A mai kürtőskalács készítés nem az első volt a koreai „gyerekeink” életében. Imre a „vendég” Magyarországról, másodszor sütött erdélyi származású remeket itt.
Azt tudni kell (bár már lehet, hogy említettem), hogy az apartmanban, ahol lakunk hétvégénként 7-8 gyerek is megfordul (egyszerre). A központ tagjainak gyerek-megőrzőjeként működik a lakás. A gyerekek nagy része egyébként koreai apa és japán anya házasság-modellből született. A legszebb emberek keveredésből származnak (lásd magyar nemzet), ezért ők különösen szép gyerekek. Meg hát a „mieink”, ezért kivételesek na. :) Most nyári szünet van augusztus 20.-ig, tehát a gyerekcsapat itt él velünk egy kis ideje.
Többször írtam már, hogy az a bajom, hogy nincs koreai, akivel napi szinten 5 percnél többet beszélhetnék, így a „ragad rám a nyelv” szabály nem nagyon tud működni. Itt élünk mi egy idegen országban és netről tanuljuk a koreait, amit ugyebár otthon is meg tudnánk tenni. Erre meg itt van a megoldás az orrunk előtt. Én mondom, a gyerekektől több szót és szókapcsolatot, no meg „mikor mit kell használni” tanultunk meg egy nap alatt mint máskor egy hónap alatt a rideg „bocs, de rohanok” közegben. Ez nem felhányás, persze mert értem én, hogy senki sem azért jött a világra, hogy velünk töltse a mindennapjait… csak úgy megjegyeztem. :)
A másik érdekesség, hogy a gyerekek nagy érdeklődést tanúsítanak a magyar nyelv iránt. Elvárják, hogy a koreai szavakért cserébe mi mondjuk el a magyar verziót is. Két kislány már indított is egy külön koreai-magyar szótárt, amibe persze koreai betűkkel fonetikusan bele is írják a magyar szavakat. Komolyan néha nagyokat nézünk rajtuk, főleg amikor szóba kerül, hogy oké, hogy a „szia” az mit jelent, de biztos van ennek magázó formája is. Másnap már „jöjjön”-el hívtak minket reggelizni (azt hittem rég elfelejtették, erre meg…). :) Nagyon cukiság van itt. :) Lehet ez egy lepke szárnycsapás, amelynek a vége az, hogy itt majd valaki amikor oda kerül a sor, a Hankuk Egyetemen épp a magyar szakot válassza majd? :-) Sosem lehet tudni… minden esetre olyan figyelmet, szeretetet és jókedvet kapunk itt a gyerekektől, amely fantasztikus érzés. Régen menekültünk a zaj elől, most meg alig várjuk, hogy hazaérjünk a napi teendőinkből. :) Mi is változunk, és fejlődünk… ez is ennek a része.
Keresd meg a képen a kakukktojást! :)
Ők ikrek és nagy kedvenceink / forma híján alufóliába csomagolt alumíniumdobozra kerül a tészta. ;-)
A képen látható kislány, pedig az én kedvencem / nem bírnák ki ha nem vehetnék ki a részüket a munkából:
A „kürtőskalácsü” nevét simán kiejtik és tudják, hogy mi is ez. Értik, hogy a „kürtő” és a „süti” szavak játéka ez. Először kétkedve fogadták, hogy a fahéjat hogy lehet cukorral keverni. A fahéj, nem gyerekeknek való fűszer itt, mert csíp – szerintük. Aztán az első adag után már nem volt téma ez, mert percek alatt eltűnt a kisütött adag. :) Nagy élmény volt ez nekik és nekünk is.
\o/ <3 :) (eztúgymindenre)
Köszi :)
jajj egyem meg de édesen segédkeznek *-* ilyen gyerekeket nekem is itthonra *——-*
Mondhatnám, hogy a hungarikumok terjesztése mindig felemelő érzés, de sajnos a kürtős kalács nem lett hungarikum, mert a Szlovákok előbb jegyezték, mint saját nemzeti terméket. Sidenote-ként annyit, hogy nem a kürt, hanem a kürtő szóból ered. Ref.: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%BCrt%C5%91skal%C3%A1cs
Köszönöm a kiigazítást!
Tök jó!!! (^_^)
Finom volt! :)
Egyébként a fahéj tényleg „felnőtt” fűszer, mivel állítólag afrodiziákum. :P :D
Szia Gábriel!Csak vigyázz a gyerekektől való nyelvtanulással,nehogy úgy járj,mint magyar nagymama a svéd unokával!A nagyi ugyanis több hónapra ment ki,és mivel a gyerekkel volt legtöbbet,mert a szülők dolgoztak,tőle tanulta a nyelvet.Egy idő után úgy gondolta,már eleget tud és a vacsoránál előrukkolt a svéd tudásával és nem értette miért fetrengenek a nevetéstől.Az unoka történetesen selypített,képzelhető milyen volt egy selypegő nagyi!:)
Ilyentől azért nem félek. Van már annyi gógyim, hogy ezt érezzem, plusz mindennek utánanézünk. :)
Hogy ragyog a szemed! Nagyon irigyellek ám!
Legyél ott helyettünk is :-)
A képen nem én vagyok hanem Imre, aki kijött 2 hétre Koreába. :) Ennyire nem felismerhetetlen lenne az arcom? :-)
Remek a történet, tündériek a gyerekek! Irigyellek benneteket ezért az ingyen nyelvi kurzusért! :)
én is akaroooooo~~~k!!! Olyan édesek a gyerekek én is vigyáznék párra!!! <3
Szerencsésnek tartalak, mert az én családom nem igazán díjazzák , h én kint akarok élni.
Én is úgy csinálom , mint te :DDDDD