Most akkor mi is van?

Néha megnézem az oldal látogatottságát és látom persze azt is, hogy melyik témát olvasták el a legtöbben és mi az ami annyira nem volt érdekes. Persze minden relatív, hiszen erről szól a világunk, de akkor is én azt látom (és hozzászólásban javítsatok ki ha tévedek), hogy ha elmélkedős írást írok, ami nem is közvetlenül Koreával kapcsolatos, megugrik az olvasók száma. A blog viszont Ázsiáról (konkrétan Koreáról, mert most itt vagyok) szól, ezért néha igencsak nézek, hogy akkor milyen irányt is kellene választani.

Komolyan érdekel, hogy ki hogy látja ezt. Minden hozzászólásnak örülök, és köszönöm a sok kérdés is. Ígérem fel lesz mindegyik dolgozva egy-egy írásban, de van amelyik nem válaszolható meg, csak ha leülök egy helyivel beszélgetni, ez meg ugyebár ördögi kör, mert mikor ér rá egy koreai? :) Szerintem ha akar, de mivel elfoglalt nem akar. :) Lassan tehát készítek egy listát és elkapok néha 1-1 emberkét. Ilyenkor általában hosszú bevezetők kellenek, mert nem értik miért érdekel engem ez meg az a téma. Aztán leesik és elmondják. Persze ez is lehet szubjektív, mert nyúltam már mellé így is (lásd párkapcsolati téma, amire mindenki „jaj de szép szokások ezek”-el reagált, aztán a valóság meg néha olyan, hogy olyat látok, amit otthon se nagyon láttam még egy parkban). :)

Minden dolog kétélű. Nem fogom sosem megérteni azt például, hogy egy olyan ember, aki sosem járt (vagy keveset és akkor is talán megvetéssel, nem pedig a „befogadás” érzésével) külföldön, nem beszél nyelvet… szóval az ilyen ember hogy állíthat olyan dolgokat, hogy az ő nyelve és nemzete a legfantasztikusabb és ennek kell lennie a világnyelvnek. Nem, nem magyarokról beszélek most, de akárhova is megyek minden nemzet magát tartja a tökéletesnek, miközben egy őstől származunk mindannyian. Vicc az egész, de mikor valaki halál komolyan azt mondja, hogy ez a nyelv fejezi ki legszebben a szeretetet, akkor nézek nagyot, mert a koreaival szemben a magyar sokkal ízesebb. Ezzel persze nem a magyarságot akarom kifejezni, mert egy Shakespeare drámát olvasva egy angol ugyanezt elmondaná, főleg ha nem beszél semmilyen más nyelvet, mert övé a tuti világnyelv… még egyelőre.

A világ az egyre nagyobb tudatosság felé tart, egyre többen ébrednek fel… mondja az egyik oldalam. A másik meg olyat lát, hogy a nagy fenéket. Ugyanúgy ott van a logikátlan, nacionalizmus, a „nem felejtem el, hogy a te nagyapád lerohanta az én nagyapám országát” dolgok… Tényleg nincs olyan nemzet, akinek ne lenne baja a másikkal, miközben a nemzet csak apró kis porszemek sokasága, akik 60-70 év alatt leélik az életüket és továbbállnak. Az egyén meghal, de a nemzet tovább gyűlöli a másik nemzetet (és annak egyedeit). Ez vajon tudatosságra vall? Hát nagyon nem.

A cikk elején tehát volt egyfajta megingás bennem, hogy most akkor mi is az érdekes? Persze én úgy is azt fogom írni, ami jön, de ettől függetlenül érdekel, hogy most akkor Ázsia (Korea), vagy filózás? :) A válaszokat hozzászólás formájába kérném. Köszi ;-)