Dolgok amik nagyon tetszenek Koreában

Nem tudom ki hogy van vele, de aki járt (élt) mér külföldön, az előbb utóbb látott olyan dolgokat, amiket legszívesebben hazahozott volna és adaptált volna otthon. Nem csak háztartásra gondolok, hanem általános közterületi dolgokra, társadalmi megoldásokra, szolgáltatásokra. Ilyenkor persze az otthoniak csak legyintenek, mert nem jártak ott, nem látták, nem villanyozódtak úgy fel… nem az ő élményeik, így nem is lehet emocionális töltete számukra az információnak.

Új ölteteket átadni, eljuttatni a fejekbe, nagyon nehéz, ezért nem is mindenki képes rá. Kell hozzá a nyitottság és az, hogy a felvevő piac (otthon) hajlandó legyen áldozatokra is a cél érdekében. Az anyagiakról nem is beszélve… Az ember aztán eljut egy pontra, hogy nem akarja megváltoztatni a világot és mások gondolkodását, egyszerűen csak leül csendben és azt mondja: sok szépet láttam külföldön. :)

Én most ettől függetlenül mutatok pár dolgot, ami nekem nagyon bejött:

Ha gyalogosként sietünk át a zebrán jó tudni, hogy ha villog a zöld lámpa, akkor mennyi időnk van még hátra a pirosig? Elinduljunk? Ne induljunk? Ebben segít a másodpercenként egy nyíllal fogyó plusz lámpa. Oké felesleges kiadás, nem életbevágóan fontos, de nem hülyeség!

Népegészségügyi szempontból Dél-Korea maximális pontot érdemel. Nagyon sok helyen vannak kihelyezett kondigépek. Sokszor az ember furfangos módon a saját súlyát emelgeti. A vicc az egészben, hogy sok helyen a nyugdíjasok néznek ki ha egy-egy gépen sokat edzek. Ők nem is szívinfarktusban halnak meg…

A metrók tiszták. Oké nem érthetem és nem látok bele a költségvetésbe otthon, de itt videók mennek a metró monitorain arról, hogy a takarító személyzet mennyire alapos munkát végez. Fertőtlenítik a klíma rendszert, gőzzel áttisztítják az üléseket. Fertőtlenítve van minden kapaszkodó. Extra dolog, hogy a metró szerelvény középső 2 kocsija 1-2 fokkal melegebb (ezzel is gondolva a fázós utasokra).

Ha már egészség, akkor elég sokat elárul egy nemzetről a wc-k tisztasága is. Nem mondom, hogy itt nincs koszos és undorító WC, de a közterületek illemhelyei ingyenesek és tiszták. Nincs wc-s néni aki tartaná a markát, ellenben veszi a fáradtságot arra is, hogy virágokat tegyen a piszoárok fölé. Ha már egészségügy, akkor a koreaiak nagy része naponta többször is mos fogat. Van aki metrózás előtt, vagy után egy ilyen helyen.

Nagyon nagy figyelmet kap a folyamatos oktatás. A metróban ha nem az oktató videókra figyelünk, akkor épp arról látunk leírásokat, hogy miként is kell eljárni vészhelyzetekben.  Ezt nagyon komolyan veszik és nem bízzák a véletlenre. Szerintem  a helyiek agyába égtek már ezek a dolgok és vész esetén tudnak gondolkodás nélkül is cselekedni…

A hűtőszekrények dizájnjánál már odafigyelnek az energiatakarékosságra is. Ez már abban is megnyilvánul, hogy a legtöbb esetben csak egy pohár víz, vagy tej miatt nyitjuk ki a hűtőt. Ilyen esetben viszont minek az egész ajtót kinyitni? A hűtő egyik magasabb (italos) polcához egy kis ajtón át férünk hozzá. Kis felület és minimális energiaveszteség.

Apró dolog, de nagy hőségben irtó jó érzés fémpohárból inni. Itt a vizet a legtöbb étteremben ilyenből isszuk. Teljesen másképp reagál a fém a folyadék hőmérsékletére.

Szöulban nagyon sok helyen van lehetőség arra, hogy pumpáljunk egy kis levegőt a bringánk gumijába. Ha bringaboltról van szó, akkor ott ez a szabály hatványozottan igaz.

A helyhiány miatt nagyon menő a kisebb kerekű bringa, melyet direkt arra terveztek, hogy minimális helyet foglaljon.