is) 9 különböző részre van osztva. Mi a gomba farm részre jöttünk segíteni. Azért belegondoltam abba, hogy ha én netán megalapítanám a CHARMing Magyarország Alapítványt és megjelenne egy két gazda, a többi ember milyen lelkülettel utazna el neki segíteni? A gázolaj árát szétosztottuk és így jutottunk el a helyszínre. Volt aki busszal jött és ez sem volt ingyen. Erről szól az önkéntes munka. Sajnos pénz nélkül nem megy, mert el kell jutni a helyszínre. Már itt többen feladnák (mármint ha otthon lennénk). Nekem a gyermekotthon ahova heti 1x megyünk is pénzbe kerül, mert metróval és busszal tudom csak megközelíteni… Az ember azért ilyenkor elgondolkozik az önkéntesség felett. Nem hülyeség, de kell hozzá egy kis kezdőtőke is. Ennek megvalósítását otthon lehet talán épp ezért lenne nehéz kivitelezni. Mostani tapasztalatokkal bele se mernék vágni. Fejben lejátszom a reakciókat: Idejön ez az erdőtulajdonos és még én menjek neki segíteni? Legalább egy buszt küldjön már értünk nem? – valami ilyesmi lenne a reakció… és ilyenkor elvetem az egész ötletet is, mert ami itt működik, az otthon nem működne. Elég belegondolni csak abba, hogy itt nincs diák aki rendszeresen ne végezne önkéntes munkát. Ettől lesz az ember ember, ettől nem lesznek előítéletei a betegekkel, idősekkel, vagy épp árvákkal kapcsolatban. Legalábbis én így gondolom.

A farm mint említettem gomba termesztésével foglalkozik. A lényeg ezekben a sátrakban van. Farönkök, amelyek üregeiben gombák nőnek. Öntözve vannak és a farönkökből felvett tápanyagnak hála egy bizonyos méret után szüretelésre kerülnek.

Az első „sokkot” a munkamorál okozta számomra. A tulajdonos tartott egy kis bemutatkozást, amelyben nem felejtett el kitérni a munkabiztonságra sem. Példákat is említett: „a teknős azért él sokáig, mert percenként 1x vesz levegőt és mindent lassan csinál. Mi is tegyünk így. Ne hajtsuk magunkat túl. Ne ökörködjünk a rönkök pakolása közben, mert rajtunk kívül más is megsérülhet. Maradjunk egy csoportban, mert itt kígyók is vannak, akik elkerülik a nagy zajt. Épp e miatt, ha valaki egyedül van, azt nagyobb eséllyel csípi meg egy kígyó. stb.” Ezután leültetett minket és megkínált kávéval és zöld teával.

Belegondoltam, hogy mi ide dolgozni jöttünk és még mindig csak a duma megy. :-) Mikor lesz itt valódi munka? :-)

Vízforraló az erdő közepén. Már ez egy képzavar nem? :-) Ettől függetlenül nagyon jól esett a kávé (ennyi izgalom után). :-)

Íme egy thai – koreai csúcstalálkozó. Előkerülnek az ügyességi „tapsolós” játékok (aki veszít kap egy pöckölést a homlokára). :-) Piros ruhában a CHARMing Korea, lilában a CHARMing Thailand „emberei”. :-) Az új felső amúgy a lila, tehát előbb-utóbb a koreai csapatnak is lila felsője lesz. Ez csak idő kérdése.

Újabb „eligazítás” (a kalapos úriember a tulajdonos), és irány az ebéd. Nem hittem e fülemnek. Még mindig nem dolgozunk. Fene  a nyugati hatékonyságon nevelkedett agyamat. :-)

Ja és ebéd után ismét kávé. Még mindig nem dolgozunk. :-) Ez már kezdett kissé sok lenni, nekem. A tulaj egyébként csípőből vágta, hogy Magyarország fővárosa Budapest. Hoppácska! Néha én is nézek ám, de ez az ország az emberek folyamatos tanulásától és tanfolyamra járásáról híres, ettől függetlenül engem meglepett.

A tulajdonossal persze interjú is készül. Minden esemény rögzítve lesz. Elvileg indul egy CHARMing magazin is. Persze kiderült, hogy én meg tudok tördelni, szóval már előre látom a helyemet az alapítványnál. :-)

A munka lényegében arról szólt, hogy a már előre bekészített farönköket át kellett vinnünk egy másik sátorba. A technológia lényege, hogy a fába lyukakat fúrtak és ezekbe helyezték el a gomba spóráit, majd ezt lefedték egy-egy hungarocell dugóval (ezek a fehér pöttyök a rönkökön).

A munka mint említettem nagyon nyugisan ment. Lehet ez az ázsiai munkamorál – gondolnánk, de nem, mert egy idő után senki nem bírta megállni, hogy ne gyorsítson be. Én fejbe is lettem kólintva véletlenül egy ilyen fadarabbal. :-)

Az alábbi videón a farönkök lassú átszállítása látható (túl sokan voltunk a feladatra). :)

Még az erdőben is érezhető a komoly infrastruktúra. Kész amit ebben az országban elértek.

A traktor aztán az üres sátorba behordott mindent, mi pedig lepakoltunk. Nem egy összetett munka és elég gyorsan ment. :-)

Annyit érdemes tudni az egészről, hogy egy ilyen farönkből évekig szívják ki a gombák a tápanyagot. Az elején egy-egy ilyen rönk súlya 15-20 kg, a folyamat végén pedig 5 kg-os korhadt rönkök maradnak.

Gondolom épp a szüretelés (?) betakarítás (?) miatt is fontos az ilyen sorok kialakítása. Persze így a víz is viszonylag egyenletesen éri az összes gombát.

Munka közben is folyton „megzavartak”: újabb ételt és szőlőlevet hoztak nekünk.

Egy ilyen rönk közelről: a fehér hungarocell „dugó” zárja le a már „elületett” spórákat.

Egyre jobbak vagyunk:

Így néznek ki a folyamat végén a farönkök. Ez persze több éves folyamat.

A már említett öntözés: jól átverjük a gombát és tényleg azt hiszi, hogy erdőben nő.

A lányok feladata volt, hogy a pár kilós már elhasznált farönköket a völgybe dobálják.

A munkának vége, jöhet a harmadik kávé, aztán haza. :-)

Röviden ilyen az élet egy gomba farmon. Az úriember egyébként minden erdőben termeszthető, tenyészthető dologgal foglalkozik. Itt él a családjával, itt a háza, ez az élete. Érdekes, mert számomra az, hogy valaki erdőtulajdonos idáig mást jelentett. Csak a fa termesztésre és kitermelésre tudtam asszociálni, de mostantól kezdve másképp látom ezt a területet is. Ismét új élmények és tapasztalatok. Az önkéntes munka apró örömei.

A vállalkozás oldala egyébként itt érhető el: www.sanddl.com