Szerjózsa minden irányába

Főcímnek jónak tűnt ez a szocis poén, de komolyra fordítva a szót eszméletlen, hogy hány ismerőst látok külföldre költözni. Az ember meglehetősen szubjektíven éli meg a dolgokat. Például míg gyermekkoromban bélyegeket gyűjtöttem, akkor nagyon sok hasonló érdeklődésű embert ismertem. Felnőttként most azt látom, hogy a bélyeggyűjtők kihaltak, mert nem menő. Az igazság pedig az, hogy a fenéket, csak én nem mozgok ilyen körökben. Ez a szubjektív látásmód.

Nos ettől függetlenül megpróbálok elvonatkoztatni és nagyban látni a dolgokat. Egyrészt ugyebár Zsolti kiment Las Vegasba, Anita Ausztráliába, Ernőt láttam, hogy Manchesterben él… Azért valami akkor is történik. Nincsenek véletlenek, ez tény. De azért az is durva volt, mikor egy Skype chaten belül olyan emberekkel toltunk interkontinentális kommunikációt akikkel fél éve még személyesen találkoztunk. A Föld zsugorodik, persze nem fizikai értelemben. Digitálisan. Naponta használom a Skype, Viber, KakaoTalk stb. szolgáltatásokat, szöveg és hangátvitelre is. Félelmetes, hogy már fel sem tűnik, hogy a másik fél több ezer kilométerre van tőlem.

Szétszéledtünk… kalandot, pénzt, élményeket gyűjteni…

Magyarországon történik valami, amit a világ többi része szinte fel sem fog. Nem akarok vészmadár lenni, megteszi ezt más. Sajnálom az egész helyzetet. Amikor a koreaiak, japánok Magyarországról kérdeznek eltelik pár másodperc mire pozitív dolgokat tudok mondani. Igyekszem nem lehúzni az országot, de amikor szóba kerül a gazdasági helyzet óvatosan kerülgetem a témát. Elég nehéz.

Folyamatosan azt látom, hogy itt hajt mindenki mint az állat (amivel nem teljesen értek egyet), miközben otthon sokan csak panaszkodnak. Értem azt az oldalt is, mert én is ezt tenném ha nem jönnék ki a keresetemből, vagy nem menne a vállalkozásom. Nehéz pozitívnak maradni olyan időben, amikor 360 fokos szögben ömlik a médiából az adótörvények és megszorítások áradata. A világ sehol sem tejjel és mézzel folyó Kánaán. Ezt mindenki elmondhatja. Az USA-ban is meg kell dolgozni a pénzért, igaz más a szemlélet. Koreában is meg kell dolgozni a pénzért, igaz más a szemlélet. Lehet a szemlélettel van gond, de ezt tömegesen megváltoztatni lehetetlen. Kicsiben lehet elkezdeni, ami szintén nagyon nehéz, mert a nagy tömeg nem sosem akarja a változást. Forradalmat pedig csak alulról lehet csinálni. Van egy koreai barátunk aki azért elég jól belelát a magyar dolgokba és vele szoktunk beszélgetni ezekről. Beszélgetés közben nekem esett le, hogy lehet a pesszimista látásmód már a génjeinkben van. A magyar történelem eléggé negatív. Folyamatosan a vesztes oldalon állt az ország. Két döntésből mindig a rosszabbikat választotta, stb.

Nem akarok hasonlatot vonni a két nép között, de Koreát is rugdalták minden oldalról. Mongol, japán, kínai és még sokan mások. Mégis van Ázsiában egyfajta olyan munka szellem, hogy amikor ténylegesen komoly problémáról van szó, akkor mindenki megfogja és viszi a dolgokat. Nem tudom, hogy ez összetartás, tisztelet, fanatizmus kérdése-e… de vész esetén képesek engedelmeskedni a jó cél érdekében és vakon csinálni amit kell. A KIA és a Hyundai bevételi rekordokat dönt. Ugyanez igaz a Samsungra is és a többi koreai márkára. Valamit tudnak, amiben igen, ott van a másolás is. A Samsung mindig elles valamit az Apple-től. Az autómárkák pedig minőségiek, de nem találták meg a saját stílusukat. Ettől függetlenül itt tényleg dübörög a gazdaság. Van munkanélküliség, szó se róla, de mégis mennek a dolgok.

Ezt kívánnám én Magyarországnak is!